"Megtiszteltetésnek érzem, hogy adhatok valamit a hallgatóknak" - Staféta Szendi Hajnival

Czirjákné Szendi Hajnalka az ország talán legsokoldalúbb rádiósa a Stafétában.

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

17 évesen (ez se most volt) egy reklámfelvételre hívtak be a Magyar Rádió debreceni szerkesztőségébe. Nagyon érdekes, hogy a fények és a hang fogott meg először. Nagyon meleg fények voltak minden stúdióban, a szigetelt falak miatt pedig furcsa volt a “csend”. Szalagos magnók, írógépek és nagy stúdiók üvegfallal elválasztva. A fal egyik oldalán  a technikus a másik oldalán pedig az ült, aki a mikrofonba beszélt. Exluzív virágcserép vásárról szólt a reklám és nekem pont ez a mondat jutott. Rengetegszer belevágtam, de képtelen voltam kimondani. Valahogy azonban csak összejött, de hatalmas kudarcként éltem meg. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezek után én még mikrofonba fogok beszélni. De aztán másképp történt szerencsére.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

A debreceni Ady Endre gimnázium dráma tagozatára jártam, így 4 évig tanultam többek között beszédtechnikát. Remek tanáraim voltak. Később elvégeztem Barta Évánál egy rádiós-televíziós tanfolyamot és jártam logopédushoz is. Az egyetemen már a pénzügyi oldalt és a reklámot tanultam. Ezek az alapok szerintem elengedhetetlenek, bár a legtöbben azt gondolják, hogy “csak” beszélni kell a mikrofon mögött. Meggyőződésem, hogy a helyes hangsúlyok, a jó kiejtés, a beszédhiba hiánya az egyik alap, amitől valaki rádióssá válik. Aztán persze ott az orgánum, ami szintén alap, hogy különleges legyen, ne tucat.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az elmúlt közel 30 évben mindenféle műsortípust kipróbálhattam. Páros műsorvezetés, politikai beszélgetések, zenei műsorok, sztárinterjúk stb. Persze az ember rájön, hogy melyik áll neki jól és melyik kevésbé. Rutinnal minden megoldható egy bizonyos szintig, de az nagyon nem mindegy hogy belülről kényelmesen érzem-e benne magam vagy sem. Nyilván, ahogy öregszem alakulok én is. Mostanában nagy kihívás a hírszerkesztés és egyre jobban élvezem, de úgy kerek az egész, ha mellette könnyedebb műsorokat is vezethetek. Szerencsére olyan emberekkel dolgozok együtt szerte az országban, akik hasonló lelkesedéssel és alázattal végzik ezt a munkát nap mint nap. Ráadásul a hírszerkesztés - pláne most a pandémia időszakában - hatalmas felelősséggel és nulla szabdidővel jár. Mindig spiccen kell lenni, mindig készen állni, ha jön valami új információ, de mindeközben távolságot is tartani, hiszen a hallgató nem hallhatja azt, ha mondjuk egy hír engem érzékenyen érint és tönkre megyek bele, amíg elmondom, mert Ő tájékoztatást vár. Igyekszem a hírszerkesztésen belül is megtalálni az egyéni hangot és közvetlen lenni a hallgatókhoz. Nagyon nagy szerencsém van, hogy azok a rádiók, ahol dolgozok, ezt maximálisan támogatják, sőt ösztönzik is és nem akarnak egy hagyományos kockába belepréselni. Így szárnyalhatunk …. a hírek szárnyán.

Ami még “hiányzik” az a narráció. Gyerekkori álmom, hogy természetfilmet narrálhassak. Talán egyszer ….

4. Most hogyan fejleszted magad?

Manapság elsősorban információkkal fejlesztem magam, hiszen a hírszerkesztésben egy napot se lehet kihagyni. Annyira felgyorsult minden, hogy ha pl. egy hétvégén nem nézek rá az internetre, hétfőn elveszetten pislogok és be kell pótólni két napot.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Saját stúdióval rendelkezem, hiszen az ország számos pontjára készítek műsorokat. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy egy professzionális stúdióban élek, de emellett természetesen rendszeresen talákozok a kollégákkal is, amennyire a távolság megengedi.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Giccsesen hangzik, de mindent. Rádióban találkoztam a férjemmel, Ő technikus volt én műsorvezető. Most lesz a 20. házassági évfordulónk. A rádiónak köszönhetem a tájékozottságomat, a magam ura vagyok érzést, a rugalmasságot (de persze közben a folyamatos határidők kezelését is meg kellett tanulni.) A vállalkozói létemet, a nyitottságomat, a toleranciát. Ami nem változott, az az emberek szeretete. Borzasztóan élvezem és hatalmas szerencsének, megtiszteltetésnek érzem, hogy adhatok valamit a hallgatóknak, hogy sokaknál családtag vagyok a napi rutin mellett. Ezt köszönöm!

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Már most is nagyon változik a piac. A kis rádiók, a helyi rádiók egyre nehezebb helyzetben vannak - pláne a pandémia időszakában - és egyre több rádió csatlakozik a nagy hálózatos rádiókhoz. Fontos, hogy ilyenkor is megmaradjon a helyi ‘íz”. Ha belegondolok, honnan indult technikai szempontból a rádiózás és hol áll most, így megjósolni is nehéz, hogy hogyan folytatódik a modernizáció. Szalagos magnóval kezdtem el anno riportokat vágni, most pedig már a telefonommal is meg tudom ezt tenni.  Manapság már mindenki saját zenei listát csinál a telefonjára és azt hallgatja. Nincs reklám, olyan zene , amit nem szeret  stb. Hatalmas feladat a mai rádióknak, hogy többet adjanak, mint ez és megtartsák a hallgatóikat.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Néha ki kell kapcsolni egy kicsit az agyamat. Rengeteg információ “ megy át rajtam” . Ahhoz hogy egy nap műsorait, híreit elkészítsem több száz hírt olvasok végig és válogatok le, hogy a hallgató már csak a lényeget, a legérdekesebbet hallja. Ha betelik az agyam, akkor a férjemmel és a kutyával elindulunk sétálni. Ez borzasztóan feltölt. Mindegy milyen idő van, megyünk. Persze kell bizonyos időközönként túra, kirándulás is, pici szabadság. Minden este olvasok még lefekvés előtt, és persze egy jó film, vagy sorozat is jó “agymosó”.

Fontos számomra a személyes kötelék. A szüleim mindig támogattak. A férjem nélkül sem menne a munka. Ő a stabil háttér minen szempontból. Azt nagyon bírom, hogy egyikőjük se vágott fel azzal soha, hogy rádiós vagyok. Nagyon jól kezelték - kezelik ezt. És imádom, hogy a kamasz keresztfiam is alkot. Igaz Ő nem csak hangban, hanem képben is. Fotózik, videókat csinál és dől belőle a szó. (Lehet hogy előttem az utódom? Jó lenne, ha így lenne.)

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Húúúúúú . Nagyon nehéz. Említhetném Tornyi Ferencet - aki sajnos már nincs közöttük- akitől a rádiózás alapját tanultam a Magyar Rádióban, vagy Barta Évát, akitől szintén. Szombati Bélát, aki engedte, hogy a Debrecenben gyerekcipőben járó kereskedelmi rádiózást tanuljuk, megismerjük és persze meg kell hogy említsem azokat a kollégákat, akikkel napi szinten együtt dolgozok és tesszük a dolgunkat. Szakács Tibort mindenképpen ki kell emelnem, akitől szerintem minden vezető tanulhat. Ha valaki egyszer dolgozott Tibivel - szánt szándékosan nem azt írtom, hogy Tibinek - az tudja, olyan biztonsági hálót jelent, amibe bátran engedi bele magát az ember. És persze ott vannak azok a kollégák, akikkel együtt megyünk előre. Ez napi kapcsolat. Ha kitekintek a saját szférámból, akkor pedig abszolult példa lehet Bochkor Gábor, aki hazai szinten megteremtette a rádiózást, de riporterek közzül nekem az egyik etalon Rónai Egon, aki visszafogott eleganciával, hihetetlen intelleigenciával tudja meg azt, amit szeretne a riportalanytól. Soha nem esik abba a hibába, hogy ő beszél a riportalany helyett. (Ezt sokan megtanulhatnák tőle)
Húú , sok nevet tudnék még sorolni...

10. Itthon szerinted melyik a TOP 3 előremutató rádió?

Nem könnyű kérdés. Szerintem a Retro Rádió előremutató, természetesen a Best FM-eket és a Rádió1-et is ide sorolom hiszen különlegek, új struktúrát építenek az egész országban. Nagyon különleges volt a Budaörs Rádió, ahol volt szerencsém dolgozni. Sajnos jelenleg nincs nyertes frekvencia, ahol működhet. Egy nagyon érdekes kísérlet volt. Ahol jól megfért egymás mellett a pörgős huszonéves műsorvezető, a nyugdíjas magyar rádiós hírszerkesztővel, ahol a ma slágerei mellett, akár jazz is szólhatott.
Izgalmas volt a részese lenni.