"Nem tudom elképzelni az életet rádió nélkül" - Staféta Kis Katával

Úgy az ország egyik legismertebb rádiósa, hogy közben alig tud róla. Nagyon sokan dolgozhattunk már vele, de most egy időre lehorgonyzott Szegeden. Imádja a könyveket és tudja, hogy mi az élete célja. Ez kihar arra a derűre, amiből bőven akad a személyiségében. 
Hölgyeim és Uraim!
Kis Kata.

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Még főiskolásként a szarvasi helyi rádióba mentünk egy rendezvény kapcsán interjút adni. Mi az egyik kalitkában, Ervin a másik kalitkában – óriási élmény volt. Akkor meg is akartam kérdezni, keresnek-e műsorvezetőt, de nem mertem. Aztán már felnőttként megint lenyűgözött, akkor már Szegeden, hogy mekkora a pörgés egy stúdióban. Amikor először jártam a Rádió 88 stúdiójában, sosem fogom elfelejteni, hogy Pajor Endre, az értékesítési vezető egyik fülén mobiltelefon, a másikon pedig vezetékes lógott, és egyszerre beszélt két emberrel, és hozzám is, hogy türelem, mindjárt-mindjárt, addig üljek le nyugodtan. Akkor azt gondoltam, na, pont így akarok én is dolgozni!

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

14 éves korom óta tanulok beszédtechnikát – elővettem ismét a tankönyvet, gyakorlatokat, és még intenzívebben tanultam. Elkezdtem olvasni a rádiózásról, bár akkoriban még kevesebb volt a szakirodalom – vagy nem volt még szemem meglátni, hogy melyik könyv lesz hasznos… Illetve amiből a legtöbbet tanultam, hogy ott álltam a műsorvezetők mögött. Figyeltem a technikát, azt, hogy miként dolgoznak, és kérdeztem. Szerintem az agyukra mentem… Ezúton is köszi nekik! És persze beszélgettünk, arról, hogy milyen viszony van a hallgató és a műsorvezető között, hogy hogyan tudsz adni valamit, úgy hogy „csak” beszélsz.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Ez olyan, mint amikor egy színésztől azt kérdezed, van-e szerepálma. Nincs. Sokkal jobb szerepeket játszik el, mint amikről valaha is álmodott. Nekem sincs. Reggel 5 és éjfél között minden sávban dolgoztam. Volt (van) ébresztő műsorom, kipróbáltam a napközbeni háttér rádiót, az esti hazakísérést, voltam késő esti beszélgetős, lelkizős sávban, csináltam kívánságműsort, toplistát, párkereső műsort, portréműsort, magazinokat, sőt rádiós hangjátékot – de ha ebből a felsorolásból kimaradt volna valami, bizonyára azt is csináltam, csak most nem jut eszembe. :) Egy dolog van, amit nem csináltam, ez pedig a hírszerkesztés, de szerintem abban megegyezhetünk, hogy az egy teljesen másik műfaj – nem az én világom.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Olvasok a szakmáról (is) – most épp a reklámkészítésről; beszédtechnikát tanulok – és olykor tanítok; figyelek másokat; beszélgetek a kollégákkal. Az olvasás egyébként is az életem része, azzal kapcsolódom ki. Sajnos az elmúlt időszakban rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik nem szoktak olvasni – persze újságcikkeket celebekről igen, de könyvet ezer éve nem fogtak a kezükben. Pedig szerintem ez lenne a legfontosabb – a választékos beszéd, a könnyed, izgalmas szófordulatok, és, hogy nyelvtanilag helyes legyen minden mondatunk. Ehhez pedig a könyvek óriási segítséget jelentenek.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Egy péntek reggel volt – tegnap előtt. (Még, amikor korábban elküldte a válaszokat - a szerk.) Az első gondolatom az volt, hogy remélem működik a kávéfőző. Izgatott voltam, és alig vártam, hogy feltoljam a potit. Biztos ismered azt a fura érzést, amikor alig várod, hogy valami elkezdődjön, mert tele vagy izgalommal,tervekkel, ötletekkel, és amikor végre elmondod az első „jó reggeltet”, egyszerűen érzed, hogy hazaértél. Kicsit olyan, mintha minden nap karácsony lenne!_
Amúgy ezért néha irigylem magam…

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Hivatást! Sőt! Két hivatást!
Egyrészt megtaláltam életem értelmét. Másrészt rengeteg barátot, akiktől tanulni lehet. Ráadásul, ha nem ülök mikrofonnál, akkor nem jön a vágy, hogy még tovább fejlesszem magam, és akkor nem jelentkezem a szinkronszínész képzésre, és nem jövök rá, hogy életem másik értelme a színház, és
nem kopogtatok be a Szegedi Pinceszínház ajtaján azzal, hogy „beesnék az utcáról a színpadra” – de megtettem! Most ha megkérdeznéd, inkább színész vagy inkább rádiós vagyok-e… nem tudnék válaszolni.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Egyre inkább azt tapasztalom, hogy az emberek szeretik, ha beszélnek hozzájuk. A kedvenc zenéinket már millió felületen hallgathatjuk, de az információ egyik legfőbb forrása a rádió, azon belül is a helyi rádió. Legyen szó akár az aktuális időjárásról, közlekedési helyzetről, vagy arról, hogy az angol tudósok szerint pszichopata, aki tartja a kapcsolatot az exeivel. Nem tudom elképzelni az életet rádió nélkül!

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

„Leereszteni”??? Az mit is jelent? Jaaaaa, amikor fáradt vagy, vagy motiválatlan? Volt ilyen… de mióta rádiózom nem tapasztaltam. Jó, persze, mindenkinek vannak nehéz napjai – de én szerencsére kivételes helyzetben vagyok. Ha kezdek besokallni a rádiótól, ott a színház, ha a színház fáraszt el, ott a rádió, és persze ott vannak a csodálatos barátaim és a könyvek. Nem emlékszem, mikor „eresztettem le” utoljára.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Mindent, amit ma tudok a rádiózásról, a műsorvezetésről Bende Gábortól tanultam.Volt mesterem, kollégám, főnököm, és mindig tanultam tőle. Azóta mindenki más csak megerősítette a tőle tanultakat.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Fogalmam sincs. Rengeteg rádió van, amit szeretek hallgatni, vagy a zenei arculat miatt, vagy a műsorvezetők miatt. Hogy melyikük előremutató? Nem tudom.
De ígérem, ezen morfondírozni fogok! :)

+1. Ki legyen a következő?

Géczi Adrienn!
Több rádióban is volt szerencsém „belefutni” a hangjába, és imádom azt a kedvességet, azt a hallgatókkal való együtt-létezést, amit ő tud. Amikor őt hallgatom, igazán olyan érzésem van, hogy a rádió egy velem egyenrangú társ, egy barát, aki velem tölti a napot. Nem fölöttem áll, és megmondja a tutit, hanem része a mindennapjaimnak, akivel jó újra és újra találkozni. És szerintem pont ez lenne a rádió lényege, hogy elkísér, és velem van a nap minden pillanatában!