"A rádiózásban találtam meg azt, aki vagyok" - Staféta Pilán Évivel

Éva olyan klasszikus hang, aki egyaránt megállta és állja a helyét országos és vidéki rádiókban. Mert imádja a rádiózást. Ezt mi sem jelzi jobban mint az, hogy amikor néhány éve Szegeden dolgozott a reggeli műsorban a várostól másfél órányira található otthonából járt át Békés megyéből. 
Hölgyeim és Uraim!
Pilán Évi

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Tavasszal lesz 24 éve. Szóval az őskorban volt. : D De pontosan emlékszem még arra a szállodai szobára, ahol elindult a pályafutásom Orosházán az Alföld Rádióban. Ott szerelmes lettem. Nem volt tele hiper-szuper kütyükkel, nem volt komolyabb keverőpult és még a mikrofonra sem mondhatom, hogy világbajnok volt. De nyilván akkor még nem volt viszonyitási alapom. Egy valami azonban volt: olyan atmoszféra, ami az én világomba vezetett. Izgalmas saját út amire vágytam. Sokáig nem tudtam mi is akarok lenni. Nem találtam önmagam. Nehéz és fájdalmas próbálkozások után akkor, amikor beléptem abba a stúdióba éreztem, hogy meg van. Persze fogalmam sem volt arról, hogy mennyire nehéz út ez, de az enyém volt. Sőt! Még igazán azt sem tudtam, hogy mi is az amiben jó tudok lenni. A hirek nagyon érdekeltek. Hirszerkesztőként kezdtem. Így indult egy hotelszoba stúdiójából az én rádiós sztorim 1996-ban.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

A tükör előtt hangosan artikulálva, órákat gyakoroltam. A családom már azt mondta, hogy nem lenne baj, ha megnézetném magam orvossal, mert ez már beteges. Most már vicces, de akkor azt éreztem, hogy tennem kell valamit azért, hogy minél szebben és érthetőbben beszéljek. Rémesen vettem levegőt, nem a megfelelő helyre és a hangsúlyozás is döcögött. És azóta is küzdöm azzal a fránya "r" hanggal. Időnként még most is lusta a nyelvem hozzá. Szerencsére később több beszédtechnika órát végighajszoltam. Illetve Montágh Imre könyvei lettek a legjobb barátaim. Zseniális. Nekem nagyon sokat segitett.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Álmodozni nem szeretek. Feleslegesnek tartom. Terveim és céljaim vannak, amit igyekszem megvalósitani. Én ezt a szakmát autódidakta módon tanultam. Végigjártam a szamárlétrát. Talán akasztott ember nem voltam. Tudósitó, riporter, hirszerkesztő-hirolvasó, szerkesztő-műsorvezető. Mindegyik hozzátett valamit ahhoz, ami most vagyok. Mind szakmailag mind emberileg. Mindegyik által fejlődtem. Aminek minden pillanatát élveztem és élvezem. Ami
azonban a legfontosabb, hogy bármit is csináltam mindig az enyém volt. Magamévá akartam tenni. A legutolsó nagy vágyam egy sajátgyártású műsor volt. Egy csajos műsor, ahol igazán nő lehetek. ( Na, nem receptekkel :D ) Ahol nem kell kertelni, ahol kiengedhetem a karmaimat és ahol lehetek görbetükör akár a magam cinikus módján is. Magamnak is. A harmadik évadot gyártom ebből a 2 órás műsorból hétről hétre. Szóval nem álmodozom.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Rengeteget olvasok. Mert vallom, hogy alázat és lexikális tudás nélkül nem tudunk értéket adni a hallgatóknak. Igen tudom, most dohos és talán nem is modern az, amit mondok. Vállalom. Képtelen vagyok a semmiről beszélni. Még akkor sem, ha ez az elvárás. Nem azért mert nem tudok, hanem mert nem akarok. És ami maradt az a gyakorlás. Sokat, sokszor. És még igy sem tökéletes. És gyanitom soha nem is lesz az. És persze külföldi rádiókat is hallgatok, hogy ők hogyan teszik, amit tesznek. Finoman szólva néhány lépés távolság van köztünk.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Persze, hiszen nem volt olyan régen :D Tegnap. Viccet félretéve. Az hogy hol van az a stúdió, az csak helyrajzi kérdés. Az amikor belépsz és érzed azt az utánozhatattlan stúdió illatot, vagy az hogy letompulnak a hangok a hangszigetelés miatt, vagy az az érzés amikor magad elé húzod a mikrofont, miután a fülest felteszed és feltolod azt a bizonyos mikrofonpotit. Mindeközben még minden alkalommal meg van az a jóleső izgalom, hogy mindent jól csinálj. Azért ezek mind bevésődnek egy rádiós agyába. Tovább megyek. Függővé válsz. Az az érzés, amikor a lámpa ég és neked beszélned lehet és kell...semmihez nem hasonlitható érzés.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Önmagam. Én a rádiózásban találtam meg azt, aki vagyok. És ezt nem tudom másként mondani. Általa kinyílt a világ. Fejlődést adott. Azzá az emberré válhattam aki soha nem felejti el, hogy honnan jött és mégis különlegesnek érezheti magát. És persze barátokat, remek kollégákat, kapcsolati tőkét. Olyan impulzusokat, ami empátiára nevelt. És eszközt ahhoz, hogy ha csak egy kicsit is, de jobbá tehetek valamit. Talán úgy tűnik, hogy ezt az érzést túl misztifikálom, de én ebből épitkezem minden nap. Még akkor is, ha nincs minden rendben. És persze bölcsebb és előrelátóbb lettem általa.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Féltem ettől a kérdéstől, mert nagyon nem felhőtlen amit gondolok. Megyeszékhelyek, nagyvárosok legendás rádiói hallgatnak el egyik napról a másikra. Rengeteg olyan kolléga tűnt el a mikrofonok mögül, akiknek ott lenne a helye. Nagyon kevés felületen érzem az értékgyártást. Ez ilyesztő és nincs jövője. Nem vagyok jós. És csak remélni merem, hogy mind ezek ellenére, aki kitart és megmaradt ebben a szakmában tudja tartani magát. Egy biztos. Mind technikailag, mind tartalmilag a fejlődés, a kórhoz való aklimatizálódás lehet a jövő.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Mérleg vagyok. Számomra nagyon fontos az egyensúly. Éppen ezért csak annyi munkát vállalok, ami ezt az egyensúlyt nem boritja fel. Az inspirációhoz kell a családom a gyerekeim, kellenek a barátok a nagy beszélgetések, a kirándulások, és nagyon fontos az énidő. Az ingerszegény környezet a kreativitás legnagyobb ellensége. Szeretek olvasni, a jó filmeket is imádom, de leginkább a természet az, ami minden sejtemet feltudja tölteni.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Én nagyon szerecsésnek vallom magam. A legjobb emberekkel találkoztam az évek során. Az elején Fodor József volt, aki nagyon sok dologra megtanitott. A szakmai múltam egyik legjelentősebb helyszine pedig a Rádió88 volt Szegeden, ahol Nacsa Norbi és Tóth Peti voltak azok, akik nagyon sokat segitettek fejlődnöm. De akitől a legtöbbet tanultam a szakmáról - ez a Sláger Rádióban volt - Bolla Zsolt. Tudom ez nem három. Egyikőjüket sem akartam kihagyni.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?
Bajban vagyok. Mert jelen pillanatban nem tudok olyan rádiót mondani, ami ebbe a kategóriába sorolandó. Régebben voltak "húúú de szeretem bekapcsolni érzéseim", amikor még létezett a Sláger Rádió (és nem azért mert ott dolgoztam :D) később a Music FM-el voltam igy. És nem csak azért szerettem a Rádió88-at, mert sokáig ott dolgoztam, hanem mert valóban jó volt. Vagy én változtam, vagy a rádiós piac.

+1 Ki legyen a következő?
Nagyon megszerettem és ügyes fiú Karakas Balázs. Legyen ő az aki tovább viszi a stafétát.