"Mikrofon közelben valami elszabadul bennem" - Staféta Szeri Csabával

"Mikrofon közelben valami elszabadul bennem" - Staféta Szeri Csabával

Szeri Csabával kapcsolatosan egy olyan érzés uralkodott el bennem, amely a világ egyik legjobban esője. Habár sokáig egymás szomszédságában dolgoztunk, soha nem találkoztunk egymással. Mégis ahogy most a Staféta kapcsán leveleztünk olyan volt mintha egy galeriből, egy baráti körből származnánk. Kollégák vagyunk úgy, hogy közben alig. Ez a rádiós összekacsintó felebarátiság az, amire még érdemes építkeznünk, ha a jövőnket nézzük.
Köszönöm Csabi!
Hölgyeim és Uraim!
Szeri Csaba

stafeta_szeri_csaba.png

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

16, vagy 17 éves voltam és valamelyik nemzeti ünnep kapcsán meghívtak minket a Rádió 7 kisteleki stúdiójába. Hárman voltunk ott és a műsorvezető. Kicsit szóbeli vizsga jellege volt az egész beszélgetésnek és piszkosul izgultam, ugyanakkor elvarázsolt az egésznek a hangulata. Talán már ott eldőlt, hogy én ezzel akarok foglalkozni, annak ellenére, hogy aztán 4-5 év telt el addig, amíg újra rádióstúdióba léptem. A mag viszont el lett ültetve.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Nagyon sokat rádióztam és hallgattam, hogy miként csinálják profik. Kérdeztem a műsorvezetőktől, akikkel lehetőségem volt együtt dolgozni, vagy csak megkértem őket, hogy hadd legyek bent a stúdióban, miközben dolgoznak – ültem csendben és figyeltem, hallgattam, hogy mi történik és igyekeztem mindent elraktározni.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Ilyen szempontból is szerencsés vagyok, mert javarészt kipróbáltam magam olyan műsorokban, amikben szerettem volna. Voltam reggeli sávban, amit az egyik legjobb és legfontosabb résznek tartok, bár a koránkelés és én nem vagyunk jó barátok – illetve nézőpont kérdése, mert a 6 órás ébredéssel nincs bajom, 4 órakor viszont nem őszinte a mosolyom. Annak idején toplistás műsort is készítettem, amit nagyon szerettem. Nem rég lehetőség nyílott egy filmes műsor készítésére, ami régi álmom volt, illetve évek óta csinálom a sportműsorunkat – talán a legnagyobb szerelem ez. Én magam ugyan versenyszerűen sosem sportoltam, de minden elismerésem azoké, akik ezt teszik, akár profi, akár amatőr szinten. Ezen a téren mondjuk egy portré jellegű, talk-műsort szívesen csinálnék, nem csak interjúkkal, hanem tényleg nagyobb ívű beszélgetésekkel.

szericsaba3.jpg

4. Most hogyan fejleszted magad?

Amikor időm engedi, olvasok. Könyveket is, de akár híroldalakat. Szerintem fontos, hogy az ember tájékozott legyen. Rádiót hallgatok, más műsorvezetőket, ez inspirálni is tud, de szerintem fejleszt is. Ha érdekel valami, kérdezek, beszélgetek a rádiózásról és az ezzel kapcsolatos meglátásokról. Valamint nagyon fontosnak tartom a beszédtechnika órákat is.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Tegnap volt, sokadszorra már, de még mindig zseniális. Talán hülye dumának tűnik, de kicsit mindig olyan, mintha hazaérnék. Ott vagyunk mi, én és a hallgató, ez pedig egy win-win szituáció, remélhetőleg. :) Ráadásul az egész olyan, mintha kiengedném a szellemet a palackból. Alapvetően, mikrofon nélkül, a stúdión kívül úgy gondolom, hogy kicsivel csendesebb vagyok, amolyan megfigyelő típus. Pláne, ha teljesen új társaságban vagyok, nem szeretek harsányan viselkedni és középpontba kerülni. Nyilván baráti társaságban picit más a szitu, de a stúdióban, vagy mikrofon közelben valami elszabadul bennem. Ott egy piszok jó műsort kell csinálni, a cél, hogy aki a hallgat, jól érezze magát. Kikapcsoljon, kapja meg azt az infót, amire autózás közben szüksége van, tudja, hogy holnap jó, ha esernyőt visz magával és szórakozzon, kapjon valami pluszt. Ha ez megvan, akkor a feladat teljesítve.

Kedvenc film?
Jurassic Park.

Kedvenc sorozat? 
Most éppen a La Casa De Papel.

Kedvenc könyv? 
Stephen King: Éjszakai műszak.

Kedvenc játék? 
FIFA.

Mi a kedvenced azok közül, amit most játszotok a rádiódban és mi az, amit csak otthon hallgatsz?
Azt hiszem szerencsés vagyok, mert a zenei ízlésem remekül illeszkedik ahhoz, amit játszunk. A dalok 95%-át tényleg imádom. Ed Sheeran és a Shape of you például olyan, amit még mindig nem unok. Otthon elég változatos: Afrojack, Oliver Heldens mixek is jöhetnek, de ha úgy alakul a Rammsteinnél se „tekerek el.”

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Közhelyesen fog hangozni. De tényleg… Én szóltam.
Mindent, de legalábbis nagyon sok mindent. Azt hiszem, erre a többség ezt válaszolta, de tényleg így van. 10 éve rádiózok és baromi sok miden történt azóta. Megismertem azt a lányt, aki már a feleségem, és ha ez nem is közvetlen a rádiózásnak köszönhető, hiszem, hogy ha annak idején nem toppanok be Szegeden az, akkor már kisközösségi rádióként működő Tisza Rádióhoz, akkor máshogy alakul minden, valószínűleg őt se ismerem meg, vagy azokat az embereket, akik most a barátaim. Valószínűleg egy picit más ember is lennék, mint most.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Alapvetően bizakodó vagyok. Változni biztosan kell és muszáj idomulni a folyton változó igényekhez, szokásokhoz. Viszont pont a napokban kerestek meg az egyik helyi általános iskolából, ahol hamarosan iskola rádió indul és felkértek, hogy néhány szignál az én hangommal menjen, mert a diákok közül sokan szeretik a hangom, azt amit csinálok és hallgatnak minket. Egy picit meg is leptek, de legalább megerősített abban, hogy a rádiózásnak igenis van jövője, a fiatalok között is van, aki rádiózik. Ez viszont kincs, őket meg kell tartani és tudatosítani, hogy rádiózni menő – mert tényleg az.

szericsaba.jpg

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Szerencsére ritkán eresztek le. Ez pont olyan meló, ami nem energiavámpír. Miközben műsort vezetek fent is vagyok a töltőn. Persze azért nem vagyok sztahanovista – ha lehet és tudunk, csavargunk, akár hosszú hétvégén egy-egy utazás országon belül feltölt és „világot” látsz, az kell. Muszáj élményeket gyűjteni, amiből aztán egy-egy műsor is tud táplálkozni. De van, hogy csak nekiülök egy-egy sorozatnak, vagy filmnek, esetleg egy jó könyvnek.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Huh! Igazából minden volt és jelenlegi kollégától is sokat tanultam és tanulok, örülök, hogy általában inspiráló környezet vett körbe eddig mindenhol. De, hogy a feladatnak eleget tegyek. Kis Kata, akivel lassan 10 éves az ismeretség. Szerintem az ország egyik legjobb rádiósa, de tuti, hogy neki van a legszebb hangja. Élmény „csak” hallgatni és rengeteget lehet tőle tanulni. Bene Szabolcsot is megemlíteném, aki ma már nem feltétlen dolgozik rádiós műsorvezetőként, de annak idején nagy szerepe volt abban, hogy ezen az úton elindultam. Tóth Péter pedig számomra egy igazi minta, rengeteg dolog van a kisujjában a rádiózással kapcsolatban, szeretek vele beszélgetni a rádiózásról, mindig tud olyat mondani, amiből tanulni lehet, ami lökést ad.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Vannak hazai rádiók, akiket szeretek hallgatni, jó, amit csinálnak. Viszont a szó szoros értelmében előremutatót nem tudnék mondani. Olyat igen, amelyik szerintem korrekt és profi. Kevés az újító, javarészt a bevált sémákra támaszkodnak, ami persze nem feltétlen rossz. Ez viszont nem meríti ki az előremutatást. A helyi rádiókban viszont hiszek, szerintem tőrdöfés a hazai rádiózásnak minden egyes alkalom, amikor egy helyi rádió elhallgat. Előremutató dolgokat azt hiszem ezen a szinten lehet csinálni és a hallgatónak is szüksége van arra, hogy, ahol él, ott tényleg róla és neki szóljon a rádió.

+1 Ki legyen a következő?

Kis Kata válaszaira nagyon kíváncsi vagyok.