"Kell ez a plusz töltet, hogy hatással legyek a hallgatókra" - Staféta Péczeli Dórival

Dórit már jó ideje a Petőfi Rádió oszlopos tagjaként köszönthetjük. Megjárt már sok sávot, de hangjából és személyiségéből fakadó derűje olyan műsorvezetővé tette, amivé válni is szeretne. Rádiós személyiséggé.
Hölgyeim és Uraim!
Péczeli Dóri

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Olyan rég volt már, hogy nem is emlékszem! :) De viccet félretéve: egyetemista voltam még, és elmondhatatlanul boldog, hogy lehetőséget kaptam egy akkor induló szombathelyi rádiónál, hogy kipróbáljam magam műsorvezetőként! Természetesen nagyon izgultam, bár a lámpaláz talán érthető volt, hiszen életemben először szólaltam meg az éterben. Szóval, volt bennem egy nagy adag izgatottság, és kíváncsiság is, hogy vajon hogyan állom meg a helyem ezen az egyelőre ismeretlen terepen (egyetemen persze elsajátítottuk az elméleti alapokat, de gyakorlati tapasztalatot csak élesben szerezhet az ember), és a nap végére le is gördült a kő a szívemről! Azt éreztem, hogy sínen vagyok, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy pályára álltam, és hogy bár van még hova fejlődnöm, de nem kérdés, hogy ott a helyem - a stúdióban, a mikrofon mögött!

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Akik ismernek, tudják, hogy fejlett a(z) (ön)kritikai érzékem, kollégáim szerint néha túlságosan is szigorú vagyok magammal! :) Épp az előbb említett első rádiós nap után, amikor másnap visszahallgattam magam, ledöbbentem, hogy ez a fahangú csaj tényleg én lennék??? Adás közben úgy éreztem, hogy laza vagyok és természetes, közben meg művi volt az egész. Ezért az elején minden megszólalásomat visszahallgattam, elemezgettem, és nagyon sokat gyakoroltam. Közben hallgattam hazai és külföldi rádiókat, hogy mások, más műsorvezetők hogyan csinálják: próbáltam inspirálódni általuk, de nem leutánozni őket, hanem megtalálni a saját (rádiós) hangom. Hosszú út volt, sok buktatóval és akadállyal, de mostanra úgy érzem, sikerült!

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

A szívemnek legkedvesebb műsor a Személyes ügy volt, a Kultúrfitnesz égisze alatt, péntek esténként, ahol kedvenc zenészeink mutatták be a kedvenc dalaikat. Az igazsághoz tartozik, hogy nem műsorvezetőként jegyeztem ezt a műsort, hanem szerkesztőként, hiszen a formátumot úgy találtuk ki, hogy a zenész legyen a műsorvezető abban az egy órában, ő konferálja fel saját magát, és a számára meghatározó dalokat. Nem tagadom, rengeteg munka volt vele, de egyszerűen imádtam és nagyon-nagyon büszke vagyok minden egyes Személyes ügyre! Arról nem is beszélve, hogy a zenészekkel ennek a műsornak IS köszönhetően alakult ki egy olyan bizalmi kapcsolat, ami csak kevesek sajátja a szakmában. És hogy van-e még műsorálmom? Igen, de egyelőre még a tervezés fázisában van.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Úgy érzem, hogy elsősorban lelki síkon kell rendezni a soraimat. Sokáig problémát jelentett számomra, hogy felvállaljam magam, a véleményem, és egy-egy téma kapcsán megosszak a hallgatókkal személyes élményeket. Alapvetően nem vagyok egy extrovertált alkat, ezért is volt ez nehéz eleinte, de van egy-két „mentorom”, akikkel sokat beszélgettem erről, és akik folyamatosan bátorítottak, hogy merjem önmagam adni, mert ha hiteles rádiós személyiséggé szeretnék válni a mikrofon mögött, hogy kitűnjek a zenei masszából, és hatással legyek a hallgatókra, megszólítsam őket, ahhoz kell ez a plusz töltet. Hát, ezen dolgozom mostanában.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Vasárnap reggel volt, és bár az éjjel nem aludtam valami sokat, meglepő módon mégis frissen ébredtem, és alig vártam, hogy beérjek és meséljek! De amikor néha bal lábbal kelek, akkor is hamar magam mögött hagyom a durci Dorcit, amint belépek a stúdióba és elkezdek dolgozni.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Barátokat, szerelmet, zenei felfedezéseket, izgalmas beszélgetéseket, koncertélményeket, motiváló hallgatói visszajelzéseket, futóedzőt :)

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Egyre nehezebb a helyzet, de nem reménytelen. Nyilván az, hogy ma már bárki összeállíthat egy playlistet a kedvenc zenéiből, letölthet bármilyen albumot és hallgathatja a különböző streaming-szolgáltatók jóvoltából, nem könnyíti meg a dolgunkat. Persze nem akarok álszent lenni, én is használom ezeket a felületeket, de van olyan élethelyzet, olyan szituáció, amikor kifejezetten igénylem az emberi hangot, hogy megszólítson a műsorvezető abból a dobozból. De ehhez nem színtelen-szagtalan (bár profi) rádiósokra van szükség, hanem rádiós személyiségekre, akik elérik nálam, hogy odafigyeljek rájuk két zene között. Szerintem ez lehet a(z egyik) kulcs a rádió túléléséhez.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Mindig vannak hullámvölgyek, hiszen a legizgalmasabb munkába is bele lehet fásulni egy idő után. De én ebből a szempontból szerencsésnek érzem magam, mert mindig megtaláltak, vagy mindig találtam újabb feladatokat, kihívásokat, amik kimozdítottak a holtpontról. Kellenek új célok, mert a fásultságot csak egy darabig lehet takargatni, aztán már a hangon is érződik.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Horváth Gergely, Fearne Cotton, Greg James

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Műsort tudnék kiemelni, ami nagy kedvencem volt. Sajnos épp a napokban olvastam, hogy megszűnik. Elsősorban a műsorvezető személye, témaválasztásai, stílusa miatt szerettem hallgatni. A Popfilterről van szó, Csepelyi Adrienn műsoráról. A könyvét is olvastam már, a Belemenést, és nagyon ajánlom, nem csak focirajongóknak!

+1 Ki legyen a következő?
Csepelyi Adrienn