"...mégis megérkeztem Rádióföldére" - Staféta Csepán Gellérttel

Még így, a sorokon keresztül is érződik, hogy egy energiabombával van dolgunk, de ha hozzávesszük, hogy a reggeli músor, a sportműsor és kitudja mi minden mellett most egy zenei fesztivál szervezéséből szakadt ki a mostani Stafétáért külön kalapemelést érdemel.
Hölgyeim és Uraim!
Csepán Gellért!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?
Nem foglalkoztam nagyon az ötlettel, hogy rádiós legyek, vagy médiában dolgozzak. A námbör 1 tervem az volt, hogy színi karriert fussak be, de rá kellett jönnöm, hogy ez kicsit több, mint amit a természetem és a tehetségem megbír. Ezért talán ehhez a legközelebbi, „színfalak mögötti” tevékenységet választottam, jónak tűnt a rádiózás. Utólag ezt megerősíthetem, rengeteg jó élménnyel halmozott fel. Amikor először rádió stúdióban voltam az pont egy állásinterjú keretében történt, amelyen rendesen fostam. Egyszerű volt a feladat, mégis úgy éreztem esélytelen vagyok. Aztán mégsem így lett, rettenetesen örültem, hogy felvettek. Ez már hét éve történt, de talán csak két hét telt el

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?
Azon a bizonyos interjún úgy éreztem, hogy nem elegendő a kreativitásom, a szaktudásom és harmat gyenge a teljesítményem. Valami a fülem mögött mégis motoszkált és nyugtatott, reménnyel töltött el, hogy mégis megérkeztem Rádióföldére és megkezdhetem a munkát és eme „világ” szerves és aktív, nomeg hasznos tagja lehetek. Ez a kissé pesszimista gondolkodás azóta is megvan, viszont ez ösztönöz arra, hogy jobban teljesítsek. Természetesen nem utálom amit csinálok és most már nem találom rossznak, de a rádiós folyamatosan fejlődik és tapasztal. Jó rádiósnak sosem elég az aktuális ixpiriensz, ha mégis, akkor bepunyult és kifáradt. Egyébként sokat segített a lustaságom is, amit szerencsére a jóra fordítottam.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?
Sosem szeretném megvalósítani az álmaimat, inkább folyamatosan meg szeretnék elégedni azzal amit elértem. Majd esetleg a halálos ágyamon lepörgetem az életem, amikor a csúcsához érek megjegyzem az összes mozzanatát, utána nyugodtan visszaalszok és tudom, hogy ez a beteljesült álmom volt! Most sportműsort készítek, főleg helyi sportolókat szólaltatok meg. A zenés műsort kitűztem célként, helyi zenekarokat szeretnék bemutatni, bárhol is éljek.

4. Most hogyan fejleszted magad?
Odafigyelek a beszédtechnikára, nagyon. A reggeli tornagyakorlataim sajnos lefokozódtak a szám bemelegítésére, az XUÁ, az r pörgetésére és a nyelvtörők mondogatására. Ezen kívül természetesen fantáziálok azon, hogyan is szólhat jól, amit hírolvasóként mondok/olvasok. Nyilván az információ szerzést előnybe helyeztem, fokozatosan figyelem az eseményeket és színesítem lelki és tudástáram.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?
Naponta belépek a rádióstúdióba és el is távozom onnan, természetesen, úgyhogy már összemosódik ez a dolog. Volt amikor ott aludtam (fiatalság bolondság), de talán mindig az elköszönés jut eszembe. Halmozottan örülök, hogy iszonyatosan jófej kollégáim vannak. Jó elköszönni tőlük és másnap pedig beköszönni nekik, hogy „megjöttem, helló”

6. Mit adott az életedben a rádiózás?
Egy csomó tapasztalatot, sok ismerőst. A tapasztalat által rengeteg új kihívás jelentkezett,  szélesítettem látószögem és a szakma berkein belül kipróbáltam a rádión kívüli, de hozzá közelálló tevékenységeket.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?
Elég sötétnek, legalábbis erdélyi közegben. Nincs igazán utánpótlás, az egyetemen (kolozsváriról beszélek) nem igazán vezették be a kereskedelmi rádiózást a tantervbe. Ez nagy hiány, mert nem nyers és rengeteg kreativitást és improvizációs készséget igényel. Ezen kívül a rádiózás háttérbe szorult és inkább alapzajt biztosít. Kíváncsi vagyok hányan mondják azt ma, vagy a napokban, hogy „bekapcsolom a rádiót mert xy, a, b meg c dologról fog beszélni”. Elhalványult, de mindig is élni fog. Szerencsére halhatatlannak született, de sokban függ azoktól, akik éltetik, a rádiósoktól (és a pénztől).

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?
Elmegyek és szabadságolok egy jót. Ez mindig segít. Ha erre nincs módom, talán egy jó beszélgetés a baráti társaságommal is segíthet.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?
Férfiasan bevallom, hogy nincs. Nem tudom hátrány-e vagy előny, de nem érzem hiányát.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?
Magyarországon természetesen országos szinten a Rádió 1-et mondanám. A Petőfi átalakítását picit sajnálom, a zenei kínálatuk nagyon silány lett számomra. Erdélyben nehéz megítélnem, hogy melyik rádió előremutató. Úgy összeségében az egészet felsorolhatnám, mert mind törekednek, hogy jobbak legyenek.

+1 Ki legyen a következő?
Péczeli Dóri a Petőfi Rádió műsorszórója.