"Nem álmokat kergetek, hanem kihívásokat keresek" - Staféta Somogyi Zoltánnal

Annyi erős mondat van ebben a Stafétában, hogy kénytelen voltam a címben kiemelt mondaton túl kiemeléseket alkalmaznom. Zoltán végig olyan profin és alázatosan áll a válaszokhoz, mint magához a megkereséshez, pedig tapasztaltam már mindenfélét. Bölcsen és okosan szereti a rádiót és végig - állandóan - nagyon emberi. Azt biztos megtanulhatjuk tőle, hogy a siker, vagy az ismerté válás sem kell, hogy lebegtessen minket a föld felett.
Ugyanúgy fejlődésre, a hallgató iránti szeretetre kell, hogy buzdítson.
Hölgyeim és Uraim!
Somogyi Zoltán

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Ha az általános iskolai sulirádió stúdiót nem számolom - ami egyébként az orvosi szoba volt, ahol máskor az oltásokat kaptuk…-, akkor azt kell mondjam, hogy 1996-ban a Juventus Rádió stúdiójába lépve egy egészen más dimenzióban találtam magam – ahhoz képest is, hogy tv stúdiókban (amelyek viszont a 70-es, 80-as évek világát idézték) addigra már többször is megfordultam.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Mindig is elég céltudatos voltam, és tudtam, hogy miből mit akarok kihozni. Fura kimondani, de az volt a legnagyobb segítség, hogy vissza-visszahallgattam magam, és próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy magamat hallom. Csak az érdekelt, hogy színes-e, érdekes-e? Az ismerősöktől nyilván elfogult véleményeket kaptam, a hallgatók közül meg ugye sokszor a „kekeckedők” jelentkeznek be inkább, és ez is félreviheti az embert. Másra meg sosem akartam hasonlítani, így a példakép-modell sem jelentett támpontot.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Nem álmokat kergetek, hanem kihívásokat keresek inkább. Csaknem 10 évig vittem a Juventus slágerlistáját. Utána évekig reggeleztem. A napközbeni sávból több körben is sok éves ciklusban vettem ki a részem. Mindegyikben megtaláltam a kihívást és a szépséget is, és igazából mindegyik feladat magától talált rám. Ki tudja, merre fejlődik majd a szakma – nagyban múlik ezen is, hogy épp mihez fogok majd szívesen a jövőben.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Szívesen hallgatok bele külföldi adók műsorába, de továbbra sem másolni szeretnék, csupán benyomásokat gyűjteni egy-egy adó hangzásából. Illetve még fontosabb, hogy nyitott szemmel járok a világban, és rádiózástól függetlenül is figyelem, hogy mi foglalkoztatja az embereket, illetve hogyan kommunikálnak egymással - ha nem is tudatosan, de ez beépül a stílusomba.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Két órája kezdtem a mai műszakom, szóval emlékszem, persze. Nagyjából azt éreztem, hogy

na akkor gyerünk, kezdődhet a mai móka!. :)

Még mindig megtalálom az örömöt egy kivételesen szépen sikerülő keverésben, és még mindig hiszem, hogy adok valamit a hallgatóknak: hasznos infót, örömöt, lelki segítséget – ilyesmiket…

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Sziklaszilárd alapot: inspirációt és lelkesedést a mindennapokhoz, egzisztenciális biztonságot, barátokat, és… ha nem is ellenségeket, de tanulságos csalódásokkal is szolgált.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

A rádiónak helye van, és helye lesz az emberek életében. Sokan temették már - ld. „Video kills the radio stars” -, de szerintem csak a platform változik a technológia fejlődésével, na és persze a tartalomnak is idomulnia kell a világhoz. De az „Itt és most” varázsának működnie kell, még ha naiv is vagyok kicsit.

Otthon filmet nézni nem ugyanaz, mint 300 emberrel együtt röhögni a moziban. Hazaérve egy gombnyomással visszanézni valamit nem ugyanaz, mint szavazni egy TV-s tehetségkutatón és izgulni, mi lesz fél óra múlva. A sportközvetítés is csak élőben működik. A Spotify a kezem alá dolgozhat az autóban ülve, de semmilyen algoritmus nem rúghat labdába az emberi szellemhez képest. Nekem kellenek az igazi érzések, szeretem, hogy a rádió megszólít – és nem csak a szavakkal.
Persze ehhez kellenek a profi szakemberek…

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

A magánéletemmel, mert – bár imádom a hivatásom, és rengeteg időt és energiát szentelek neki – sosem vallottam magam munkamániásnak. Baráti beszélgetések, mozi, sport - kondi, futás vagy bringa -, mozi vagy házi mozi, kerti sütögetés, barkácsolás a hétvégi házban a hegyekben…

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Mint említettem nem szeretem a „példakép” kifejezést, mert azt vallom, mindenki legyen önmaga. Másfelől gyakorlatilag minden rádióstól, sőt, minden embertől tanulunk valamit: világlátást, szemléletet, hozzáállást – minden pillanatban mindenhol rengeteg pozitív és negatív példa áll előttünk. Mindenkitől tanulunk valamit tudat alatt – a kávézóban a pultostól is.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Hiszek abban, hogy jó az, amit a Slágeren csinálunk, főleg, hogy úgy érzem, megint jó emberekkel sodort össze az élet, akik nem felejtik el, hogy mi, a mikrofon mögöttiek emberekhez beszélünk, nem pedig önmegvalósítunk. Sajnos sok rádiónál érzem, hogy valójában csak úgy csinál, mintha rádió lenne, de nem igazán fontos, hogy a túloldalon nem egy massza van, hanem emberek… És fáj, hogy ma messze nincs olyan felhozatal, illetve választék a piacon, mint amikor kezdtem.

+1 Ki legyen a következő?

Barabás Bea, Rádió Rock