Miért több a rádió a tévénél?

Vajon mit okozhat egy elmaradt reggeli műsor?

(Forrás: Tina Rataj-Berard on Unsplash)

Kezdjük azzal, hogy a neves The Telegraph-nak van egy külön rádiókkal foglalkozó aloldala, ahol rádió kritikusokat is foglalkoztatnak. Maga a műfaj számunkra viszonylag ismeretlen, - bár mostanában a 24.hu próbálkozik vele, vagy van hagyománya a Magyar Nemzetben, esetleg hébe-hóba az Élet és Irodalomban - de mindenféleképpen érdekes volt számomra betekinteni egy ilyen gondolatmenetbe. 

Gillian Reynolds egy januári kritikájára leltem rá, amelynek egy részében kesereg a BBC, itthoni értelemben közszolgálati tartalmainak fantáziátlanságán. A kiindulási pont és a gondolatmenet közepe azonban rendkívül motiváló és csodálatos.

Reynolds arról ír, hogy még január környékén bekapcsolta a BBC 5 Live reggeli műsorát, ahol rendszerint a Wake Up to Money megy reggelente. Ez a műsor a gazdaság és a politika metszetén és határterületein dolgozik tematikailag. Az emlegetett napon azonban a szokott időpontban nem volt ott a műsor.
Helyette élőben adták az Australian Open egyik meccsét élő kommentárral. A brit Kyle Edmund játszott a közép-döntőbe kerülésért. Ez egyébként ugyanolyan jelentőségű, mint amikor Fucsovics Marci érte el legutóbbi nagy tenisz sikerét.

Kyle Edmund

Négy szettet adott a rádió, aminek a végére, az egyébként nem tenisz rajongó rádió kritikus is - ezt vettem ki a szavaiból - teljesen "bevonódott". Élvezte. 
Egyébként 6:45-kor visszatért a reggeli műsor, és az emberek sorra telefonáltak, hogy mennyire felvidította őket Edmund győzelme. Nyert ugyanis...

Közben a szakíró elmélázott a következőkön:

• Mi lett volna, ha nem négy, hanem öt szett a mérkőzés?
• Mi játszódott le a rádió vezetőségének fejében a reggeli műsor kapcsán? 
• Mit kezdenek a korábban leszervezett vendégekkel?

A válasz egyszerű, mert a 5 Live megcsinálta podcastben a kieső részt. 
És ez az egész hozzállás, az alkalmazkodás, a téma érzékenység, a megvalósítás, a modern eszközök használata annyira lenyűgözte a kritikust, hogy rögvest a rádiók reneszánszáról kezdett írni.

Gillian Reynolds

A rádiók reneszánsza

Az Egyesült Királyságban ugyanis bizonyos vélemények szerint a reneszánszát kezdi élni a rádiózás, amin a Reynolds például csak mosolyog. Ő tudja, hogy ez mindig is így volt. 
Az ország, ahol a lakosság 90%-a kötődik a rádióhoz valamilyen formában egy lojális közönséget épített ki, amire a tévé konkrétan féltékeny.
Ráadásul a kritikus szerint a rádió szakmailag is előrébb tart: igazi melegágya az újságíró tehetségeknek legyen szó drámáról, politikáról, humorról, sportról és bármiféle zenéről. 
És - ezt már mi tesszük hozzá - idehaza is így van.

Egy rádiós bárhol megállja a helyét, míg egy tévés fordított helyzetben nagyobbat küzd.

Egyébként erre mostanában hallani példát a BBC Radio 1-nál. A szombat délelőtti sávban szerepel egy tévés, Maya Jama, akinél elég döcögős flow-t és technika kezelést lehet hallani olykor.

Maya Jama

Az együttműködés varázsa

Egy másik érdekes nézőpontot is felvet ez a cikk.
Reynolds megemlíti, hogy a teniszes reggeli eset is, egy átvett ötlet, méghozzá a Globalhoz tartozó LBC-től. Ő pedig egy ízig-vérig kereskedelmi rádió. És az efféle együttműködésre, amikor kereskedelmi borul össze a BBC-vel egyre több területen találhatunk példát a szigetországban.
Néhány ilyen eset:

• A BBC Radio 2 esti, hírekkel foglalkozó sávjában például alkalmanként vendégszerepelnek műsorvezetőként az LBC sztárjai James O'Brien és Nick Ferrari. 
• A Radio 3-ben nem volt filmes zenékkel foglalkozó műsor, amíg a Classic FM nem mutatott utat ebben.
• A Jazz FM évek óta együttműködik a Radio 3-vel a London Jazz Festival idején.

TV vs. Rádió

Mindez és úgy általában a rádiózás sajátossága, hogy a remek ötletek gyorsan terjednek mind paltformon belül, mind azon kívül megnyerve több hallgatót magának. Ez a fajta innovatív hozzáállás, ami a rádiót élteti, viszi előre a műfajt és teszi többé, mint egy tévét. A cikk írója megemlíti a Front Row c. műsort, amely egy rádió műsor és annak egy tévés változata. Állítólag a nagyképernyős verzió sokkal rosszabb. Miért?

Mert a rádiókban jobb producerek vannak!

És miért vannak jobb producerek a rádiókban? Mert a rádió a művészi vonalat is meghagyta magának, ezzel egy erős kreatív keltetőt hagyva a tehetségeknek. Innentől maga a cikk elég messzire visz a magyar helyzettől. Lehet nem is érdemes vele foglalkozni, de azt érdemes elrakni, hogy legyünk büszkék arra idehaza is, hogy egy témához -elvileg- sokszínűbben tudunk hozzányúlni, mint egy tévé...kép ide, vagy oda. 
És talán az, hogy végre kezdjünk el producerekben gondolkodni...

Forrás: The Telegraph