Merengő: Anatómia, élettan, ergonómia, sport, avagy a rádiós is ember

Annyi fortélyt tanulunk meg a szakma megismerése közben, hogy sokszor a legapróbbnak tűnő kis trükkök maradnak el...de nem akkor, ha Lauscher Zolin múlik ez. Most ő segít nekünk, nagyon is sokat! Figyelj csak!

Fiatalon azt hisszük, hogy törhetetlenek vagyunk. A korral ez az illúzió elenyészik, és rájövünk, hogy már nem mindegy hogy milyen körülmények között dolgozunk. Ott van rögtön a pult, avagy asztal a stúdióban. Legtöbbször ülve dolgoztam, és egy kicsit tartottam is az álló pulttól, mikor az egyik munkahelyemen kitalálták, hogy majd az lesz. Nem lett, de aztán itt a Rádió 88-ban, Szegeden, ahol már lett volna rá lehetőségem hogy álljak, itt is mindig ültem. Egészen bő fél évvel ezelőttig!

A dolog anatómiája nagyon egyszerű: ha leülünk, a hasüregi szervek felfelé mozdulnak, feljebb tolják a rekeszizmot a mellüreg irányába, így csökkentve annak a térfogatát, ezzel együtt a tüdőkét is. Kihúzhatjuk persze magunkat, így növelve meg az „ülő vitálkapacitásunkat”, de az sosem lesz ugyanolyan! Ha állunk, több levegőnk van, ennyire egyszerű, talán nem magyaráznám ez miért jó nekünk. Ha pl. kilenc órát voltam adásban, azt végig álldogálni már nem a legegyszerűbb, és talán felesleges is, ám megszólalás előtt mindig felálltam, és úgy mondtam a magamét. Mondhatjuk, hogy a 155 centi mély kolléganő, és a langaléta, 195 centi magas kolléga nem feltétlenül ugyanazon a magasságon tud dolgozni, nos erre is van megoldás, amit élőben az ORF Burgenland stúdiójában, Eisenstadtban láttam – az asztal lapja, benne a pulttal gombnyomásra ereszkedett-emelkedett… Na jó, hagyjuk az álmodozást, de ha tehetjük, vezessünk műsort állva, mert sokkal nagyobb energiát tudunk beletenni az adásba!

Ha már anatómia, jöjjön egy kis élettan is! Legtöbb helyen ahol dolgoztam, voltak akik féltek a levegőtől. Mert bejön. Mert kimegy. Mert hideg. Mert meleg. Ezért ülnek egyesek az elhasznált, állott – mondjuk ki! – büdös „levegőjű” stúdióban, szerkesztőségben. Nem elmerülve a hemoglobin kvaterner szerkezetében, de könyörgöm, az emberi agy, és a többi rész is oxigénnel működik! Ha nincs belőle elég, és sok a szén-dioxid, akkor bepunnyadunk, az agyunk lelassul, az idegsejtek pedig kezdenek elájulni. A mi munkánkban ez nem előny. Tessék rendszeresen szellőztetni! Aki fázik, öltözzön fel, vagy a rövid a szellőztetés idejére vonuljon át egy másik büdös helyiségbe! 

Ergonómia a következő bűvös szó, ami nálam azt jelenti, hogy valami olyan, ami kézre áll. Persze sok összetevője van, de a legegyszerűbb, és legfontosabb alapelvek a következők:

• a monitor legyen szemben, semmiképpen sem oldalt! Ha 2-3-4-5 ki tudja mennyi monitorunk van, a legtöbbet nézett/használt legyen középen, az sem baj ha szem magasságban, bár ez nem mindig megoldható. Ne dolgozzunk oldalra huzamosabb ideig, mert a testünk szimmetriája bánja, először csak a nyakunk, meg hátunk, esetleg derekunk áll be, aztán lerakódik egy kis mész itt-ott, majd kopnak a csigolyák, és már vásárolhatunk is akciós járókeretet.  
  - Ugye emlékszünk, nem vagyunk törhetetlenek. A hősök pedig általában már halottak, vagy rokkantak. - Ahogy beülünk az autóba, és beállítjuk magunknak a tükröket, ülést, esetleg kormányt, ugyanúgy igyekezzünk a munkában is arra törekedni, hogy ne kifacsart pozícióban dolgozzunk, mert a testünk előbb-utóbb kamatostul benyújtja a számlát.
• Ha pedig már a testünkhöz érkeztünk, ne csak használjuk azt! Mi rádiósok jó eséllyel szeretünk enni, olykor zabálni, megint máskor inni, éjszakázni, bulizni, élni. Ezzel nincs is baj, ha nem visszük túlzásba. A testünk és a szellemünk tényleg egységet alkotnak, ha az egyik rosszul érzi magát, hamarosan a másiknak is baja lesz. Éppen ezért – okuljatok az én példámból (sikerült rettenetesen elhíznom, de már zajlik a romeltakarítás) – tessék mozogni!
  Tök mindegy hogy mit, de ne (csak) söröskorsó emelgetés legyen. Legyen rendszeres a sport! Nem kell világcsúcsra hajtani, csak heti háromszor jól leizzadni! A mozgás öröme is egyfajta energiaforrás nekünk, és a sport is inspirációt, ismeretségeket, új témákat, valamint pozitív szemléletet adhat a rádiósnak.
  

Vigyázzunk magunkra, mert belőlünk csak egy van!