"Nagyon váratlanul érkezett az életembe a rádiózás" - Staféta Incze Annamáriával

Kicsit rendhagyó lesz az eheti Stafétánk.
Egyrészt ismét visszatérünk Pécsre, a Rádió 1 Pécshez, másrészt megismerkedünk egy olyan kollégával, aki 15 évig műsorvezető volt, és csak néhány éve lett ismét hírszerkesztő. Története keretes, hangja már a telefonban is "hiteles" és nyugalmat árasztó.
Hölgyeim és Uraim!
Incze Annamária!

(Fotók: Sasvári János - PécsONE magazin)

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Nagyon váratlanul érkezett az életembe a rádiózás. Több, mint 20 évvel ezelőtt a szekszárdi Alisca
Rádióban hallottam egy felhívást, amiben munkatársakat kerestek. Aznap délután volt a
meghallgatás, nekem meg épp nem volt semmi sürgős dolgom, így gondoltam egyet és elmentem
kipróbálni magamat. Ekkor léptem először rádióstúdióba, egy szöveget kellett felolvasnom meg
szabadon beszélni magamról. Nagyon izgultam, de aztán valamit mégiscsak jól csinálhattam, mert
végül kiválasztottak. A többi már történelem.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Épp főiskolás voltam, amikor rádiózni kezdtem. Jártam beszédtechnika órákra, Kazinczy versenyekre,
otthon próbálgattam a helyes légzést, hogy érthető és megfelelően tagolt legyen a beszédem.
Emellett ültem a stúdióban a már rutinos kollégák mellett, figyeltem őket, próbáltam ellesni azt, amit
lehet és közben folyamatosan híreket olvastam, hogy tájékozott legyek. Hírolvasóként kezdtem,
aztán 15 éven át műsorvezetőként folytattam, most néhány éve pedig újra hírszerkesztőként
dolgozom. Mindig van mit tanulni.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Hírszerkesztőként nincs, műsorvezetőként viszont sok dolgot kipróbáltam. Vezettem reggeli műsort
párban, éjszakai csajos-csacsogós műsort egy kolléganőmmel, napközben drive-time- ban is ültem
adásban, álltam színpadon rádiós kitelepülések során, voltam riporter, tudósító, csináltam, amit
kellett és mindegyik feladatomban megtaláltam a szépséget és a kihívást.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Rengeteg hírt olvasok, kutatok, utána megyek a történéseknek, amik érdekelhetik a hallgatóinkat. A
Rádió 1 Pécs nagyon komolyan veszi, hogy helyi információkkal lássa el a közönségét, és ez alatt nem
csak a traffipax-jelentést meg az időjárást értem. Azok is fontosak, de a rádió stábjában jelenleg a
hírek mellett az is feladatom, hogy tudjam: mikor-hol- mi történik és szóljak a műsorvezetőknek, ha
előkerül egy izgalmas téma, amit aztán ők tovább tudnak adni a hallgatóknak.
Más rádiókat is hallgatok, leginkább az interneten, figyelem, elemzem a híreket náluk is, bár egyre
ritkább, hogy igazi helyi hírszerkesztő csapat dolgozik egy-egy adónál.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Azt, hogy nagyon álmos vagyok. Hírszerkesztőként nagyon korán kezdődik a nap, hajnali 4 óra után
nem sokkal már a stúdióban vagyok. Aztán leülök a helyemre és a helyére kerül minden, szeretem a
munkámat :)

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Nem lehet elmesélni. 1996-ban kezdtem, éppen 21 éve. Ennyi időt nem lehet összefoglalni pár
mondatban, vagy ha igen, közhelyes lesz. Munka, élmények, barátságok, utazások, könnyek, nagy változások, volt itt minden. Még olyasmi is, amit esetleg nem mesélek el :)
Mások is mondták előttem itt a Stafétában, hogy a rádiózás bizony SZERELEM, így, csupa nagybetűvel. Teljesen egyet értek velük, ezt csak így szabad csinálni.

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Szeretem azt hinni, hogy határozottan van jövője a rádiónak. Nem élek dobozban, én is tudom, hogy
nagy változások jönnek előbb-utóbb ebben a műfajban is, mégis: a klasszikus FM rádiózás szerintem
még jó darabig működni fog. Amíg a hallgató ott van velem, reagál a hírekre, a műsorvezetők
megszólalásaira, addig én nem fogom elhinni, hogy a személytelen rádiózásé lehet a jövő.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Van pár módszerem. Ha csak kevés az idő, akkor például autóba ülök, feltekerem a hangerőt és
vezetés közben énekelek. Leginkább rock-ot, de más is szóba jöhet. Az úti cél ebben az esetben
mellékes. Ha több időm van, akkor utazok, barátokkal lógok, meghallgatom a 12 éves unokaöcsém
legújabb kalandjait, hagyom, hogy kicsit eltávolodjak a rádiótól. Néhány nap után elkezd hiányozni a
stúdió – és amíg ezt érzem, addig minden OK. Ha egyszer majd azt veszem észre, hogy már nem
hiányzik a stúdió, hogy nyűg a hajnali ébredés és nem érdekel az egész, akkor váltok.

9. Mi a kedvenc rádiód, vagy rádiósod, akitől sokat tanulsz, vagy tanultál? / 10. Itthon szerinted melyik
három rádió, akitől a legtöbbet lehet tanulni?
Összevonnám ezt a két kérdést, mert egyforma a válaszom rá. Mindenki és senki. Nem szívesen
nevezek meg egyetlen kollégát vagy rádiót sem. Vannak, akiket szívesebben hallgatok, mint másokat,
ennyi elég.

+1 Ki legyen a következő?

Tüske Zsuzsi, a Bajai Rádió szerkesztő-műsorvezetője.