Merengő: „Csúsztatott élő”, avagy (fel)venni vagy nem venni, ez itt a kérdés

A héten ismertük meg jobban - aki eddig ugye még nem - Lauscher Zolit. Zoliban buzog a rádiózásért tenni akarás, mint sokunkban, ráadásul rengeteg rádióban megfordult - nem saját hibájából :( - rengeteg régióban. Ezért beszélgettünk arról, hogy leírhatná a gondolatait, hogy beszélgessünk sokat ezekről a témákról.
Zolié lett a Merengő, vagy  az „Ahogy én látom – gondolatok a rádiózásról”. Még nem döntöttünk.
Most például ezen pörgött sokat....Zolié és a Tiétek a szó!
- Ákos - 

Ákos inkább a futó trendekkel kapcsolatban ír legtöbbször, hiszen fiatal és bohó, én meg már egyik se, ezért én más oldalról közelítek majd meg rádiós témákat. Kérdezhetitek, hát ez a Lauscher meg ki a túró? Nos, első sorban műsorvezető, néha riporter, extrém esetben hírolvasó. Egy a sok közül, közületek. Nincs szakirányú végzettségem, még diplomám sincs. Hogy veszem mégis a bátorságot, hogy véleménycikkeket írjak a rádiózásról? Megkértek rá, örömmel mondtam igent. Hát így.

A rovat címe az lesz, hogy „Ahogy én látom – gondolatok a rádiózásról”. Nem túl eredeti, oké, de benne van hogy szerintem, így nem kell azt minden mondatba belefűzni.

Szerintem szükség van rá, hogy beszélgessünk.
A magyar rádiózás most kijelenthetjük, hogy nincs jó kondiban, - pedig olyan rosszban sem, most fejlődik, most vesszük át a hatalmat! a szerk - ám mi, akik csináljuk tehetünk érte hogy jobb legyen! Mert ez nem munka, és talán nem is hivatás.
Ez szerelem, és szenvedély, amiért mindnyájan sokat áldoz(t)unk. Legyünk erre büszkék, és végre álljunk szóba egymással!

Na, akkor csapjunk bele a lecsóba!

Korábban a rádiós fórumon mintha már terítéken lett volna ez a téma, de sajnos nem sokat tudtam meg a véleményetekről. Ezért most nesze, itt az enyém!

Szögezzük le rögtön az elején, olyan, hogy „csúsztatott élő”, olyan nincs.
Miért?

Mert nettó hülyeség.

Amit felveszel, az NEM élő. Élő az, amikor feltolod a potit és/vagy benyomod a gombot, felvillan a piros lámpa, és elkezdesz szövegelni, ott és akkor. Na, az az élő!

Miért fontos ez? Nem lenne az, ha nem élne még mindig több helyen az a szemlélet, hogy a műsorvezetőnek kötelező felvennie a megszólalásait.
Aki emellett kardoskodik, azt mondja, hogy azért van erre szükség, hogy ne legyen baki.
(Ez marhaság egyébként, és még hazugság is, lásd lejjebb. Szerintem nem ciki bakizni, emberből vagyunk, és a hallgató nem arra figyel ki mit ront el. Persze ha valaki esik-kel adásban, az meg nem oda való és kész.)

Bár ezt az álláspontot semmiképpen nem akarom védeni, és nem is nagyon lehet, de azért gondoljunk bele, mennyire praktikus a dolog, és ad egyfajta biztonságérzetet. Arról nem is szólva, hogy így a gyenge-közepes képességű műsorvezető is folyékonyan tud beszélni. Ja, és fel lehet darálni rövid idő alatt mondjuk 6-8-10 órányi műsort, amit élőben végigtolni elég kemény menet.
Kevés emberrel is úgy tehetünk, mintha rádióznánk, kicsit ugyan több szöszmötöléssel jár, mint élőzni, de mindig lesz aki megcsinálja. Szóval az egész olcsó és nem ráz, ahogy anyósom mondaná.

A másik szemlélet képviselői – így én is – azt vallom, hogy a rádió élő, azonnali, egyszeri és megismételhetetlen. Ha egy műsorvezető csak „droid üzemmódra” képes, az rettenetesen szomorú, persze ez nem csak az ő hibája. Dolgoztam olyan helyen, ahol mindent fel kellett venni, és a főnök mindenkibe beléplántálta a félelmet, hogy még csak ne is gondoljunk arra, hogy élőben megszólalunk. Majdnem kiölte a spontaneitást, és javarészt a kreativitást is belőlünk azzal, hogy lehetetlen rendszabályok közepette állandóan megalázta a társaságot egyben és külön-külön is, egymás előtt. - Pedig, ha csak szimplán rendszabályok lennének, az is előrevisz...csak nem mindegy mennyire. a szerk - 
Az ottani rádiózást úgy tudnám leírni, hogy összekötözik a kezed és a lábad, majd behajítanak a medencébe, hogy ússzál szépen. Naná hogy fuldokolni kezdesz – mi is azt csináltuk.
Gyűlöltem! De hát „fiatalok voltunk, és kellett a pénz”.

Akkor most egyértelmű, nem? Élőzzünk és kész!
Persze hogy nem csak egy igazság van. Vannak olyan esetek, amikor kifejezetten jól jön a rögzítés lehetősége, telefonálót pl. nem tolunk be csak úgy, kizárólag minősített esetben. Vagy ha éppen egyszerre két helyen kell lennie a műsorvezetőnek, rettenetesen rossz napja van, fejfájás, másnap, stb… valami halaszthatatlan dolga van, amit nem lehet elodázni, és még biztosan tudnátok pár élethelyzetet sorolni.

Nagyon jó, ha a felvételre mint lehetőségre gondolunk, nem pedig kötelező munkamódszerre. Meg van a helye és ideje, de azért ne feledjük, ha élőzünk, akkor műsort vezetünk, ha felvesszük, akkor legyártjuk a műsort, ami nem ugyanaz.
Remélem egyszer eljön az az idő, amikor mindenki szabadon dönthet ebben a kérdésben.

Ti mit érezteke ezzel kapcsolatosan?Keresd meg azt felületet, ahol találkoztál ezzel a cikkel és beszélgessünk róla.
- a szerk -