Húsvéti NAGY cikksorozat: A rádiózás elsorvasztja a zeneipart II.
Állítólag a zeneipar haldoklik. A rádió vajon ludas? És közben mi az az "új rádió"?
Bizó Gábor tanulmányának kivonata.
A CD megjelenésénél hagytuk abba legutóbb.
1982-ben megjelent CD kicsit megbontotta a mágneses szalagok által megkezdett tendenciákat. Ennek oka főleg az volt, hogy nem tudták ugyanazt a sokszorosítási technikákat, mint elődeik, ráadásul eleinte ezeket nem is tudták volna.
Pedig azt, hogy a CD-másolásra kezdettől mekkora igény mutatkozott, jól bizonyítja a CD elődjének tekinthető Laservision kudarca. Az 1975-ben eladott 400 készülékből 200-at azonnal vissza is küldtek, mondván, a termék hibás. A Laservision valójában kitűnően működött, a vevői elégedetlenséget az a félreértés okozta, hogy azt gondolták, a készülék képes a felvételre is, miközben ez csak egy lejátszó volt. - Bizó Gábor
Szakértők szerint a CD egy technológiai zsákutca. Pedig érdekes, hogy ez az első csak tisztán zenére szánt hordozó volt, valójában ezt egy percig sem töltötte be. Merthogy a CD adathordozó volt. Digitális. Vagyis digitalizálni kellet. Aztán 1996-ban megjelent az MP3. Ezt már lehetett terjeszteni a nem régen megjelent World Wide Weben.
A digitalizálással egy időben megjelent a lehetőség a kalóz terjesztésre is.
Miért?
- Igény volt rá.
- A digitális formátumnak nincs dedikált hordozója.
Az új rádió
A tanulmány szerint, ha kalózkodásról beszélünk, akkor rendszerint szellemi termékek fizetés nélküli eltávolításáról beszélünk. Pedig ez ettől sokkal bonyolultabb. Érdemes lehet ennek aspektusában megvizsgálni, hogy a fájlmegosztás mennyiben veszi át a műsorszórásnak tulajdonított promóciós funkciókat. Egyáltalán képes-e "új rádióként" viselkedni és van-e minimálisan akkora pozitív hozadéka, mint a hagyományos médiakörnyezetben is ingyenes szolgáltatásoknak.
Még mielőtt azonban a rádió ideérkezne. Stan J. Liebowitz szerint a rádió hatásai két ellentétes tényezőtől függenek:
Egyrészt a rádió lehetővé teszi a felhasználók számára olyan új zeneszámok hallgatásának élményét, amelyeket még sohasem hallottak korábban. Ha a hallgatók elsődlegesen erre használnák a rádiót, akkor a rádió könnyen növelhetné összességében a lemezeladásokat. Másrészt viszont a rádióhallgatással töltött idő arra is alkalmas, hogy helyettesítse az előre rögzített zene hallgatására fordított időt. Amennyiben a rádiósugárzás csak egy ilyen helyettesítő eszköz, a rádiótól azt várnánk, hogy összességében veszélyezteti a lemezeladásokat. A rádió azonban mindkét hatást képes magában hordozni, és ezek relatív erőssége határozhatja meg az általános hatást
Érdekes tény, hogy egy átfogó vizsgálat alapján kiderült, hogy 2000-es évek elején miközben közel kétszárezerrel csökkent a lemezeladások száma, megháromszorózódott a zenehallgatások száma és 10 000-zel nőtt a koncertek száma.
Ezenfelül az internetes zenehallgatás adta szabadság és maga a döntés szabadsága jelenti a legnagyobb különbséget a rádióhallgatáshoz képest, hiszen ott egy mások által összeállított dallistát hallgatunk. A rádió varázsát éppen az adja, - írja Bizó - hogy az embert megszabadítja a döntés súlya alól, aki így kényelmesen hátradőlve lazíthat vagy éppen dolgozhat, anélkül hogy a következő számon törné a fejét.
Sőt, a rádió megismertető ereje nagyban függ az ismétlés mértékétől is. Egy közösségi médiumnál ez sokkal közvetettebben jelenik meg. Itt egy többszöri megejelnés során is az első találkozásnál már ítéletet mond a hallgató, így a későbbi feltűnésekben sem érhető tetten az ismétlődés varázsa. A közösségi médiában pluszban megjelenik egyfajta új szájhagyomány, hogynemondjam nagyobb aktivitás aminél egy egyszeri meghallgatással is nagyobb hatás érhető el, mint a háttérrádiózás során.
Mindezeket figyelembe véve a közösségi médiában részt vevő egyének sokkal inkább hasonlítanak a rádióamatőrökhöz, mintsem a kereskedelmi rádiókat hallgató passzív tömegekhez.
Ez alapján a közösségi média inkább csak az éter, a tér, amiben megvalósulhat a tartalom megmutatása, úgy nevezett kommunikációs csatorna lesz.
Az új rádió legnagyobb problémáját a kiadóknak az jelenti, hogy a megismeréssel egy időben vagy azt követően könnyen megszerezhető az adott dal. Ily módon az új rádió nem az előre rögzített zene hallgatását csökkenti, hanem ellehetetleníti, hogy ezek beszerzését ellenértékhez lehessen kötni.
Ha csak ezt nézzük, az új rádió egyértelműen káros a zeneiparra, mivel megfosztja a kiadókat a bevételektől.
Viszont nem ennyire fekete-fehér minden.
Összességében kimondható inkább - a tanulmány szerint - hogy a közösségi média inkább a klasszikus rádióhallgatásra van negatív hatással. Ám, ez sem feltétlenül igaz, mert például megfigyelhető a rádió közösségi médiummá válása.
Erre jó példa lehet a Last FM, vagy a Google All Access felülete.
A kedvencem végül az a záró mondat, ahová kifut az értekezés:
Könnyen lehet, hogy a rádió lesz az új rádió, ahol mindenki DJ és nincs műsoridő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
