"A Popfilter álomműsor volt" - Staféta Csepelyi Adriennel

Csepelyi Adriennt többféleképpen megtalálhatjuk az interneten. Író, újságíró és jelentős mértékben rádiós is. Legutóbbi műsorának egyediségét valamennyire visszaadja az, ahogy ebben a Stafétában ír és beszél a rádiózásról. Elhivatott és tele van vibrálással.
Hölgyeim és Uraim!
Csepelyi Adrienn

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Persze: rettegtem. Remegtem én is meg a hangom is, és úgy éreztem, nagyon rossz ötlet volt elfogadni a Klubrádió felkérését. Aztán valahogy csak túléltem én is, a vendégem is és a hallgatók is. De hónapokkal később mertem csak élőben csinálni a Popfiltert.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

A legtöbb segítséget Árva Brigittától kaptam: ő volt a szerkesztőm, vele dolgoztuk ki, pontosan hogyan is nézzen ki a Popfilter. Hosszú folyamat volt megtalálni a helyes arányokat. A szoftvereket ismertem korábbról, de azt kértem az elején, hogy én vághassam az adásokat, így kényszerítettem magam arra, hogy ezt a részét is megtanuljam a munkának. Az első Popfiltert remekül össze is kaszaboltam, hiába írt fel mindent pontosan Brigi. Egy napig szenvedtem vele, és persze sokkal rövidebb lett, mint kellett volna.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

A Popfilter álomműsor volt: azokkal beszélgethettem, akikkel szerettem volna, arról, amiről akartunk. Gyakran a vendégekkel együtt alakítottuk a témákat, kértem is, hogy hozzanak saját ötleteket. Szerintem nagyon fontos, hogy az újságírók ne csupán tartalom-előállítóként, hanem szakértőként is feltűnjenek a médiában. Ez volt az álmom, és remekül működött. Több műsorálmom van, folyton agyalok valamin, szóval sosem tudni, mivel rukkolok elő.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Az újságírói működésem során alapvetően mindenhol ugyanazt csinálom: határokat lépek át, furcsa szemszögből mutatok meg dolgokat, izgalmas, elsőre talán nem nyilvánvaló összefüggésekre világítok rá. Az, hogy ez írásban vagy szóban történik-e, tulajdonképpen mindegy, a legfontosabb feladatom, hogy minél naprakészebb, olvasottabb legyek úgy, hogy közben nem hagyom eltűnni magamból a kíváncsiságot és a különcséget. A gyakorlati-technikai fejlesztés pedig projektfüggő.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Nem akartam nagy feneket keríteni a búcsúnak, így Popfiltert a Pink Floyd Fearless című számával zártam le a Klubrádióban, amelynek a végén a Liverpool szurkolótábora a You’ll Never Walk Alone című dalt énekli. Ez a dal az első emlékem gyerekkoromban, a címe a hátamra van tetoválva, hiszen ez a kedvenc csapatom himnusza.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Egy másfajta figyelmet, mint az írott sajtó: bizonyos értelemben többet adok magamból, mint írásban, ott vannak a reakcióim, a nevetésem, az izgalmam is, és emiatt a hallgatók is gyorsabban köteleződnek vagy határolódnak el. Emellett pedig fegyelmet adott. Ez persze duplán viccesen hangozhat: egyrészt javíthatatlan lázadó vagyok, ezt mindenki tapasztalja velem kapcsolatban, másrészt meg a munkában eddig sem ismertem mellébeszélést. De az élő adás végképp könyörtelen terep, itt nincs másodpercnyi kihagyás sem.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Felnőtt egy generáció, amelyik ambivalens módon viszonyul a hallgatni fogalmához: nem érdekli akárki beszélgetése vagy témája, ellenben elvárja, hogy kitűnő zenékkel szolgálják ki. Azonnal elkapcsol, ha nem megfelelő a tartalom. Nincs már meg az az otthonosság-érzés, mint amit annak idején a megújult Petőfi vagy a Café adott, hogy reggel bekapcsoltam a munkahelyemen, és estig hallgattam. Az Y generáció Spotify-playlisteken szocializálódott, más a viszonya a zenével, és azt nézi/hallgatja, ami érdekli. Ily módon a podcastek irányába haladunk, azok közül válogat mindenki kedvére majd. Nem tudom, megfordulhat-e ez a folyamat egyszer, talán ugyanúgy besokallunk majd a túl sok információtól, mint ahogy most az offline élet, az unplug hódít, és a „kimaradok valamiből” helyett befelé fókuszálnak.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Popkulturális mindenevéssel: olvasás, zene, operába járás, hangversenyek, koncertek, futballtúrák. És
imádom a múzeumokat, mindig feltöltenek.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Mivel alapvetően nem rádiózásra „trenírozott” újságíró vagyok, olyat mondok, akivel ugyan (sajnos) nincs személyes kapcsolatom, de a munkássága megváltoztatta a zenetörténetet. A Stretch & Bobbito Show a kilencvenes években indult a Columbia Egyetem saját rádióján, és csakhamar mindenki hallgatta, aki élt és mozgott a hip-hop műfaján belül. Innen szerezték be a zenei tippeket, a rapperek pedig élő adásban freestyle-oztak, azaz a helyszínen kitalált szövegeket adtak elő a műsorvezetők által felrakott alapokra. A legnagyobb lemezcégek innen halászták ki az új előadóikat, így kapott lemezszerződést Nas, itt lett igazán ismert a szubkultúrában Notorius B.I.G., Eminem és Jay Z is. Egészen öntörvényű, korszakalkotó műsor volt ez, ellentmondást nem tűrő zenei szelekcióval. Az elsőt és az utolsót igyekeztem eltanulni :)

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

A fentiekre visszautalva én inkább podcasteket hallgatok, a sport témájúak között van néhány egészen remek. A kedvencem Haraszti Ádám és Baumstark Tibor Teljes terjedelem című podcastje.

+1 Ki legyen a következő?
Galavits Patrik