"Olvasni kell!"- Staféta Jurásek Balázzsal

Balázs lelke úgy szárnyal, ahogyan egy rétisas fürkészve keresi cickány áldozatát. Ezt a szárnyalást pedig mi ölyvök örömmel nézzük, miközben ugyanazt a cickányt keressük. 
Ha elolvasod Balázs Stafétáját érteni fogod a bevezetőt. Vagy nem...:)
Hölgyeim és Uraim!
Jurásek Balázs

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Egy napsütéses kedd délután történt. Bár ebből vajmi keveset lehetett odabent érzékelni, lévén nem sok fény szűrődött át a félig leengedett spalettákon. Ahogy egy szűk lépcsőn felkaptattam a tetőtéri helyiségbe, rögtön éreztem, hogy itt elkelne egy alapos porszívózás. De ettől függetlenül akár kellemesnek is mondhatjuk az első benyomást, hiszen a kinti verőfény után a félhomály pihentetően hatott a szememre.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

A rádiós tapasztalatszerzés rögös útján -akkori- leendő kollégáim indítottak el, sokat köszönhetek Györke Attisnak, akivel számtalan órát töltöttünk el közösen a stúdióban. Ő igyekezett hasznos tanácsokkal ellátni, amiket én igyekeztem minél inkább semmibe venni. Ezért köztünk hűvös, távolságtartó, ugyanakkor udvariasan formális kapcsolat alakult ki, amit mindketten igyekeztünk időnként a kedvesség álságos cukormázával leönteni, igen kevés sikerrel. Persze emellett igen fontosnak tartom, hogy az ember elsősorban olvasott, a világ napi történéseivel kapcsolatban tájékozott legyen. A többi jön magától.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Volt, hogy elgondolkoztam rajta, képes lennék-e a vízállásjelentést és egy családi műveltégi és sportvetélkedőt úgy összekombinálni, hogy az olyanformán legyen szórakoztató a hallgatók számára, hogy az égvilágon semmit se értsenek belőle. Mégis ellenállhatatlan vágyat érezzenek iránta. Ennek a formátumnak a kidolgozása és gyakorlatba való átültetése sajnos igen fáradtságos munka, egész embert kíván, ezért még várat magára egy-két évtizedig.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Manapság leginkább testgyakorlással, noha a szekrényugrást és a felemáskorlátot már előrehaladott korom miatt hanyagolnom kell. Viszont a súlyfürdő és a köpölyözés csodákra képes! Valamint a könnyű ritmikus sportgimnasztikai elemeket is tudnám javasolni, leginkább a szalagot és a karikát, de persze kinek mi a testhezálló. Ami a rádiózást illeti, nos, ott továbbra is a széleskörű tájékozódást tartom elengedhetetlennek, azaz olvasni kell. Netet, újságot, regényt, kódexet, használati utasítást, bármit. Mindent.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Nos, ez éppen 23 perccel ezelőtt történt, de sajnos erről csak nagyon ködös emlékeim vannak. Mintha egy nagy pohár vizes tejfölön keresztül, felülnézetből szemlélném az eseményeket. Hason fekve, egy lebegő gumiasztal pereméről. Hátborzongató.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Munkát, elfoglaltságot, élményt, barátokat, ismeretségeket, hasznos és haszontalan tudást. De inkább hasznosat

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Mindenki az internetes platformok felé fordul, amiben nyilván van is ráció. De a hagyományos rádiózás szerintem sose fog megszűnni. Ennek ötvözése a lehető legmodernebb informatikai eszközökkel – ez lehet az út, ezen dolgozunk mi is.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Irgalmatlan hangosan Megadeth-et hallgatok. Elmegyek egy fesztiválra / koncertre, és irgalmatlan hangosan hallgatok valami betonkemény cuccot. És iszom pár sört.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Csizinszky Éva, Sivák Péter, Palánki Lajos ( + Györke Attis)

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Nehéz kérdés, meg sem válaszolom.

+1 Ki legyen a következő?

Főcze Ramóna – Rádió24 Dunaújváros