22 érdekesség, amit lehet nem tudtál a Telefonhírmondóról

Ma van a távközlési világnap, ami nekünk egy külön ünnep. A 42NETBlog ma a hazai rádiózás ősére visszaemlékezve tiszteleg.

(Forrás: pestbuda.hu)

1865. május 17-én Párizsban írták alá húsz ország képviselői a Nemzetközi Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt. Ennek emlékére 1968 óta tartják a távközlési világnapot. A távközlés -vagy telekommunikáció - nagy távolságra történő kommunikációt jelent: a kommunikáció lehetőségének kibővítését nagyobb távolságokra, anélkül, hogy az információ eredeti hordozóját kísérelnénk meg áthelyezni. A leveleknél ugye pont ez utóbbi történik. A távközlés olyan, jellemzően elektronikai eszközök segítségével történik, amelyekkel kommunikációt - nem teljes körűen -, esetleg adatátvitelt lehet megvalósítani: ilyen például a távíró, a távbeszélő vagyis telefon is.
A rádió egyébként pont nem tartozik ide: ez egész egyszerűen egyirányú információközlő, műsorszóró rendszernek minősül, és ezzel a híradástechnika tárgya foglalkozik.

Mégis akad egy kapcsolódási pont, amire ezen a napon szívesen emlékezünk, ez pedig a tisztán magyar szabadalomnak számító Telefonhírmondó.

Így zajlott a hírek beolvasása a stúdióban.
Forrás: radiomuseum.hu

Nézzünk néhány érdekességet vele kapcsolatosan:

• A hírsorozatok egy óránként hangoztak el és egy külön erre a célra szervezett szerkesztőség szolgáltatott ún.telegramm-stílusban feolvasva.STOP.
• Ha blikkfangosan szeretnénk leírni a "mi történt ott műszaki szempontból" kérdést, akkor azt mondanánk, hogy a találmány lényege abban áll, hogy az általánosan ismert mikrotelefon-kapcsolás primer áramkörében a mikrofonon, áramforráson és transzformátoron kívül - főleg ez utóbbiból  - annyit használtak fel, ahány külön és egymástól független szekunder áramkörre szükség volt.  Ezek a szekunder áramkörök a telefonhírmondó központjából indultak ki, táplálva egy bizonyos városrész állomásait, majd ezen városrészt keresztül-kasul k. 20 km-t keresztül-kasul befutva ismét a központba tértek vissza, és zárták a transzformátor szekunder vezetékét.
• Míg az oda-visszabeszélésre szolgáló telefonok felhívó készülékkel - csengettyű-induktorral és csengővel - bírtak, addig a Telefonhírmondónál, - az úgynevezett beszélő újságnál - az állomásokat csakis hallgatásra rendezték be. Egy ilyen állomás két darab telefonhallgatóval rendelkezett.
• Áramforrásokként nagyszabásu ún. Callaud-elemeket használtak, négyet-négyet egy beszélőhely számára. Mikrofon gyanánt pedig a közelről való beszédnél legjobban működő általánosan ismert Deckert-Homolka-féle szabadalmazott grafit-mikrofont használaták.
• Politikai, helyi, közérdekű és tőzsdei híreken kívül időközönként a pontos közép-európai időt is bemondták a készülékekbe.
• A Telefonhírmondó 1893. február 15-én kezdte meg működését a következő szavakkal: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”
• Puskás Tivadar 1893 márciusában bekövetkezett halála után Popper István vállalkozó mérnök tulajdonába került, aki azt rövid idővel részvénytársasággá alakította és lehetővé tette a telefonhírmondó műszaki fejlődését.
• Puskás Tivadar hírre hamar elterjedt. Maga a Telefonhírmondó számolt be róla előfizetőinek.
• Az átvétel után fejleszteni kezdtek: például ekkor érkezett a kettőnél több mikrofon egyidejű alkalmazása a zeneátvitel céljából. Ebben az időben már gyűjtötték és el is osztották a zenét. 
• 1893-ban így írt a Telefonhírmondóról a Hét c. lap: "Egy újság, amit nem írnak, de mondanak; - újság, amit nem kell olvasni, csak hallgatni, újság, amit nem naponként vagy hetenként adnak ki, hanem óráról órára - folyton, reggeltől estig. [...]Minden órában egy új kiadás, vagy ha úgy tetszik, hírmondás. Ha életre való az eszme, akkor rövid időn belül átalakítja az egész hílapirodalmat hírmondolattá..."
  Magyar Telefonhírmondó és Rádió RT. fejhallgatója, 1925 után
  Forrás: radiomuseum.hu
• A hírmondó írásos engedélyek nélkül indult el. Maga Puskás is csak két héttel később fordult a hivatalhoz engedélyért, de ekkor is csak azért, hogy kizárólagosan őt illesse meg 50 évre a jog. Sajnos hamarabb elment mintsem megkapta volna.  
• A vonalak elkerülhetetlen külső behatások miatti zavarának gyors karbantartására távirati összeköttetést létesítettek. Esetről-esetre léphettek kapcsolatba a központ műszaki személyzetével a vonalfelvigyázók.
• Alkalmaztak egy úgynevezett riadójelet, amely lehetővé tette, hogy a központban egy billentyű lenyomása után a városszerte elszórt állomások kagylóiban egy azokból több méterre kihallható trombitaszerű búgás gerjesztődésével, egy szenzásciós hírre hívta fel a figyelmet. Más esetben egy operai felvonás kezdetét jelezte.

• Általános vélekedés szerint Puskás Tivadar elvei szerint valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban. Azonban a The Edison Papers archívumban nyoma sincs sem a Puskás telefonközpont-ötletének, sem annak, hogy Edisonnál tervezőként dolgozott volna. De a levelezésükben sem utal erre semmi, sőt magától Puskástól sem maradt fenn olyan dokumentum, amelyben magát a telefonközpont feltalálójának állította volna. 
• 1897 első felében közvetlen összeköttetés létesült a magyar királyi meteorológiai intézet és a Telefonhírmondó között. Ezt plusban összekapcsolták egy onnan automatikusan szabályzott órával, amely lehetővé tette, hogy a telefonhírmondó pontos déli jelet adhasson a fent emlegetett "riadójával".
• A hírmondó 25 előfizetővel indult és a díj sem volt túl drága: egytizede volt a telefonelőfizetésnek, miközben a felszerelés ingyenes volt - és korlátlan lehallgathatóságot adott :).
• Feljegyzések szerint 1893-ban 500 előfeizetője volt a Telefonhírmondónak, majd ez hét évvel később 1900-ban 6437 főt tett ki.
• 1911-ben óraüzemet szereltek fel a központban, amely a pontos idő jelzésére szolgált.

• A Telefonhírmondó majdnemhogy hungarikumnak számít. Bár voltak külföldi érdeklődők - 1911-ben például New Jerseyben egy rövid ideig működött egy Telephone Herald, amely felépítésében, sőt műsorával is pontosan a budapesti elődöt másolta, ez azonban pár hónap alatt tönkrement - külföldön lassan elfeledték. Az 1923 téli hóvihar során a háztetőkön futó vezetékek leszakadtak, emiatt hónapokig nem üzemelt a telefonhírmondó.
• A Telefonhírmondó Rt. 1925. december 1-jén egyesült az akkor induló Magyar Rádióval, és az MTI konszern tagjaként működött tovább Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. néven. Ekkor műsoraik minimális eltéréssel megegyeztek. 
• 1930-ban még 8868 előfizetője volt a telefonhírmondónak, azonban számuk a rádiókészülékek rohamos elterjedésével folyamatosan csökkenni kezdett.
• 1943-ban leszerelték a magán vevőkészülékeket, és ezután csak közületek és kórházak tartottak fenn vonalakat. Érdekesség, hogy az óraüzem továbbra is megmaradt.

Forrás: Wikipédia, turul.info, radiomuseum.hu