"A hivatásom lett a szakmám" - Staféta Sevecsek Renivel

Sevecsek Reni számomra három szempontból is példa és a különlegesség erejével bír. Egyrészt Magyarországról Kolozsvárra költözött, hogy ott rádiózzon magyarul, másrészt reggeli műsort csinál, amiben egy kolléganőjével közösen ébreszti a várost - ez sajnos etalonnak számít -, harmadrészt műsor mellett egy komplett rádiót is vezet.
Emellett két lábbal a földön járó és inspirálóan szerény embert ismerhetünk meg a mai Stafétában.
Hölgyeim és Uraim!
Sevecsek Reni!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Még kölyökkoromban jártam a Magyar Rádió 6-os stúdiójában egy népzenei felvétel kapcsán. Ott ugyanaz ragadt meg az emlékeimben, mint ami sok évvel később megrémített, amikor már munkaügyben léptem be egy stúdióba. A piros lámpa. Csend, adás! ON AIR.
Ha nem vagy szakmabeli, akkor is érzed a piros égő láttán, hogy egy más világ kezdődik. Egy olyan világ, ahol nem fáj semmi, nem vagy éhes, fáradt, szomorú, álmos, ahol nincsenek számlák, hitel és bankkölcsön. Aztán ahogy elalszik az ON AIR felirat rögtön eszedbe jut, hogy ma még nem ettél semmit, és nagyon fáj a fejed, jajj és a lakbért is utalnom kell. :)

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Nem készültem rádiósnak. Mindig is vonzott a média világa, de konkrét terveim sosem voltak ezzel kapcsolatban. 2012-ben egy Erasmus ösztöndíj kapcsán kerültem Magyarországról Kolozsvárra, itt gyakornoknak felvettek a Román Televízió helyi magyar szerkesztőségébe. Riporterkedtem, később össze is raktam az adásokat, majd az élő műsorvezetést is kipróbáltam. Élő adások közben az adrenalin úgy tűnik jól dolgozott, mert elég természetesen tudtam viselkedni a kamera előtt, nem izgultam, csak amennyire kell egy ilyen helyzetben. Itt látva kerestek meg a város egyetlen magyar nyelvű kereskedelmi rádiójától, hogy nem próbálnám-e ki a rádiós műsorvezetést is. Az elején loptam a szakmát, de szerintem ezzel a legtöbben így vannak. Figyeltem a kollégáimat, hallgattam más rádiókat, kiszűrtem ami tetszik és próbáltam hasonlóképp csinálni. Nagyjából fél év aktív - napi 5 óra - élőzés után kialakul egy sajátos stílus és hangvétel, ezért nem állt fennt annak a veszélye, hogy valakit „utánozni” kezdek.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Néhány hónapig a Kolozsvári Rádiónál - közszolgálati rádió - 2-3 heti rendszerességgel készítettem népzenei műsorokat. Ezek előre felvett és megszerkesztett adások voltak, tradícionális népzenével, amit bár én nagyon szeretek, tudom, hogy csak egy nagyon szűk réteget szólíthatok meg vele. Szerettem volna olyan műsort készíteni, ami bárki számára élvezhetőnek és izgalmasnak mutatja be a népzenét, így született meg világzenei műsorom a Folk&Roll. A zenék mellett különleges hangszerekről, tájegységekről, népszokásokról esik benne szó, így bizom benne hogy az érdekes zenei élményen túl maradnak is valamivel a hallgatók. Hálás vagyok a Paprika Rádiónak, hogy kereskedelmi rádió létére heti rendszerességgel szólhat Lajkó Félix, vagy épp Fanfare Ciocărlia az egyik leghallgatottabb sávban. �

4. Most hogyan fejleszted magad?

A monitoring nagyon fontos, az adások visszahallgatása jó tükör tud lenni. Mikor azt hiszed, már a kisujjadban van az egész visszahallgatod magad és elképedsz, hányszor „őőőő-ztél”, vagy akadtál meg egy mondatban. Mivel Kolozsváron a Paprika az egyetlen magyar nyelvű kereskedelmi rádió a hallgatók óriási elvárásokkal tekintenek ránk, hiszen az anyanyelvükön nincs „B” opció a kereskedelmi adók között. Ha nem tetszik valami nem kapcsolnak el, hanem írnak, hívnak, azonnal szólnak, hogy: „Bakiztál... az nem úgy van....béna vagy...stb.” Sokszor kíméletlenek. � Ezt nagyon nehéz volt megtanulni jól kezelni, mostmár igyekszem ezekből is építkezni. Amire különösen oda kell figyelnünk az a szép, helyes magyar beszéd. Sajnos sok kolozsvári magyar fiatal románból átvett kifejezésekkel, magyartalan hangsúllyal beszéli az anyanyelvét, így a hallgatók különösen rossz néven veszik ha valamt mi is helytelenül mondunk.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Fenyő - igazi, nem légfrissítő - és kávéillat elegye, az Ünnepek utáni napok keserédes ízével.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Általa elkezdhettem a saját életemet élni. A hivatásom lett a szakmám, és ezért nem győzök nap, mint nap hálát adni. Annyi pályakezdőt látok, hogy a sötétben tapogatózik, vagy idősebbeket, hogy utálják a munkájukat, és alig várják, hogy teljen le a munkaidő. A munkám a kedvenc időtöltésem, a kollégáim a barátaim. Kevesen vannak ilyen szerencsés helyzetben. Emellett pedig a legfontosabb amit a rádiózásnak köszönhetek az az önismeret. Egy élő adás során olyan szélsőséges helyzetekbe kerülhetsz, hogy kénytelen vagy a határaidat feszegetni, eközben pedig mintha mindig egy újabb és újabb részét ismernéd meg saját magadnak.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Globálisan egészen másképp mint itt, ahol élek és dolgozom. Úgy látom Romániát és Erdélyt még pár évig nem fenyegeti az új technika, teljes digitalizáció, online rádió hallgatás „veszélye”. Persze fel kell készülni a technika fejlődésére, de engem inkább a tartalmi változás érdekel. Bízom benne, hogy mindannyian merészebbek leszünk témaválasztás, műsorszerkesztés tekintetében. Elfelejtjük végre a tabu témákat és képmutatás nélkül merünk bármiről, őszintént beszélni a rádióban - úgy műsorvezetők, mint a meghívott vendégek.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Belehallgatok néhány magyarországi kereskedelmi rádióba. Ha valahol elkapok egy jó témát, beszélgetést, az kellő löketet ad, hiszen ezt „én is megtudom csinálni”. Muszáj napról napra motiválni magunkat, hiszen a mókuskerék könnyen bedarál... Minden reggel, ugyanazzal a társműsorvezetővel, ugyanazt a szerkezetű műsort csinálni... könnyen belefáradhatsz. Fontos, hogy ki ül melletted adásban, hiszen ki is tud rángatni a fáradt percekből, de magával is tud húzni, ha épp neki van rossz reggele. Az utóbbi időben pedig a rádiózás egy másik -mikrofontól távoli– részébe is belekóstóltam. A Paprika ügyvezető igazgatójaként új szempont lett a műsorok és szolgáltatások eladhatósága. Ez egy teljesen új asztal, aminek néhány fiókját már kihúztam, de sok fiókon még lakat van. �Ugyanakkor ez a feladat nem enged „leereszteni”. Ha műsorvezetőként leeresztesz, legfeljebb csinálsz pár unalmas, felejthető adást. Ha ügyvezetőként leeresztesz, lehúzhatod a rolót.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Illés Márton építette fel tartalmilag és szerkezetileg azt a rádiót, ami most a második otthonom. Sajnos amikor én odakerültem már nem dolgozott a Paprikánál, mégis úgy érzem, hogy amit a műsorvezetőtársaimtól tanultam, az mind Marcitól ered.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Nehéz kérdés, mert nem vagyok állandó hallgatója a magyarországi adóknak. Utazás közben szoktam kapcsolgatni a Rádió1, Petőfi és szülőfalumhoz közeledve a Dabas Rádió között. Utóbbit egyébként kiemelném, hiszen regionális sugárzása ellenére bármelyik országos adóhoz hasonlíthatnám.

+1 Ki legyen a következő?

Ha már Erdélybe látogatott a Staféta Thuróczy Richárdnak köszönhetően (innen is köszönöm neki!), szeretném ha egy kicsit még itt maradna, hiszen nagyon sok tehetséges határon túli magyar rádióst be lehetne mutatni. Aki elsőként eszembejut a „rádió és Erdély” kulcsszavakról (a Paprika után �): B. Szabó Zsolt, Erdély FM

Szerk:
Renivel egyébként egy hosszabb beszélgetést itt is meg lehet hallgatni, amit a múlt héten a Stafétát hordozó Thuróczy Richard készített a Lánchíd Rádióban.