A rádió és a személyreszabott élmények vége

Ma minden arról szól, hogy hogyan lehet az egyénekre formálni és szabni egy-egy szolgáltatást. Vajon ebben a versenyben hol áll a rádió és egyáltalán kell-e bárhol is állnia? 
Mark Ramsey média szakember egyik bejegyzését kivonatoltuk Neked.  

(Forrás: Ryan McGuire)

Tegnap takarítottunk itthon és közben Spotify-on hallgattunk zenét. Miközben a Magyar TOP 50-et hallgattuk éreztem, hogy hiányzik valami. Sokszor tapasztaltam már valamit, akkor és úgy meg is fogalmaztam már, hogy persze az élőszó az, ami miatt kicsit "íztelen" volt az élmény, de ma reggel mikor az elmentett témáink között kutakodtam jöttem rá, hogy valójában mi lehetett a gond.  

Kimondva, vagy kimondatlanul a digitális platformoknak meg van az a veszélye, hogy csak azt kapjuk, amit szeretünk. Ezt a jelenséget a szakirodalom "filter bubble" egyfajta "szűrő buboréknak" nevezi.

A szűrt tartalom áramlása elfojtja a véletlenszerűséget, megfojtja a meglepetéseket és gátat vet a váratlan megepetéseknek.

Amolyan lyukba taszít, ahol csak a saját önkielégítő érzeteddel üldögélhetsz.
Ezt az elég érzékletes hasonlatot Mark Ramsey írta le legutóbbi szemfuttatásába. Mielőtt idejutna onnan indítja godolatmenetét, hogy van egyfajta elkerülhetetlen elégedettség érzet abban az idában, hogy bármikor, bármit megszerezhetünk a különböző digitális platformokon. Ez vitathatatlan!
Vegyük példának

• a Netflixet, amelyen mindig találhatunk valami értékeset, vagy maga a Netflix mondja meg, hogy itt van tessék egy SZERINTEM értékes találat, amit korábban még nem láttál.
• a Spotify-t: dúdolunk magunkban egy dalt, AZT a dalt, ezért megkeressük és meghallgatjuk. 

Mivel ez egy rádiós blog, nem állhatunk le itt. Az ilyesmi már létezik a rádiós világban is.

• Ott a Pandora - itthon elég korlátozott elérhetőséggel, de tudjuk, hogy van!
  Készítünk egy saját csatornát a Pandorában, amelyet szeretnénk feltölteni a nekünk legkedvesebb zenész(ek) dalaival, ezért úgy állítjuk be a platformon a paramétereket, hogy ez a legközelebb essen a várakozásainkhoz.

Forrás: unsplash.com

Mark Ramsey szerint egy feneketlen digitális tóban úszkálunk nap mint nap, ahol algoritmusok próbálják megmondani és ajánlani, hogy mit szeressünk, vagy szerintük mit kellene szeretnünk az alapján, hogy előtte mit vettünk, néztünk, vagy hallgattunk.

És mi van a rádióval?

- tehetjük fel a kérdést a digitália világában.

A rádió egy lineáris platform, ahol azt szeretheti meg a hallgató, amink van.

És csakis azt...
Nem a személyes ízlése alapján kapja a tartalmat, hanem egyfajta közös ízlés alapján, egy szélesebb közösség ízlése alapján. Ezt hívják az angolban a “lowest common denominator”-nak, azaz a legalacsonyabb közös nevezőnek.

De nem csak ez az egy faktor van.
Hívjuk ezt nyugodtan meglepetésnek, amelyet megszórhatunk új-, friss-, esetleg perifériás-, vagy réteg tartalmakkal. Ezek lehetnek például olyan dalok, amelyek azt a fűszert csempészik bele a rádiónkba, amelyek megkülönböztetnek minket más rádióktól. Ezek a dalok szakemberek szakértelme és ösztönei alapján illeszkednek be a struktúrába.

Forrás: unsplash.com

A szakembereknek van egy fogalmuk arra, amifelé az egész személyreszabottságra épült tartalomgyártás halad:

overfitting

Ez az a jelenség, amikor a modell annyira pontosan, patikamérlegen előre megtervezett, hogy nem jut hely és lehetőség a véletlen-, és újszerűségre. Figyelmenkívül hagyja azt, amiről nem tudod, hogy tetszik. 
Ez a személyreszabottság legnagyobb veszélye: 

azáltal, hogy a dolgokat intenzíven személyessé teszi, valójában a dolgok rendkívül unalmassá válnak.

Forrás: unsplash.com

A fogyasztók és hallgatók ritkán akarnak olyat, amelyek hasonlóak ahhoz, amilyet már szeretnek.
Olyat is akarnak, amelyeket nem szeretnek az elején, de megtanulják kedvelni.

Mark Ramsey szerint a szűrés és a személyre szabhatóság világában a fogyasztók, - vagyis jelen esetben a hallgatók - értékelni fogják azt, ami kiemelkedik, amely olykor-olykor kísérletezik, és amelyik tud meglepetést okozni. Ezért mondják a hallgatóink, hogy változatosságot szeretnének, és ezért takarózunk mi is a változatos zenei kínálattal. 

Ez az egyik legnagyobb előnyünk.

Az algoritmusok azt tudják visszatükrözni, hogy mit szeretünk, de SOHA nem lesznek olyan jók, hogy megjósolják, hogy mit fogunk szeretni. Ezen a területen mi, a rádiók vagyunk az egyeduralkodóak.

A bejegyzést Mark Ramsey, markramseymedia.com oldalán olvasható cikke alapján készítettük.