Merengő: A rettegett aircheck, avagy lehet ezt kérem civilizáltan is

A fejlődésnek vannak sarokkövei. Az első szerintem akkor jön, amikor rájössz, hogy ezt szeretnéd csinálni és éjjel-nappal a rádiózással foglalkozol. Van, amikor mélyebbre ásol magadban és a lelkeddel is törődsz, aztán szakmai körökben is elkezdesz mozgolódni, esetleg nagyobbaktól tanulni - mondjuk egy konferencián :) - és van az amikor hátradőlsz és azt mondod: "Én már készen vagyok'".
Ekkor jó, ha jön egy aircheck és fenékbe billentik rámutatnak dolgokra!
Lauscher Zoli írása a jövőbeli fejlődés jegyében a 42NET Blogon!

(Forrás: Planetfem UK)

Amikor Usain Bolt 9,58 alatt hasította végig a 100 métert, senki sem kérdezősködött, nézett értetlenül, vagy éppen kukacoskodott, hogy de miért nem így futott, meg úgy. Ha egy lábon ugrálja végig, akkor se szólhat senki egy szót sem. Lemérték, ennyi, a többek meg nézték a hátát, tiszta sor, övé a világcsúcs. A rádiózás azonban nem ilyen műfaj, hanem szubjektív.

A rádiós - mint arról többször volt már szó - általában exhibicionista, nagypofájú, ám belül érzékeny, és szeretetre vágyó ember, aki adásban tényleg ad magából a hallgatóinak, már ha jól csinálja.
- Honnan tudom hogy jól csinálom? Ha egy tökismeretlen ember felhív műsor alatt, hogy „Te figyelj Zolikám…” akkor tudom, hogy sínen vagyok.-
Kitárulkozik, megvillantja a gondolatait, emlékeit, érzéseit, persze ha hagyják neki, és nem mondják meg, hogy itt most van pont 17 másodperced, hogy beszélj Calvin Harris magánéleti afférjáról. Amit egyébként a rajongók már úgyis rég elolvastak valami pletykaportálon, a túlnyomó többség meg baromira nem kíváncsi rá…

Valaki megmutatja az érzékeny részét, mi jön ilyenkor? Sok esetben jó nagy tökön rúgás. Az aircheck szükséges, és jó, ám nem arról kell hogy szóljon, hogy a magasabb pozícióban lévő jól kioktatja a műsorvezetőt, hogy mit csinált rosszul. Egyáltalán mi az hogy rossz? Persze az, ha valaki rendre lyukakat kever az adásba, meg nem szólal meg időben, és amatőr hibákat vét, az nem megengedhető, de akkor miért támasztottuk oda a jóembert a mikrofon mögé?

Van ugye a főnök, meg van a vezető. Van a tábornok, aki azt mondja „Előre!!!” és van aki azt mondja: „Utánam!!!” Az utánam-típusú vezető empátiával fordul az emberei felé, és nem gázol bele a lelkükbe, sőt, barátként áll hozzájuk. Ha valaki nem alkalmas a feladatra, vagy menthetetlen lázadó, meg kell válni tőle, ilyen egyszerű, de őt sem szabad megalázni!
Ha azt akarjuk, hogy a műsorvezető jól érezze magát adásban, szárnyaljon, és kihozza magából a maximumot, akkor el kell mondani neki, hogy mi tetszett a műsorban! Ami szerintünk nem volt a helyén, azt meg nem odadörgölni, hogy hát ez itt meg mi volt b+, hanem bátran lehet használni a „szerintem úgy szerencsésebb lenne legközelebb…” vagy „én úgy csináltam volna hogy…”, esetleg az „arra kérlek, hogy…” kifejezéseket. A stílus ebben a szituban (is) nagyon fontos!

Persze abban a pillanatban hogy „ideológiai” ellentét van, komoly a gáz. Nekem pl. mondták már hogy legyek adásban CUKI. WTF???
Egy - akkor - 130 kilós, hobbiból mázsás vasakat emelgető, harmincas palinak hogy cuki. Meg hogy ne legyek kedves. Azt hogy? Én ilyen vagyok, nem egy tapló, és senkinek a kedvéért nem is válok azzá, mert az nem én vagyok.
Ha a műsorvezető eredendő karakterét, habitusát, értékrendjét kritizálja valaki, és megpróbálja rávenni ezek megmásítására, azonnal ellenállásba ütközik. A rádiós egzisztenciális megfontolásokból „lenyeli a békát”, majd vagy csinálja ugyanúgy, ahogy eddig, vagy onnantól lesz@rja az egészet, bemegy, letolja a műsort, hó végén felnyalja a zsét, és nekiáll szétnézni, hogy a másik rádióban hogy mennek a dolgok.
- Már ha van, ugye, de ez egy másik cikk témája lehet…-

Az aircheck feladata, hogy a végső produktum egyre jobb legyen, a rádióst pedig – ha jót akarunk -  csak arra szabad rávenni, amit ő is akar. Inkább legyen ez egy beszélgetés, mint kényszeredett elemzés! Ötleteljünk, hogy hogyan lehetett volna jobb az, ami nem volt az igazi!
A rádióst biztosítani kell arról, hogy értékes a munkája, hogy elismerik, odafigyelnek rá! Egy jó vezető motiválja az embereit, hogy még jobbak legyenek, és így az aircheck után felszabadultan folytathatjuk a munkát.
Ja, és beszéljünk egymással mindig tisztelettel!