Szerinted Asperger-szindrómásként lehet valaki rádiós?
Az Asperger-szindróma általános jellemzője az átlagos vagy átlagon felüli intelligencia, a szegényes kommunikáció, gyenge kapcsolatteremtő készség, szemkontaktus kerülése, a szabályokhoz, a megszokott rutinhoz való görcsös ragaszkodás, a feszült idegállapot és/vagy depresszió, az aprólékos beszéd, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a megtapadt gondolkodási sémák - foglalja össze az ezzel élők tüneteit a Webbeteg. Ezzel azért valljuk be nem lehet egyszerű műsort vezetni. Vagy mégis?
(Forrás: freddie marriage on Unsplash)
Egy két lábon járó ellentmondás vagyok. 27 évesen, elég szégyenlősen, a nagyobb tömegeket gyűlölve, otthon rádiót hallgató típusként lettem magam is rádiós. Mindig nehézségeim voltak abban, hogyan kommunikáljak más emberekkel, de most műsorvezető vagyok. Komoly mentális nehézségeket okozott dolgokat egyben tartani a fejemben, de mégis a médiában építem a karrierem. Asperger-szindrómás vagyok.
- mondja magáról JDyer1 kolléga a Scope közösségében futtatott blogján. A srác nagyon bátor kiállásában elmesélte, hogy 23 éves volt, amikor diagnosztizálták Asperger-szindrómával és ez megváltoztatta az életét.
Úgy érezte, hogy egyszerre ezer kérdést válaszoltak meg számára és sok minden tisztává vált neki. Azt mondja már előtte is gyanakodott, és mindig is érezte, hogy nagyon speciális területek érdekelik, ezzel együtt mindig más nézőpontból tudta szemlélni a dolgokat.
Aztán elkezdte fejleszteni ezeket a speciális területeimet...
10 éve rádiózom megannyi állomáson megfordulva a világ minden táján.
Még az iskolában vett részt egy kurzuson, ahol prezentációs és interjú készítési technikákat tanult meg. Habár a beszélgetős képességei sohasem voltak a legjobbak, de ez a kurzus segített neki a magabiztossága és beszéde fejlesztésében. Miközben dolgozott, otthon gyakorlásképpen még az iskolás évek alatt elkezdett online rádióban dolgozgatni - de leginkább fejlesztette magát.
Aztán összegezve a megszerzett tudását elindított egy közösségi rádiót, ami műsorában a beszédre és a drámára szakosodott, de ezt hamar be kellett zárnia. Később próbálta megtalálni, hogy hol hibázhatott, ami segített neki újra felfedezni a rádiózás iránt érzett szerelmét.
Hallgatóként mindig is zavarónak tartottam a zenét. Számomra a műsorvezetők voltak a show sztárjai. Valószínűleg én vagyok az egyetlen ember, aki úgy gondolja, hogy Chris Moyles nem beszélt eleget. Nem azt akarom hangsúlyozni, hogy a zene az rossz, hanem inkább csak azt, hogy ez a puzzle-nek csak egy része és nem a puzzle maga.
Aztán kinyílt számára a világ, amikor rátalált a talk rádiók világára. Tanulmányozta a komédia alapú műsorokat, a régi gegeket.
Most már nincs zavarban a jövőjét illetően, mert a social media világában tudja, hogy bármi lehetséges, ha van hited benne!
És jön egy fantasztikus gondolat tőle:
Megértettem, hogy nagyon sok dolog, amit szerettem a rádiózásban már nincs többé, vagy megváltozott.
Ez az állapotomban nagy gondot kellene, hogy okozzon, de mégis a legnagyobb kihívásom a legnagyobb erősségem is egyben, mert egybefűzhetem azt, amit szeretek, alkotva valami új és egyedülálló én-t!
Azt gondolom sokat tanulhatunk tőle!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
