"Aki valaha rádiós volt, örökre az marad" - Staféta Rónai Egonnal

Ennek a rovatnak van egy olyan bája, hogy ugyanaz a 10 kérdés néha egy olyan élethelyzetben talál meg valakit, mint a mai főszereplőnket. Már nem rádiózik, de örökre rádiós marad. A szakma is kollégaként tekint rá. Mindig is az volt.
Ott volt akkor, amikor elindult a magyar nyelvű kereskedelmi rádiózás, és a mai napig figyelemmel kíséri történéseit. Mert szereti. Ha tehetném aranyba vésetném ezt a mondatát: "Egy rádióstúdió nekem mindig izgalom, a megtalált otthon, egy belső öröm".
Hölgyeim és Uraim!
Rónai Egon

Forrás: femina.hu

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Nekem több ilyen első pillanat is volt, úgyhogy talán nem szokványos a történetem. Édesapámmal, aki színészként rendszeresen szerepelt hangjátékokban, kisiskolás korom óta bejártam a Magyar Rádióba. Nem sok megragadható emlékem van erről az időszakról, de arra az esetre tisztán emlékszem, amikor a Pagodában, a legendás társalgóban egy asztalnyi színészkollégájára bízott, amíg a stúdióban szerepelt. Bárcsak tudnám, kikre.

Aztán pályakezdő, népsportos újságíróként az első helyszínről leadott telefontudósításaim vízilabda és kosárlabdameccsekről! A legnagyobb szívfájdalom az volt, ha nem értem oda egy rádiókészülékhez, mire lement a 4O-5O másodperces anyag és én nem hallottam magam! És a sorsfordító első: a Pagoda mögötti lift mellé kitűzött cetli, amely azt hirdette, hogy a Danubius Rádió magyar nyelvű adást tervez indítani és munkatársak jelentkezését várják! A próbafelvétel izgalma (szabadon kellett valamiről beszélni, hírt kellett olvasni és dalokat konferálni) és utána a várakozás: hogy megfeleltem, azt jelentette, hogy az első magyar nyelvű kereskedelmi rádió indulásánál ott lehettem.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Újságíróként kerültem oda, tehát nem volt teljesen ismeretlen a média, és már külsőztem a sportosztálynak, tehát a rádió sem. De azért ez más világ volt. Igyekeztem az akkor Magyarországról sugárzó Antenne Austria munkatársaitól ellesni, amit lehetett, jártam Vacha tanár úr beszédtechnikájára és elvállaltam minden, de tényleg minden rádiós munkát. Vágtam mások riportjait, voltam telefonos, készítettem reklámriportokat, írtam spotokat és szignálszöveget, szerkesztettem közlekedési híreket – mindent, ami jött. Ez segített a legtöbbet.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Sosem volt, talán ezért lehetett, hogy szinte minden megtalált. Vetélkedők, zenei műsorok, kulturális adások, sportközvetítések, politikai háttérbeszélgetések, portrék, csupa szép feladat, az utóbbi időben persze nem rádióban, hanem az ATV-ben.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Évek óta televíziós vagyok elsősorban. De ez mit sem változtat azon, hogy készülős vagyok. Amennyire nem izgulok, annyira vagyok mániákusan felkészülős a munkák előtt. Ez így volt, amikor slágerlistát vezettem 3O éve (ajjaj, milyen rég volt) és így van ez most az Egyenes beszédben vagy a Húzós esetében. Alighanem így fejlesztem magam, de igazán nem tudom.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Aki valaha rádiós volt, örökre az marad. Egy rádióstúdió nekem mindig izgalom, a megtalált otthon, egy belső öröm. Az elmúlt 1O évben tanítottam fiatal rádiósokat, tanácsadóként segítettem egy rádió elindulását. Ez kicsit kárpótolt azért, hogy épp nem a mikrofon mögött ülök. Furcsa módon utoljára vendégként ültem rádióstúdióban, az mindig izgalmas. :)

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Egy új pályafutást (az írott sajtó helyett), barátságokat, szenvedélyt, hobbit, 4 az 1-ben, vagy inkább all in.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Van a mondás arról, akit állandóan temetnek...
Nyilván van mit gondolkodnunk azon, hogy például a 3O alattiak nem on air adásokat hallgatnak, és nyilván akad feladat az újmédiás kihívásokkal kapcsolatban. De mivel zenét a fiatalabbak már nem a rádióban keresnek, az élő beszéd, a mondanivalóval rendelkező műsor és műsorvezető hosszabb távon újra előtérbe kerül és ez lehet a jövő. A “csak zene 4O percig”-szlogen az idősebbeknek még vonzó, a fiatal viszont ma már ahhoz szokik, hogy a zenét megszerkeszti magának. Jó talkrádiókkal viszont tudunk olyat adni, amit a telefonján nem talál meg. Rádiózás volt, van, lesz.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Szerencsére egyik feladat jön a másik után, ezt nagyon élvezem. Persze, néha nehéz fitten a stúdióban ülni, néha bevánszorogni is. Jó természetes van (legalább ebben): a piros lámpa nekem adrenalin bomba. Ha az kigyullad, nem kell több inspiráció.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Ez a legnehezebb kérdés mind közül, mert életem fontos szereplőit fogom kihagyni. De legyen: Kisignácz Ferenctől, hogy a hír nem mese, hogy szórakoztassunk vele, nem ruha, hogy alakítgassuk, és nem szerep, hogy eljátsszuk. Molnár Dánieltől, hogy a szakszeruség és a szellemesség nem ellenségei egymásnak. És furcsa, de talán érthető választás a végére: Szepesi Györgytől, hogy a mikrofon iránti szerelem nem múlik az évekkel, sőt, a legvégéig kitart. Ez kecsegtető és figyelmeztető is egyúttal.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Nem tudom, sok elszalasztott lehetőséget látok. Ezeknek persze sok esetben nem szakmai, hanem a terjeszkedés lehetőségének korlátai, vagy pénzügyi akadályok is az okai. Becsülöm az InfoRádió tisztességét, a Klasszik kitartását. Kimozdulva a fővárosból gyakran meglepetten hallom, milyen felkészült kollégák dolgoznak kisebb helyi adókon. Kíváncsian várom, megtalálja-e a hangját a Manna? Hogy az országos és majdnem országos elérésű rádiók közül melyiknek lesz először bátorsága nem ugyanazt csinálni, mint a többiek? Top 3-at nem mondanék.

+1 Ki legyen a következő?

Legyen Bálint Edina.
Idestova negyedszázada készít műsort tehetséggel, tisztességgel, felkészülten.