"Imádom hallgatni az emberek különböző történeteit" - Staféta Főcze Ramónával

Ramónának azért is időszerű ez a Stafétája, mert a következő hónapban lesz egy éve, hogy rádiózni kezdett. Ő az a kolléga, aki a tévéből igazolt át a képzelet színházába és itt menthetetlenül bele is szeretet a műfajba. Most elmondása szerint is rengeteg energiát öl abba, hogy fejlődjön és "manótlanítsa" magát. 
Igazi tünemény-bomba, aki újra képes megmutatni nekünk/Neked, hogy milyen lelkesedés lehet egy viszonylag frissen belépőben, és ehhez ha olyan szakmai alázat társul, mint benne van, akkor a siker már felsejlik...
És ez csodálatos... 
Hölgyeim és Uraim!
Főcze Ramóna!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Nem nehéz visszaemlékeznem, mert ez nem is volt olyan régen. Augusztusban léptem be először a Rádió 24 stúdiójába, ahol Bolemányi Tibi fogadott és zúdította is rám az érdekesebbnél-érdekesebb információkat, de ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor el kell mondjam: tök homályos volt minden. Az, hogy mit, miért csinálunk, esetleg ha valami nem úgy működik, ahogyan szeretném, akkor mi a teendőm. Tetszett minden, amit láttam, de amikor először kellett visszahallanom magam, azt hittem rosszul leszek. Ezzel mondjuk még mindig nem békültem ki teljesen.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Azért ez még bőven kiteszi a mindennapjaim, mindig utánozni próbáltam azoknak a műsorvezetőknek a hanglejtését, akik nekem nagyon tetszenek, ezerszer meghallgattam őket és nagyon odafigyeltem arra, hogy valami kis hasonlóságot tapasztalhassak a csajok monológja és az én beszédem között.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Érdekes, mert nem volt ilyenem, legalábbis nem rádióban. Abban már legalább 10-15 éve biztos vagyok, hogy műsorvezető akarok lenni és az is leszek, de valahogy a rádió teljesen kicsúszott a látókörömből és ezáltal a céljaim, álmaim közül is.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Az angol tudásom kissé hiányos, tekintve, hogy soha nem tanultam angolul, így erre azért az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektettem, hiszen ha valahol – akkor itt tényleg elengedhetetlen. Az első nagy el/felismerésem nem úgy történt, ahogyan azt elképzeltem álmaimban. Az egyik pékség eladója felkiáltott, amikor kértem a kis reggelimet, hogy „Nem téged szoktunk hallani reggelente?!” Egészen egy percig madarat lehetett volna fogatni velem, annyira örültem, hogy atyaég, milyen menő vagyok, felismernek. Válaszoltam is nagyon mosolyogva, hogy de-de, reggelente hallhatnak engem is. A válasz: „Olyan cuki manó hangod van, ezer közül felismerem!” Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy nem, de ezen azért igyekszem változtatni..:D

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Ezzel sincs nehéz dolgom, nincs egészen 5 perce..:) Ha azt mondom, hogy szeretek itt lenni, szerintem sokat elárulok. Manapság nem sok embertől hallom, hogy szereti a munkahelyét.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Az ugye nem is lehet kérdés, hogy borzasztóan sok tapasztalatot, de emellett önbizalmat és magabiztosságot is. Ez pedig teljesen mindegy, milyen szférában szeretnék majd műsorvezető lenni, egyértelműen kelleni fog a jövőben. Ha már csak annyival előrébb vagyok, hogy nem kínkeservesen hallgatom vissza magam, sokat léptem előre.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Sokszor temették már, de azt gondolom ez örök és mindig volt, van, lesz rá igény, ráadásul ahány ember annyi ízlés, szóval nem lehet rádióadóból sok, ha megfelelően tematikus.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Eddig még nem éreztem ilyet, de mivel itt rengeteg lehetőségem van új emberek megismerésére, azt gondolom, hogy soha nem lesz ilyen gondom. Imádom hallgatni az emberek különböző történeteit.

De valahogy egyébként minden hétre jut valami, ami kedvet ad. Sokszor hívják fel a szintén dunaújvárosi szüleimet, hogy :

hallottuk a „kis” leányotokat és nagyon ügyes volt!

Anyu és Apu pedig nem rest minden ilyen alkalommal felhívni és elmondani, hogy mennyire büszkék rám:)

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Hagymási Melinda az egyik hírolvasónk logopédus, így ő ezért is, nagyon sokszor segített és szerencsére ezzel a jó szokásával nem állt le, szóval a fejlődésemhez bőven hozzájárul(t) ő is.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Én komolyan értékelem, ha a vidéki rádiók jól működnek, mert nyilván nekik fele annyi lehetőségük van csak, mint a fővárosiaknak, mégis megküzdenek a nehézségekkel és színvonalas műsorokat készítenek.

+1 Ki legyen a következő?

Hársfai István, Rádió 1 Győr, előtte Ozone FM