"Élmény az, ha egy idősebb rádiós műsorvezető közelében lehetek" - Bemutatkozik Balogh Richárd  

"Élmény az, ha egy idősebb rádiós műsorvezető közelében lehetek" - Bemutatkozik Balogh Richárd  

Richárdra egyszerűen nincsenek szavak. 16 évesen készíti és üzemelteti saját online rádióját, amit mostanra egy kisebb családi vállakozássá fejlesztett. Olvasva a válaszait azt érzheted, hogy nem egy tinédzser srác gondolatait látod, hanem egy meglett, média szakemberét. Fantasztikus, hogy már mit le tett az asztalra, és még előtte áll az egész élet!
Ricsi igazából nem vágyik semmire, csak egy mentorra, egy olyan valakire, aki tanácsaival betölti az elvesztett mester, Harcsás Judit helyét.

baloghrivhardheader.jpg

1. Mikor fogalmazódott meg először benned, hogy a rádiózással szeretnél foglalkozni? 

12 éves koromban kezdtem el érdeklődni az internetes platformok és azok lehetőségei iránt. Egy általános iskolai projektnapon kerültem közelebb a médiához, később weblapokat kezdtem el készíteni. Mivel szerettem a játékokat, elindítottam egy Youtube csatornát, ahova gameplay videókat töltöttem fel. Pár hónap videózás után jöttem rá,hogy egyrészt nem tudok olyan jól játszani, másrészt nem tudtam sok időt szánni erre. 2014 novemberébenláttam egy lehetőséget, hogy ingyenesen létre tudok hozni online rádiót. A szoftverek letöltése után szinte egyből indult első adásunk, amelynek időpontját sosem felejtem el: 2014. november 19.
Ekkor ültem először mikrofon mögé. 
Akkor még nem hallgattak sokan - pár ismerős, rokon -, viszont annyira tetszett ez a dolog, hogy új hobbimmá vált a rádiózás. Élveztem, amit csinálok, és az ismerősök is dicsérték a „Richárd Rádió”-t. 
Fél év „rádiózgatás” után kezdtünk el egy kis csapattal fejleszteni. Folyamatosan készítettük a kezdetleges jingle-ket, illetve bevontam műsorvezetőnek szüleimet és unokatestvéremet. Nyáron nagy meglepetésünkre a helyieknek köszönhetően növekedett a hallgatottság, és kezdtek minket megismerni a környéken. 
Rengeteget segített az indulásnál Harcsás Judit újságíró, aki akkor jött a helyi iskolába tanítani. 
Szívesen beszélgetett velem, nagyon sokat tanultam tőle. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én is rádiós műsorvezető szeretnék lenni. 

2. A kezdeti lépésekben, hogyan próbáltál tenni azért, hogy beteljesítsd ezt a vágyadat? Hogyan fejlesztetted magad?

Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Nem számíthattam jelentős anyagi támogatásra, de a családom a lehetőségeinkhez képest mindenben segített. Nagyon hálás vagyok a nagyszentjánosiak az eszközfelajánlásáért. Különösen kedves számomra az első komolyabb keverőm, amit szintén egy helyi 
lakostól kaptam. A bátorító, biztató szavak ugyancsak jólestek.
Sorra jelentek meg máshonnan is érdeklődők, támogatók. Akkor már napi 5 alkalommal, 12 órában jelentkeztünk. Később csatlakozott csapatunkhoz jó pár, önkéntes munkára vágyó fiatal, többségük jelenleg is tagja szervezetünknek. A közös munka, a cégek együttműködése meghozta gyümölcsét, sok-sok elismerést és támogatást köszönhetünk ennek: 2017‐ben „Magyarország Leghallgatottabb 
Online Rádiója” voltunk. Példaképeim Sebestyén Balázsék, akik kedvéért gyakran még az iskolát is 
kihagytam, hogy találkozhassak velük élőben, ami óriási élmény volt.  

3. A kezdetekben milyen rádiókat hallgattál?

Győr+ Rádió és a Class FM

baloghricsi.jpg

4. Szerinted van különbség aközött, hogyan rádiózik a te generációd, és aközött, ahogyan a  "régiek" csinálják? 

Igen, de ez sok mindentől függ. Egyrészt a körülményektől. Nálunk a rádió „családi vállalkozássá” vált, 
így a saját magunk stílusában tudjuk adásainkat lebonyolítani, nincs igazán jelentős külső befolyás.  
Másrészt ez személyiségfüggő is. 

5. Szerinted mennyire fontos a közösségi médiás kontent egy rádiónak? 

Mondjunk egy konkrét példát. A Facebook milliárdos napi látogatottságú platformja nagy lehetőség lehet a médiaszolgáltatók számára, például az ismertség növelésében is jelentős szerepe lehet. A közösségi oldalaknak köszönhetően kicsit közelebb tudunk kerülni a hallgatókhoz, főleg a fiatalokhoz 
- akik végül is a konkrét célközönségünk. 

6. Szerinted mi tehet valakit jó rádióssá? 

A hallgatók, a sok türelem, a folyamatos tanulás. Ha jó hallgatottságod van, hozzászólnak az adáshoz, 
akkor tudod azt, hogy érdeklődnek utánad az emberek, jó, tetszik, amit csinálsz. Maximalista típus 
vagyok, így igyekszem folyamatosan meglepni a hallgatókat valami újdonsággal. Számomra a rádiózás 
olyan, mint egy drog. Ha egyszer elkezded, soha többet nem tudsz tőle szabadulni.  

baloghricsi2.jpg

7. Mit szeretnél még megtanulni az öreg rókáktól? 

Mindent. Szeretnék még sokat fejlődni, ehhez pedig talán az egyik kulcs az „öreg rókák” jelenléte. 
Élmény az, ha egy „idősebb” rádiós műsorvezető közelében lehetek. Sajnos Harcsás Judit halála óta 
lelassult a tanulási folyamat, viszont mindig vannak olyanok, akik tanácsokkal látnak el. 

8. Hogyan látod? Milyen lesz a rádió 15 év múlva? 

Bízom benne, hogy az online rádiós piac 15 év múlva jelentősen növekszik. Az elmúlt évekhez képest 
‐ összevetve az online rádiók hallgatottságait ‐ Magyarországon növekedett a
hallgatottságuk, részben köszönhetően a telefonszolgáltatóknak. Viszont a földi sugárzást, az FM‐es 
rádiókat még jó pár évtizedig élvezhetjük szerintem.  

9. Szerinted a kortársaid környezetében mennyire népszerű a rádió? 

Lehet, viccesen hangzik, de nehéz kérdés. A mai, hazai kereskedelmi rádiók elsődleges célcsoportja 
mi, fiatalok vagyunk, mondjuk 16‐tól 30 éves korig bezárólag. Ezeknek a rádióknak a zenei 
repertoárja, műsorstruktúrája többségében nekünk tetsző zenei műfajokból, műsorszámokból állnak, 
viszont mindannyian mások vagyunk. Inkább nézünk, hallgatunk podcastokat. 

rsz_baloghricsi5.png

10. Érzelmileg mit ad neked a rádió, és te mit tudsz adni általa? 

Úgy gondolom, hogy a rádiózásnak köszönhetően lettem bátrabb, bár még a mai napig is nagyon izgatottan húzom fel a mikrofonom az első megszólaláskor. Nagyon sok pozitív dolog ért, amit nagyon köszönök mindenkinek. 
Volt, hogy elérzékenyültem egy-egy mélyebb beszélgetés után, de volt, hogy nyereményjátékon a nyertes örömében osztozva madarat lehetett volna velem fogatni. 
Mindig mást és mást nyújt érzelmileg ez a szakma, ezért sem lehet megunni. Mindig boldogság, ha 
már ismerős neveket látok az sms‐falon, ha felhív egy idős néni, hogy a kisunokájának szeretne egy 
zeneszámot küldeni. Ha levelet kapsz egy külföldön élő magyar hallgatódtól, és ha az iskolában is az 
előző témáidat boncolgatják, ha meghív téged a saját iskolád egy kitelepülésre, illetve még sok olyan 
érzés, amit nem lehet megfogalmazni, leírni... A rengeteg támogatás szüleimtől, barátaimtól, 
osztálytársaimtól, tanáraimtól, ismerőseimtől... ezúton is köszönöm nekik. 
Nagyon szívesen beszélgetek akár órákon keresztül a hallgatókkal. Óriási öröm számomra az, hogy 
ekkora bizalom is kialakulhat két „ismeretlen” ember között. 
A lehetőségeknek köszönhetően jó pár karitatív kezdeményezést valósítottunk meg. Bízom benne, 
hogy a hallgatóknak - egy‐egy humoros történettel - feldobom a napját, mosolyt csalok az arcukra, vagy 
egy komoly téma feldolgozásával változást tudok kezdeményezni valamilyen formában. Igyekszem 
munkám során segíteni azokat, akik az enyémhez hasonló körülmények mellett sem mondanak le 
hobbijukról.  

11. Kortársaid közül kinek a munkáját ismered el? 

Mindenkiét elismerem, főleg azokét, akik kitartó alázattal, az akadályok ellenére is elérik céljukat. 
Hámor Vilmos író és középiskolai tanárom szokta mondani:

Amit az emberi elme el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani. 

12. Szerinted 15 év múlva a rádiózásból fogsz élni?

Bízom benne, de ha nem így lenne, akkor is valahol a médiában szeretnék tevékenykedni.