10 fikamatyi rádióhallgató típus

Lauscher Zoli összegzője arról, hogy milyen trollokkal és megmondó emberekkel találkozhat egy rádiós.

Aki akár csak egy rövid időre is mikrofon mögé ült, megtapasztalhatta, hogy van a hallgatóinknak egy elenyésző hányada, akik kéjes örömüket lelik abban, ha belerúghatnak a műsorvezetőbe/hírszerkesztőbe. Az okokat és típusokat igyekszem összeszedni.

Magyarországon sok frusztrált, beteg, ideges és irigy ember él, hogy miért, azt nem boncolgatom; megoldjátok nélkülem. A frusztráció feszültséghez vezet, ami felgyülemlik, és kell neki egy villámhárító, amin keresztül a földbe vezetheti emberünk. Nagy kár, hogy ezt az eszközt bennünk látják.
Jöjjenek a tuskók fajtái, a teljesség igénye nélkül:

Az unatkozó nyugdíjas értelmiségi, félig megbomlott elmével

Rengeteg szabadideje lévén állandóan hallgat, majd telefonál, vagy hosszasan ír arról, hogy mekkora sz*rt csinálunk, és azonnal hagyjuk abba. Nem egy ilyen levelet láttam...sírtunk nagyon. Tekintve hogy főhősünk már teljesen elszakadt a realitástól, még mindig a Kádár-rendszerben él, ezért egyáltalán nem vehető komolyan. Ha neki ez kell a boldogsághoz, hát írogasson bátran.

Az okosparaszt

Jellemzően nagy hangon, kioktató módon telefonál, ha hibát vél felfedezni ténykedésünkben.
Ha nem volt hiba ne foglalkozzuk vele!
Ha van abban valami, amit mond, akkor - ha tehetjük - javítsuk - pl. hírek!
Nincs mit tenni, „a stílus maga az ember”, az okosparaszt ennyit tud, értsük az eszéhez, és semmiképpen se vegyük a szívünkre!
Ugye emlékszünk az univerzális megfejtésre: „Megyünk tovább sok jó zenével!”

Az alattomos genyó

Ő nem veszi a fáradságot, hogy felhívjon, sunyi sms-t küld nagyjából az okosparaszt stílusában. Kezelése mint fentebb, ám pl. Gedzo kollégám és reggeli cinkostársam  - bár laza csóka - ezen egy fejfájósabb napon iszonyatosan fel tudja hergelni magát, főként ha nincs valóságalapja az üzenetnek. Ekkor én már elégedetten dörzsölöm a tenyerem. Miután hatalmas műgonddal megfonta a cirkalmas szitkok vaskos koszorúját, felhívja az alattomos genyót.
Vajon mi történik? Igen!
Az alany visszakozik, engedélyt kér meghunyászkodni. Ő azt nem is úgy gondolta, meg különben is bocs. Az alattomos genyó tehát legtöbbször gyáva is.

Az igazi gyökér

Neki nem kell, hogy hibázz. Nem kell semmi!
Csak az kell, hogy leírhassa, milyen mérhetetlenül faeces az, amit csinálsz, a rádió is egy nagy trágyadomb, a zenék szemétre valók, az egész produktum úgy, ahogy van: kuka.
Kérdés, hogy akkor meg mi a búbánatnak hallgat még mindig?
Kezelése: ha jó kedvünk van, szofisztikált szövegezésű riposzt küldése, hogy köszönjük a konstruktív kritikát, sokat tanultunk belőle, és örülünk, hogy továbbra is minket választ, de persze enélkül is törölhetjük az sms-ét a rákba. Bár nekem pl. e-mailekből van egy gyűjtésem az „Idiots” könyvtárban. Még jól jöhet.

Az álszent/prűd/erénycsősz

Kényesebb témák kiverik nála a biztosítékot, és rendre gusztustalannak nevez minket. Volt hogy ki mertük mondani, hogy egyszer mind meghalunk, de addig azért érezzük magunkat jól. Életről-halálról beszélgettünk, erre egy okoska, hogy miért beszélünk erről, va,n akit ez sért, mert pl. halálos beteg. A face-en a többi hallgató leoltotta, hogy ne legyen már ilyen álszent, az élethez hozzá tartozik a halál is. Ha minden témát mellőznénk, ami valakinek sértheti az érzéseit, akkor lenne ám csak nonstop zenefolyam, minden programigazgató legnedvesebb álma!
Na jó, szerencsére vannak kivételek.

Az akkurátus

Elmerül a részletekben, és hajtja a saját hülyeségét. Babettások lementek a bolgár tengerpartra, meg vissza, bejöttek, jókat sztoriztak, és elhangzott, hogy a jármű(nek látszó tárgy) karcsú, és erőtől duzzadó, kívánatos testében nagyjából egy másfél lóerős motor dohog. Emberünk csörög, hogy ááá, nem jól tudjuk, 10 lóerő az. Örömmel vettük, hogy ráérzett a műsor lényegi részére, de annyi azért volt benne, hogy miután többen is mondták, hogy téved, ezért utána néz, és ha tényleg másfél, akkor Gedzo kap egy sört. A tag korrekt volt, literes sört küldött. Az akkurátus nem rosszindulatú, de fűti a vágy, hogy hibát találjon, és így magát magasabbnak és jóképűbbnek láthassa.
Lelke rajta, ne foglalkozzunk vele túl sokat!

A konkurenciát éltető sutyerák

Bezzeg a másik rádió milyen jó, semmit sem tudunk hozzájuk képest! Oké, hallgasd azt helyettünk, aztán a jövő héten is írd meg, hogy mit hallottál - nálunk!

A facebookhuszár

Egyes értékelést ad a rádióra, majd egyik alfaja alpári, a másik választékos modorban döngöl. Semmi se jó neki, de főként a műsorvezetők buták. Magát rendkívül okosnak tartja, de stílusa helyenként megbicsaklik, s ami rosszabb, még logikája is. Fröcsögése nem mutat túl jól az oldalunkon, de ostobasága valójában őt minősíti, nem minket. Ha ahhoz van kedve, hogy névvel, arccal együtt kitegye magát az internetre, nyakában egy táblával, hogy hülye vagyok, akkor tegye azt!
Nem méltó semmilyen reakcióra. Na jó, egy szívlapáttal azért csodákat tudnánk tenni vele.

A számon kérő háborodott

Mi vagyunk érte, és nem úgy történtek a dolgok, ahogy ő azt elvárja, skandalum! Különben is nekünk kötelességünk kiszolgálni őt!
Ja, nem.

A visszaeső/notórius idióta

Az egyik legidegesítőbb fajta, mert egyszer odaszúr valamit, majd hónapokig szunnyad, mint egy vulkán, hogy aztán újra kitörhessen belőle a blődség perzselő lávafolyama. Kezelése: sms-szerveren megjegyzésbe beírni, hogy „idióta/gyökér/fikamatyi/stb… – SOHA nem nyerhet”. Így ha újra támad, már csak legyintünk - elnéző mosollyal arcunkon - hogy na, már megint az agysebész írogat.

Valószínűleg nem sikerült állatkertünk minden lakóját felsorolnom, ezért örülnék tőletek is hasonló típus-leírásoknak, vagy sztoriknak, szerintem van nálatok is bőven. A fikamatyi szerencsére viszonylag ritka, ám hozzátartozik a műfajhoz. Egy szociológiai tanulmány valószínűleg megállapítaná, hogy nem rossz emberek ők, csak a nyomorukat fröcskölik ránk, amitől talán egy kicsit jobban érzik magukat, így vonszolván tova sivár és szánalmas életük számukra pokolian nehéz terhét.

Még mielőtt egy erre tévedő fikamatyi mindezt kikérné magának, szögezzük le: a kritikával nincs semmi baj.
Sőt, a kritika jó, és szükséges.
De az, ha valaki pőrén odaveti, hogy ez sz­­*r, azzal nem tudunk mit kezdeni. Ha valaki értelmesen elmondja/leírja, hogy szerinte mi a gond, és mit kellene/lehetne másképpen csinálni, még hálásak is leszünk neki, és megköszönjük az észrevételt. Aki mikrofon mögé ül, erre készüljön fel, kérgesítse meg a lelkét, bízzon önmagában, és kellő rutin birtokában már remekül fog szórakozni, amint az emberi butaság végeláthatatlan óceánjának zavaros vize újabb és újabb fodrokat vet.