"...azért rádiózok a mai napig, mert imádom az anyanyelvem" - Staféta B.Szabó Zsolttal

Zsolttól valami olyat kaptam és kaphatunk, ami a legelemibb része a rádiózásunknak, de mégis keveset becsüljük és szeretjük. Az édes anyanyelvünket!
Az ő elhivatottsága, érett gondolatai erre is, és sok minden másra is rámutatnak ebben a mai Stafétánkban. Erdélyben kalandozunk és ennek örülünk!
Hölgyeim és Uraim!
B.Szabó Zsolt!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Tisztán. 2008-ban volt, a közszolgálati rádió stúdiójában itt, Marosvásárhelyen. Arra emlékszem, hogy összeszorult a gyomrom a tudattól, hogy az a piros lámpa több tízezer embert jelent valahol a világban… és akkor meg kellett szólalni és azóta is beszélek az emberekhez a piros lámpán túlra. Egy pillanatát nem untam soha.

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Igazából mindent beleadtam és bele is kellett, mert azon túl, hogy a beszédtechnikára nagy hangsúlyt kellett fektetni, számomra nagyon idegen volt a közélet és a politika világa - leginkább a művészetek érdekeltek. Talán ez volt a legnagyobb kihívás az elején, hogy megbarátkozzak a világ dolgaival és megtaláljam a fontosságát a közéleti, politikai, gazdasági tényezőknek az életemben, mert arra elég korán rájöttem, hogy ezt megjátszani nem lehet. Nagyon érződik egy rádiós műsorvezetőn vagy szerkesztőn, hogyha nincs kapcsolata azzal, amit csinál. Aztán a szerelmet mégis a magyar nyelv mélységeiben fedeztem fel és azért rádiózok a mai napig, mert imádom az anyanyelvem. Imádok dolgozni vele! Imádom művelni!

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek elég korán megadatott, hogy azt a műsort szerkessze és vezesse, amire vágyik. Az elején amellett, hogy híreket szerkesztettem és mondtam, volt egy kortárs művészeti kezdeményezéseket bemutató műsorom a Marosvásárhelyi rádiónál, majd az Erdély FM-nél sikerült elindítani a térség első kimondottan kísérleti zenéket bemutató műsorát, a Metrognómot. Ez a mai napig szól - 9 éve-, és a saját gyerekemként tekintek rá. Imádom ezt csinálni és ebben látom mai napig a legnagyobb kihívást: valamit, ami távol áll minden konvenciótól és popularitástól, megmutatni az embereknek. Egyszerűbben úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy imádok lehetőséget adni.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Legújabb hobbim a hangoskönyv-olvasás. Rengeteg kihívás van benne úgy nyelvi, mint beszédtechnikai szinten. Már sikerült egy erdélyi kortárs novella-antológiát felolvasni, most meg valami terjedelmesebbre vágyok. Azt gondolom, hogy a mikrofontól távol a hétköznapokban is fontos figyelni a nyelvre, mert könnyen ellustul és könnyen hétköznapivá válik. Amikor kérem a kenyeret a boltban, akkor is próbálok a legérthetőbben és leghelyesebben beszélni. úgy gondolom a beszédtevékenységen túl meg fontos az, hogy olyan légy, mint egy szivacs. A reggeli műsorhoz rengeteg téma kellett és rengeteg témához kellett hozzászólni értelmesen. Most egy tabukról szóló műsort vezetek, amihez még inkább kell a nyitottság és a kíváncsiság. Igen, ez a szó, a kíváncsiság.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Mivel itthon is van saját stúdióm, elég gyakori az élmény, de igazából mindig izgalommal tölt el, hogyha mikrofont látok. Olyan ez, mint amikor belépsz egy kis szobába, ahol soha senki nem volt és ahol ott van minden pici történet, titok, játék, bánat, öröm… Szeretem ezt a dolgot. Hogyha egyszer igazán sikerül, hogy belekóstolj az éter izgalmaiba, nehéz lekattanni róla.

6. Mit adott az életedben a rádiózás?

Alázatot és önkontrollt. 8 évig vezettem reggeli műsort, ezért nagyon meg kellett tanulni azt, hogy miként keressem elő magamból a mosolygós optimistát, aki azon túl, hogy informál, megpróbál hangulatot is teremteni. A rutinnal való harc és az örökös megújulási kényszer még azok a tényezők, amelyekkel folyton meg kell küzdeni. A harc közben sok minden megnyílik az emberben, például az, hogy mindig tudsz újat mutatni és mindig tudsz meglepetést okozni magadnak és a környezetednek, a hallgatóknak. A reggeli kelést sajnos nem sikerült megszokni az évek során.

7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?

Sokan halottnak mondják a műfajt és azért teszik, mert az eredeti hivatását tartják szem előtt, ami a gyors hírközlés. Ezt ugye már rég fölülírta az internet. A rádió egy örök műfaj, aminek meg kell újulni és kész. Az újulást meg leginkább tartalomra és technikára értem. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a rádiózás meg tudjon maradni iránymutatónak, annak a helynek, ahová az emberek ötletekért, válaszokért, a következő lépésért fordulnak - akár egy zenében, akár egy hírben vagy akár egy interjúban. Én hiszem, hogy a rádiózás varázsa soha nem fog megszűnni. Mi ezért csináljuk és több millióan ezért hallgatják.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Több hobbim is van, amelyek mindegyike szellemi tevékenység a bringázást leszámítva: társasjáték - gyűjtöm is őket-, sokat filmezek - túl sokat -  és sokat olvasok. Ezek kapcsolnak ki leginkább. Ugyanakkor újabban IT-ban is dolgozok mint kreatív kommunikációs felelős, ami egy teljesen más világ, és ez a kettő folyton feltölti egymást. Jól elvagyok.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Igazából nem szeretnék neveket említeni, mert a három az kevés ahhoz, hogy valaki fontosat ki ne hagyjak, de a „nagy” hangok és „nagy” olvasók inspirálnak a leginkább a mai napig. Latinovits talán a legfontosabb.

10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?

Fontosnak tartom az értékteremtést és a nevelést. Azt gondolom, hogy, amint már említettem korábban, a rádiózás úgy tud igazán fennmaradni, hogyha meg tud maradni az iránymutató tényezők listáján. A Tilos Rádió értékrendjét tartom nagyra, de nagyszerű munkát végez a Jazzy is. Ami meg a rádió-technikát és a showbizniszt illeti, a Radio 1-t tudnám mondani előremutatónak a kereskedelmi rádiók közül.

+1 Ki legyen a következő?

Ambrus István - Kolozsvári Rádió