"A lényeg azonban számomra mindig a hallgató" - Staféta Szekeres Dáviddal

"A lényeg azonban számomra mindig a hallgató" - Staféta Szekeres Dáviddal

Szekeres Dávid is az új generációhoz tartozik, akikről mindig jó hallani. Főleg úgy, hogy ilyen lelkesen nyilatkozik a rádióról, rádiózásról.
Csak így tovább!
Hölgyeim és Uraim!
Szekeres Dávid
szekeres_david.jpg


1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

2010. március 4. Class Fm… Már a buszon tűkön ültem, és hallgattam a rádiót, és azon izgultam, hogy te jó ég, én oda megyek, ahonnan beszélnek. Tisztán emlékszem minden pillanatra. Abaházi Csabival voltam a kívánságműsor alatt. Beléptem a stúdióba, és egyből éreztem, hogy nekem itt a helyem, és ezzel kell foglalkoznom, pedig akkor még „csak” látogatóban voltam. Az akkor 14 éves Dávid itt döntötte el, hogy ő bizony rádiós műsorvezető lesz, és ezért nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerült elérnem ezt 18 éves koromig. Ez az érzés a mai napig bennem van, ha belépek: otthon érzem magam, és alig várom, hogy bekapcsolhassam a mikrofonom.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Konkrétan 0-24-ben hallgattam rádiókat, és próbáltam autodidakta módon tanulni, és fejleszteni magam. Minden műsorvezetőtől vettem egy kicsit, összegyúrtam, hozzáraktam a saját személyiségemet, és így született meg a „mai Dávid”. 14 éves koromban ahelyett, hogy számítógépes játékokkal játszottam volna, zenei összeállításokat csináltam, és komplett egyórás műsorokat szerkesztettem, és arról álmodoztam, hogy ezt egyszer nem a szobámban csinálom majd, hanem egy igazi stúdióban, élesben. Először 2014. december 14-én szólaltam meg élőben, amit aztán visszahallgattam, és őszintén szólva, elszörnyülködtem, hogy erre, hogy mondhatták, hogy teljesen korrekt volt? Akkor még nem éreztem, hogy mi jó, mi nem jó, és a technikát sem éreztem még magaménak. Visszatekintve kellett egy jó fél év, amikor először észrevettem, hogy bizonyos dolgokat már rutinból csinálok, de természetesen azóta sem álltam meg, azóta is minden nap visszahallgatom a megszólalásaimat, és értékelem őket.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Mindig is reggeli műsort szerettem volna vezetni, és ez az álmom idén júniusban valóra is vált. Azóta minden tiszteletem azoké, akik ilyen korán kelnek, és dolgoznak… :)
Valamiért mindig is vágytam még egy toplistás műsorra, és egy portré műsorra is. Pályám kezdetén a helyi zenekarokat bemutató műsort kaptam meg, de visszatekintve, akkor még kicsit sem álltam készen erre. Most nekiesnék újra, és teljesen másképp csinálnám, mint akkor. A lényeg azonban számomra mindig a hallgató, szeretem, ha ő is élvezi, amit csinálok, és talán ez a kulcsa, és egyben a nehézsége is a rádiózásnak, hogy megtaláljuk a közös hangot, és meg is tartsuk. Ezért szeretem tudni, hogy mikor, kik hallgatnak, és ahhoz igazítom a témákat és megszólalásokat.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Ahogy fentebb említettem, a mai napig minden egyes adás után visszahallgatom magam, és értékelem, hogy mi volt jó, és mi az, amit hanyagolnom kéne a jövőben. Természetesen ha „kiszállok” a székemből nem áll meg az élet, hazafele, itthon, ha időm engedi, más rádiókat hallgatok, és próbálok ugyanúgy ötleteket meríteni, mint a 14 éves énem… A slágerlisták ismerete, és a naprakészség pedig szerintem elengedhetetlen számunkra.

screenshot_20170622-165805.png

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Azt, hogy nagyon hétfő van… majd ránéztem az órára, ami 5:18-at mutatott, és újból elszörnyülködtem… :), de aztán beültem a székembe, és van egy ilyen „különleges képességem”, hogy bármi is történjen az életemben, bármilyen kedvem is legyen, ha beülök, és bekapcsolom a mikrofont, magamban is átkapcsolok valamit, és teljesen elfelejtek minden gondot és bajt... lehet, hogy ez már elhivatottság. Sosem tekintettem csak munkaként a műsorvezetésre. A lelkesedésem pedig nemhogy alább hagyott, duplájára nőtt. Szeretem, hogy az agyam 0-24-ben azon kattog, hogy mit, hogyan, mikor, és miért? Teljes mértékben kiteljesedhetek, és ez plusz löketet ad minden nap, és ezt a vidámságot, pozitivitást igyekszem átadni a hallgatóknak.

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Húúú, rengeteg mindent. Ha most egymás mellé állítanánk a rádiózás előtti, és a mostani Dávidot, nem hinnétek el, hogy ez ugyanaz az ember. Jóó, okéé, serdültem is egyet közben, de alapjába véve a rádiózás felforgatta az életemet, jó értelemben. Sokkal kitartóbb lettem, és sokkal jobban kiállok magamért. Megtanultam, hogy milyen érzés, amikor az ember minden nagyképűséget félretéve büszke magára. Jobban kezelem a csalódásokat, és már nagyjából tudom, hogy hol vannak a határaim… - és szeretem feszegetni őket. A rádiózásnak köszönhetek még rengeteg kapcsolatot, és barátot is.

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Fontos szerepet töltünk be a hallgatók életében. Ott kell lennünk, ha épp csalódás éri őket, de a jó pillanatokban is „mellettük” vagyunk. A rádiózásra véleményem szerint mindig szükség lesz, ha nem is a mai formájában, de biztosan. Nekünk, műsorvezetőknek pedig az a nagy feladatunk, hogy kiszolgáljuk a hallgatókat, mert nélkülük mi sem vagyunk, ezért életben kell tartanunk, és teret kell adnunk a fiataloknak. Mindig adnunk kell valami pluszt, ami miatt az emberek is érzik azt, hogy nem elég egy Spotify, vagy Deezer.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

A családommal vagyok, vagy Szegeden, vagy Szombathelyen… Az utóbbi kettő a legjobb barátaim jelenlegi lakhelye. A családom mellett ők a legfőbb kritikusaim, rajtuk futtatom keresztül az új ötleteimet, és a véleményükből építkezem. Szabadidőmben egyébként, ha tehetem, utazgatok, kutyát sétáltatok, vagy csak chillelek a Balaton partján, mert igen, vagyok olyan szerencsés, hogy, ahogy Bálint fogalmazott nem csak „Magyarország legszebb panorámájú stúdiójából nézhetem a csodás napfelkeltéket”, de még a Balaton partján is élek.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Közvetlenül sajnos nem nagyon tanultam a műsorvezetést. A kezdetekkor Bakos Ágnes volt, aki lelket öntött belém, és segítette az indulásomat. Felsorolni pedig rengeteg műsorvezetőt fel tudnék, akiknek a megszólalásaiból kivettem egy picit, és hozzátettem a bizonyos saját részemet.

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?

Én a helyi rádiókban hiszek. Sokkal személyesebb a kapcsolatunk a hallgatókkal, ismerjük őket, és ők is ismernek minket. Azokat a műsorvezetőket szeretem, akiken hallom a lelkesedést, és, hogy ők nem csak munkaként tekintenek a műsorvezetésre.

+1 Ki legyen a következő?

Németh Gábor, Vörösmarty Rádió