"Azt hiszem, egy részét elértem annak, amit szerettem volna." - Staféta Tüske Zsuzsannával

Én még ilyen ihletett nem voltam egy Staféta után sem. Pedig azért voltak pillanatok. Zsuzsi alázata, a rádiózás, de a főleg a mögötte hallgató EMBEREK iránti szeretete süt a kérdéseinkre adott válaszok közül. Imádjuk!
Hölgyeim és Uraim!
Tüske Zsuzsanna!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Az első rádiós látogatásom nagyon meghatározó élmény volt. Egészen pontosan 2002. augusztus 6-án jártam életemben először rádióban, stúdióban. 15-16 évesen kezdett érdekelni a rádiózás. A háttérmunka izgatott jobban: vajon mi történik a háttérben, hogy áll össze egy műsor, milyen fázisokon keresztül jutunk el a kész termékig?
Nagyon sokat hallgattam a Danubius Rádiót, szerettem a műsoraikat, nagyon megkedveltem a műsorvezetőket és megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék elmenni a Danubiusba. Szerettem volna bepillantást nyerni az ott zajló munkába és a látottak – hallottak alapján dönteni, hogy valóban szeretnék-e ezzel az iránnyal foglalkozni. Az akkori programigazgató, Szever Pál fogadott, minden kérdésemre készségesen válaszolt, sőt, azokon túl is nagyon sok információt kaptam és ellátott tanácsokkal, hogy mit tegyek, ha szeretnék rádiózással foglalkozni. A stúdióba belépve Vágó Pirossal találkoztam, épp műsort vezetett, ő is megmutogatott néhány dolgot a stúdióban. Óriási élmény és öröm volt az, hogy ellátogathattam az akkor egyébként leghallgatottabb országos kereskedelmi rádióba.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Sokat hallgattam a műsorvezetőket, demókat készítettem gyakorlatként, rádiós szakmai cikkeket olvastam. Kommunikáció és médiatudomány szakon – újságírás szakirányon végeztem a Dunaújvárosi Főiskolán, ott több beadandónk volt, sokat kellett fogalmazni. Többször is volt olyan feladat, hogy az oktató megadott néhány információt és azok alapján negyed óra alatt kellett írnunk hírt, tudósítást és egyéb műfajban egy-egy szöveget. Utána felolvastuk és elemeztük a csoporttársak írásait, az esetleges hibákból is tanulhattunk. Kommunikációs készségfejlesztés óráink is voltak, azok is sokat segítettek. Amikor gyakornok lettem - 2 rádióban is-, akkor figyeltem a háttérmunkákat, a műsorvezetők megszólalásait, helyi híreket szerkesztettem. Feladatként kaptam olyat is, hogy egy-egy interjúhoz írjak össze kérdéseket. Ez sem volt rossz gyakorlat, de a mindennapokban nem megírt kérdéssor alapján készítek interjúkat, hanem összegyűjtöm az információkat és egyszerűen elkezdek beszélgetni az alannyal.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Azt hiszem, egy részét elértem annak, amit szerettem volna. Egy kedvenc területem az énekesekkel, zenészekkel folytatott beszélgetés. Ebből már egy rendszert alakítottam ki, minden héten beszélek valakivel. Egyfajta pluszt adnak ezek az interjúk, feltöltenek. Miközben az új dalaikról, az azokhoz kapcsolódó klipekről, a mindennapi tevékenységeikről beszélünk, szakmázunk, megismerhetjük magát az embert is. Van olyan műsorom, amiben ezek az interjúk mellett több zenei témájú információt is elmondok és új (hazai és külföldi) dalokat mutatok be. Ebben jól érzem magam.

Amit viszont jövőbeli műsor álomként tudnék jellemezni, az nem interjúkhoz vagy adott témához kötött, hanem személyfüggő. Vannak olyan műsorvezetők, akikkel szívesen dolgoznék egy csapatban.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Amikor időm engedi, akkor próbálok más rádiókat, műsorokat hallgatni és továbbra is figyelem azt, hogy ki hogy vezényli le a műsorát. Keresem a szakmai cikkeket, igyekszem figyelemmel kísérni a rádiós piac alakulását. A 42NET blogot is meg kell, hogy említsem, itt is több érdekes leírásba, olvasmányba belefutok. A gyakorlat, az, hogy majdnem minden nap van valamilyen műsor, amit vezetek. Szerintem ez jó tréning. Így napról napra élesben „gyakorlok”. Mindemellett nagyon fontos, hogy vannak olyan rádiós szakemberek, akikkel rendszeresen beszélek és tőlük is kapok jó tanácsokat.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Az utolsó alkalom, amikor rádióstúdióba léptem, az egy reggeli műsorvezetés alkalmával történt. Korán volt, még reggel 6 óra előtt, de lendületesen indultam el a műsorban, hiszen az a feladatom, hogy felrázzam a korán kelőket. Ha én is álmosan szólnék a mikrofonba, nem hiszem, hogy sokáig hallgatnának.

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Pörgést a mindennapokban, sok elfoglaltságot, egyfajta információ-éhséget, izgalmas beszélgetéseket, sok ismerősöm lett. Nagyon jó emlékeim vannak a játékokról: érezni azt, amikor lelkesen, izgatottan betelefonálnak és nyerni szeretnének. Jó érzés, amikor visszahívom a szerencsést, hogy közöljem a jó hírt, ő a nyertesünk. … és azt a reakciót, azt az örömöt, amit akkor hallok a hangjában, az leírhatatlan! Több kellemes meglepetést okoztak már nekem is a nyerteseim. Voltak, akik a nyereményért viszonzásképpen és hálájuk jeléül megajándékoztak engem. Így kaptam már csokit, jégkrémet és saját készítésű gyertyát is.

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Az FM rádiózás szerintem megmarad a jövőben is, az már más kérdés, hogy milyen piaci szereplőkkel. Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy az online forma kapjon nagyobb teret. Ha otthon az emberek házimunkát végeznek, a háziasszonyok főznek, mosnak, takarítanak vagy a család kinn az udvaron tölti az idejét, akkor nem online fognak rádiót hallgatni, nem fogják a fülükbe dugni a fülhallgatót és akár a telefonjaikon keresztül figyelni az adást. Sokkal kényelmesebb a rádiókészüléket bekapcsolni és azon keresztül hallgatni az általuk választott adót.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Említettem egy korábbi kérdésnél, hogy az énekesekkel, zenészekkel készített interjúk adnak nekem egyfajta pluszt, részben. Másrészt mivel az időm nagy részét a rádióban töltöm, ezért feltöltődésként pont az ellenkezőjére is szükségem van. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan utcában lakom, ahol nagyon jó humorú emberek laknak. Velük beszélgetni, a történeteiket hallgatni mindig felüdülés. Nagyon szeretem a kutyákat, nálunk az utcában nincs belőlük hiány. A szomszédok házi kedvenceit szoktam megsimogatni, eljátszok velük, közben pedig töltődök. A fotózás egy másik kikapcsolódási lehetőség. Fényképezőgépet szoktam ragadni, hogy megörökítsem a természet és az adott évszak szépségeit.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

A megismerkedésünk időrendjében fogom most a sorrendet felállítani. Szever Pállal, a Danubius Rádió programigazgatójaként ismerkedtem meg, ő a kezdetektől fogva ellát szakmai tanácsokkal. Pali a szakdolgozatírásnál, mint külső konzulens segédkezett. A jó kapcsolat a mai napig megmaradt, ha felmerül valamilyen kérdés, nem vagyok biztos valamiben, tudom, hogy tud nekem válaszolni, megerősítést adni. Úgy érzem, nagyon sokat tudnék még tőle tanulni.

Meghatározó szerepet tölt be Szegfű Sándor, egykori kollégám is. Baján, a SuGu Rádióban előbb gyakornok voltam, majd egy évvel később ott kezdtem el dolgozni. Ez volt az első munkahelyem. Sanyihoz ültettek be az első gyakornoki napomon. Láthattam, hogy vezeti a műsort és a későbbiekben, amikor csak tehettem, mindig oda ültem mellé, hogy minél többet lássak-halljak. Mindig mondta, bármilyen kérdésem van, nyugodtan tegyem fel. Sanyitól műszaki-technikai továbbképzést is kaptam, ezért nem ijedek meg a keverőpultoktól. Később a Bajai Rádióban is együtt dolgoztunk, megismertette velem a 42NET-et és ő tanított be a Player használatára.

A 3. rádiós, akit szeretnék megemlíteni, H. Horváth László (jelenleg a Rádió 1 Pécs műsorvezetője). A 42NET Blog Staféta sorozatának olvasói körében nem ismeretlen, hiszen az elmúlt hetekben ő is szerepelt már ebben a rovatban. Lacival is volt szerencsém együtt dolgozni. Beültem mellé is műsor megfigyelésre, az élőzéseit is csodáltam. Kíváncsi voltam rá, hogy szedi össze egy-egy megszólaláshoz a mondanivalóját, a tartalmat. Erre vonatkozóan kaptam olyan útbaigazítást, amit a gyakorlatban kamatoztathatok. Vele is a mai napig jó kis szakmai beszélgetéseket szoktunk folytatni.

Ami nekem nagyon fontos, hogy mindhárom rádióshoz bármikor bizalommal fordulhatok!

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?

Ha megnézzük a jelenlegi piaci helyzetet, akkor azt láthatjuk, hogy a Rádió 1 elég jelentős területet fed le az országban, és ez a hálózati bővítés még folyamatban van. A reggeli műsoruk igen nagy népszerűségnek örvend, ezért gondolom, hogy nekik van jövőjük.

A fővárosban jó a hallgatottsága a Sláger FM-nek, ezért őket is kiemelném. A stáb jelentősen átalakult, jól ismert és a hallgatók által kedvelt műsorvezetők ülnek mikrofon mögött. Bennük is látok fantáziát.
Ezt a 2 rádiót tudom most megjelölni.

+1 Ki legyen a következő?

Faragó Miklós, a Gong Rádió műsorvezetője