Újabb bizonyíték, hogy a klasszikus rádió egyáltalán nem halott

Újabb bizonyíték, hogy a klasszikus rádió egyáltalán nem halott

Megint ott tartunk, hogy azt kell bizonygatnunk, hogy élünk?
Dehogyis!
Sőt...

halottradioheader.jpg

(Forrás:gratisography.com)

A Radio Ink közölt egy cikket Is Radio Dead? címmel - azaz Halott lenne a rádió? szabadfordítással. A gondolatokat jegyző Randy Lane a cikk elején idézi Stephanie Winans-t, az RLC digital specialistját:

Minden más iparág vállalataitól és márkáitól eltérően a rádió az interneten keresztül is képes növelni a közönségének elkötelezettségét a mikrofontól egyenesen a billentyűzetekig. 

Aztán hozzáteszi, hogy amikor azt mondják, hogy a rádió nem alkalmazkodik a mai digitális környezethez, mutassuk meg azokat a kommenteket, amelyek olyan bőségések, hogy nehezen lehet velük lépést tartani! Mutassuk meg nekik videóink elérését, a webforgalmat és a követők számát!
A tehetségek ezt megsokszorozzák, és ideje erről beszélnünk...

Az utolsó mondatra térjünk vissza egy kicsit később, de mielőtt megtennénk anélkül, hogy azt játszanánk, hogy mire gondolt a költő mélázzunk el egy kicsit a leírtakon!
A szakember azt próbálta jelezni, hogy minden klasszikus médium között

talán a rádió volt képes a legjobban úgy alkalmazkodni a digitalizáció, a web és a web 2.0 adta kihívásokhoz, hogy közben nem vesztette el eredeti jellegét.

Miközben a tévék streaming szolgáltatókká próbálnak válni, az újságok pedig egyre inkább internetes platformokká, a mi követőink, hogynemondjam rajongóink a rádiót szeretik, és közben szeretnek találkozni velünk más térben is. Éppen ezért, ahogy a Radio Ink írja szó szerint:

Hisszük, hogy a rádió nem túlélni, hanem gyarapodni fog!

A cikk kitér arra is, hogy habár a rádiós bevételek jelentősen csökkentek az Egyesült Államokban - a recesszió előtti időszakhoz képest - a hallgatók nagy része még mindig megtalálható "nálunk", a rádiónál. És a legérdekesebb, hogy

elemzések szerint csak azért csökken a bevétel, mert a rádiók nem használják ki a digitális tér előnyeit.

Néhány adat ezzel kapcsolatosan:

  • A rádió az első számú, ha a reach-et nézzük. Az Egyesült Államok lakosságának 93%-át éri él, miközben a "halálcsillagnak" tartott generáció, a Y generáció körében is 92%-os elérése van. A tévének 89, az okostelefonoknak 83%-os ugyanez az aránya. 
  • A digitális rádió hallgatásának aránya drámaian megnőtt 2007 és 2017 között 12-ről 53%-ra.
  • A DMR Interactive kutatása szerint az okostelefonokon streamelt audio átlagosan 860.000 embert "ér el" szemben az AM/FM rádió kb. 18 millió fős táborával.

Az adatok forrás: Radio Ink

Mégis mi a legnagyobb fegyverünk?

A válasz egyszerű:

A tehetségek!

Mivel a zene egyre kevésbé válik megkülönböztető tényezővé, - nem csak egymás között, de a Spotify és a Youtube platfomjaival szemben is - így egy valami kell látnunk, amit Randy Lane le is ír a cikkben:

A rádió eredetileg egy közösségi médium volt. A legsikeresebb rádióállomások és műsorok megukba foglalják az összes új platformot, azért, hogy kibővítsék a márkájukat. 

Stephanie Winans pedig ezt írja:

Azt mondják a rádió halott.  Én ezt nem veszem be! Minden nap majd felrobbanok látva, hogy rádiós tehetségek uralják az internetet úgy, hogy egy egész birodalmat építenek a személyes márkájuk köré.

Éppen ezért a rádióknak azt kell látni, hogy az eddig csodálatosnak vélt zenei kínálaton túl 

a rádiós személyisége az, amiért a hallgató a rádiót választja például a Spotify-jal szemben!

Azért választják a személyt és annak személyes márkáját, mert szórakoztatja őket és érzelmileg tudnak kapcsolódni hozzá
Ezen a gondolatiszálon érdemes elindulni. Ezt kell tudatosítani magunkban, amikor a rádiós személyiség oldalán ülünk, és ezt kell tudnunk és értékelnünk, amikor a programingot tervezzük.

Máshogy gondolod?Hozzáfűznél valamit?
Szívesen várjuk hozzászólásodat, véleményedet a különböző rádiós csoportokban, avgy itt:

blog@42netmedia.com

Forrás: Radio Ink