Még mindig a rádió a legfontosabb zenei felület(?)
E-mailen kaptuk a találatot, így egyben köszönjük lelkes olvasónknak azt a cikket, amiben az Indexes Sajó Dávid számol be a legutóbbi MENT-ről. Ez tulajdonképpen a kelet-közép-európai régió egyik meghatározó zeneipari eseménye, ahol zenei újságírók is rendszeresen összeülnek. Most például a számunkra kedves felütéssel kezdték, ami a Nemzetközi Rádiózás Hónapjában abszolút időszerű diskurzus.
(Forrás: Alexey Ruban on Unsplash)
Mielőtt erre rátérnénk emlékezzünk vissza együtt arra a cikkünkre, amiben John Esposito, a Warner Music egyik vezetőjének pozitív kicsengésű szavait summáztuk.
Ő is elmondta:
A rádió ugyanolyan fontos nekünk, mint amilyen eddig volt!
Azaz, a földfelszíni sugárzású rádió még mindig az első számú platform az új zenék felfedezésében!
És a MENT-en is hasonló véleményen voltak az összegyűlt zenei újságírók.
- Nur Al Habash, az olasz könnyűzenei exportiroda vezetője, egyben alapítója, a Rock.it zenei oldal ex-főszerkesztője,
- Isabella-Anja Khom, a Noisey főszerkesztője
- Ingrid Kohtla a Tallinn Music Week sajtófőnöke és az észt köztévé kulturális és zenei műsorainak rendező-producere
- Monika Marušić horvát rádiós műsorvezető, újságíró és zenei ügynökségi vezető
Ők egyöntetűen hangsúlyozták:
A KÖZÖSSÉGI OLDALAK ÉS A KÖNNYEN HOZZÁFÉRHETŐ ZENE KORÁBAN A LEGFONTOSABB ZENEI FELÜLET MÉG MINDIG A RÁDIÓ.
A cikk kitér a magyar zenei szereplők és a rádiók között kialakult helyzetre, a Petőfi Rádió átalakulására, és a magyar zene experimentális jellegének elvesztésére.
Az, hogy Magyarországon kevés az olyan msűor, ami teret adna a feltörekvő zenészeknek olyan problémát okozhat, hogy a nő a szakadék a fesztiválokon rendszeresen nagyszínpados magyar elit zenekarok - Punnany Massif, Halott Pénz, Wellhello - és mindenki más között.
Ellenpéldaként emlegetik az osztrák helyzetet, ahol például már jócskán a trap, a cloud rap, vagy a hiphop új hulláma hódít, de ismert csak akkor elsz valaki, ha játsza a rádió.
Sőt, Észtországban nem csak teret ad az állami rádió a friss tehetségeknek, hanem az online felületeiket egyfajta zenei újságként kezelik. Erre mondjuk itthon is lehet jócskán példát találni, hogynemondjam az emlegetett Petőfi Rádió esetében...is(?).
Másik érdekes vonala a beszélgetésnek az volt, amikor a streaming jelenlétét lehetőségként emlegették. Ingrid Kohtla például egyenesen kijelentette, hogy a zenei oldalak és újságírók - így a rádiós személyiségeknek is - érdemes playlistek készítésén agyalni, mert csak ezzel tudják megtartani ízlésformáló szerepüket.
A zenei újságíróknak még jobban előtérbe kell helyezniük magukat, videós tartalmakban gondolkodni, és alkalmazkodni ahhoz, hogyan szereti a mai tartalomfogyasztó befogadni az információt. Komoly probléma, hogy a régi vágású zenei újságírók folyamatosan arra panaszkodnak, hogy bezzeg milyen volt régen ahelyett, hogy megpróbálnák kihasználni a médiafogyasztási szokások átalakulását, sőt, akár ők maguk is formálni ezt
- mondta Kohtla, amelyet az Index idézet, így most én is.
A rádiós ilyen értelemben simán zenei újságíró. Tájékozott a témában, utánanéz a friss újdonságoknak és AJÁNLJA a hallgatóknak, és így gyakorol hatást a zenei piac egészére.
Óriási feladat!
Forrás: Index
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.