"Az én közegem a rádió, ott érzem jól magam" - Staféta Szilágyi Zsolttal
"Hello Zsolt vagyok!" - hangzik el mindennap a Petőfi Rádióban, de ugyanez a hang, ugyanezt a mondatot nem mondhatta jónéhény évvel ezelőtt az egyik piacvezető budapesti rádióban. Ott mindenki Ziziként ismerte. Zizi, vagy Zsolt bárhogy is, de ugyanaz az ember, aki, ha kell interjú közben bratyizik az utcán a kutyáját megsimogató emberekkel, vagy kiabál át Budapest közepén, hogy "Szia Öcsi bácsi!". Zizi csupaszív ember, aki szívhullámait rádióhullámokká alakítja. Jó vele beszélgetni, és erre minden kollégát sarkall is. Beszélgessünk vele!
Hölgyeim és Uraim!
Szilágyi Zsolt - Zizi!
(Forrás: MTVA)
1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?
Berezeltem. Nem tudtam elképzelni mit fogok csinálni ott. Ráadásul kalandos volt a történet. Akkoriban egy csütörtök este hívott Bárány Attila, hogy "mit fogsz csinálni péntek este?".
Résen voltam, mert már azt feleltem: "Miért?Hol kell lennem?"
Te leszel a Roxy-ban!
Elmentem, megnéztem, hogy mi hogyan van a stúdióban, és másnap megjelentem a Citadellánnál este 8-kor. Ez 1997-ben volt, akkoriban osztott frekvcenián működött a rádió, este 8-tól reggel 4-ig. A bejáratnál derült csak ki, hogy nincs a nevemre leadva kulcs, így az akkor még nem sűrű telefonos lefedettséggel hívogatni kezdtem a friss munkatársaimat. Végül Bakai Mátyás mentett meg, és hozott kulcsot, hogy beengedjen.
Ez az egész fennforgás pluszban rátett az izgalmamra, de az első adást, annyira élveztem, hogy be is szippantott a műfaj, megéreztem, hogy ez az én világom!
Innentől minden pénteken én voltam adásban. Aztán persze baromira izgalmas volt az is, amikor első alkalommal országos rádió mikrofonja elé ülhettem. A torkomban dobogott a szívem, de tudtam, hogy a Petőfi Rádióban is jól fogom csinálni a dolgomat, örülök én kaptam azt a bizonyos hívást.
2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?
Egy hónapig nem mertem megszólalni adásban.
Ez az egész fennforgás pluszban rátett az izgalmamra, de az első adást, annyira élveztem, hogy be is szippantott a műfaj, megéreztem, hogy ez az én világom!
Innentől minden pénteken én voltam adásban. Aztán persze baromira izgalmas volt az is, amikor első alkalommal országos rádió mikrofonja elé ülhettem. A torkomban dobogott a szívem, de tudtam, hogy a Petőfi Rádióban is jól fogom csinálni a dolgomat, örülök én kaptam azt a bizonyos hívást.
2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?
Egy hónapig nem mertem megszólalni adásban.
Hiába unszoltak a kollégák, és a vezetőség is, nagyon nehezen ment, hogy mikrofonba beszéljek. Olyan is előfordult, hogy többször feltoltam a potmétert és nem mertem megszólalni. Aztán, amikor ez mégis megtörtént már elkapott a gépszíj. Utánajártam, hogy mit kéne csinálni. Elmentem hát a Magyar Rádióba beszédtechnikát tanulni.
Akkor is és most is vallom:
Akkor is és most is vallom:
Mindenkitől tanulsz!
Sokat hallgattam a többieket, külföldi és magyarokat egyaránt, de arra mindig vigyáztam nehogy rákattanjak valakinek a műsorára. Bár állítólag a jótól, a jót átvenni nem ciki, de a kollégák legjobb pillanatait általában csak inspirációnak használom. Ma is folyamatosan figyelem a hazai és nemzetközi rádiókat, de bevallom, azt még szoknom kell, hogy a vezető zenei rádió műsorvezetőjeként rám is sokan figyelnek a kollégák közül. Vicces, amikor összefutok egy műsorvezető arccal és azt mondja nekem, hogy „hallottalak tegnap a Petőfi Rádióban, menő az új Sing it back….”.
3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?
Annak örülök, hogy én soha nem kértem semmilyen műsort. Ha áthelyeztek másik műsorsávba, akkor azt nem negítvumként élem/éltem meg. Nem jelentett számomra visszacsúszást, inkább tanulásnak fogtam fel. Mindegy, hogy milyen műsorfeladatot kapok, megpróbálok felnőni hozzá, úgy, hogy közben a saját stílusomra próbálom szabni azt.
Nagyon szeretem az aktív műsorokat, a kitelepüléseket. Ahol van reakció is. Számomra sokkal mozgalmasabb, amikor bevonhatsz hallgatót. Az új helyszínek és új kihívások új energiákat mozgatnak meg bennem, amelyeket a hétköznapokban is felhasználhatok. Tavaly például a Nagy Futamon a Petőfi Rádióval kint voltam, és mivel nagyon érdeklődöm az autósportok iránt - mert eleve a drift bajnokságon vagyok speaker - támadt egy ötletem: Szerencsés hallgatókat vittünk el egy körre. Összebeszéltem Kiss Norbival, kétszeres Európa-Bajnok kamionversenyzővel, hogy akkor indítsa be a brutális AMG Mercedest, amikor jelzek. Na, ez meg is történt, aztán amikor összekacsintottunk azzal a lendülettel bedobtam a mikrofont a kipuffogó csőbe. A technikusok nagyot néztek, de ha valami akkor ez meglepő volt! Igazán átadta a rádióban a hely atmoszféráját. Szeretem a hallgató fejével végiggondolni, hogy mi lehet izgalmas. Azt érzem, hogy a Petőfi Rádióban a helyemen vagyok, de persze tele vagyok kreatív ötletekkel, amiket remélem meg tudunk majd valósítani a következő években.
3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?
Annak örülök, hogy én soha nem kértem semmilyen műsort. Ha áthelyeztek másik műsorsávba, akkor azt nem negítvumként élem/éltem meg. Nem jelentett számomra visszacsúszást, inkább tanulásnak fogtam fel. Mindegy, hogy milyen műsorfeladatot kapok, megpróbálok felnőni hozzá, úgy, hogy közben a saját stílusomra próbálom szabni azt.
Nagyon szeretem az aktív műsorokat, a kitelepüléseket. Ahol van reakció is. Számomra sokkal mozgalmasabb, amikor bevonhatsz hallgatót. Az új helyszínek és új kihívások új energiákat mozgatnak meg bennem, amelyeket a hétköznapokban is felhasználhatok. Tavaly például a Nagy Futamon a Petőfi Rádióval kint voltam, és mivel nagyon érdeklődöm az autósportok iránt - mert eleve a drift bajnokságon vagyok speaker - támadt egy ötletem: Szerencsés hallgatókat vittünk el egy körre. Összebeszéltem Kiss Norbival, kétszeres Európa-Bajnok kamionversenyzővel, hogy akkor indítsa be a brutális AMG Mercedest, amikor jelzek. Na, ez meg is történt, aztán amikor összekacsintottunk azzal a lendülettel bedobtam a mikrofont a kipuffogó csőbe. A technikusok nagyot néztek, de ha valami akkor ez meglepő volt! Igazán átadta a rádióban a hely atmoszféráját. Szeretem a hallgató fejével végiggondolni, hogy mi lehet izgalmas. Azt érzem, hogy a Petőfi Rádióban a helyemen vagyok, de persze tele vagyok kreatív ötletekkel, amiket remélem meg tudunk majd valósítani a következő években.
4. Most hogyan fejleszted magad?
Nekem azt tanította a Szalai Józsi bácsi, hogy "hallgasd meg magadat, és ha nem fáj, amit hallasz, akkor kezdesz valami jót csinálni." Ez egy folyamat, ami sohasem áll, és állhat meg. A technika fejlődik, az emberek figyelmét ugyanúgy le kell kötni. Mindig új irányokat kell találni. Most mikor annyi egyéb más inger ér egy hallgatót, nekünk is szembe kell néznünk új kihívásokkal kell.
Muszáj fejlődnünk...
Én például sokat figyelem az embereket. Figyelem a családomat, a kislányomon tudom például lemérni, hogy mi köt le igazán egy tinédzsert.
A megoldás szerintem abban van, hogy, ha mi elhivatottak vagyunk, akkor van kiút.
Bármi legyen is az életünkben, bármi is nyomasszon minket, az adásba nem érződhet!
Az én közegem a rádió, ott érzem jól magam...itt nincs más csak a rádió és én. A zene meg a mikrofon és persze a hallgatók, akik rengeteg inspirációt adnak nekem, például azzal, hogy a Nap kérdésére több százan reagálnak nap, mint nap. Ezért érdemes ezt az egészet csinálni
5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél
Mintha hazamennék. Itt érzem jól magam!
Szívem szerint lerúgnám a cipőmet, és csak úgy lazán, otthonosan lennék kettesben a hallgatóval.
6. Mit adott az életedben a rádiózás?
Az életemet. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy mielőtt elkezdtem rádiózni céltalan volt az életem. Volt egy emberke, aki mindig csodálta az olyan társait, akik tudták mik szeretnének lenni. Aztán a rádió ezt adta meg nekem. Megadta az életcélomat: szórakoztatom az embereket.
Nem mellékesen kihívásokat is adott a rádiózás. 40 évesen kipróbáltam a színpadi műsorvezetést és megtetszett az is.
Én egy átlag ember vagyok. Általában csak érzésből rádiózom. Arra próbálok ráérezni, hogyan lehetnék az adott, engem/minket hallgatónak a legjobb társa és barátja egyben.
Nincs különösebb képességem, de amit teszek azt elhivatottan teszem, mert imádom, hogy ezt tehetem. Ez egy lehetőség, amivel azt gondolom, hogy élni kell és én élek minden este a Petőfi Rádióban.
Nekem azt tanította a Szalai Józsi bácsi, hogy "hallgasd meg magadat, és ha nem fáj, amit hallasz, akkor kezdesz valami jót csinálni." Ez egy folyamat, ami sohasem áll, és állhat meg. A technika fejlődik, az emberek figyelmét ugyanúgy le kell kötni. Mindig új irányokat kell találni. Most mikor annyi egyéb más inger ér egy hallgatót, nekünk is szembe kell néznünk új kihívásokkal kell.
Muszáj fejlődnünk...
Én például sokat figyelem az embereket. Figyelem a családomat, a kislányomon tudom például lemérni, hogy mi köt le igazán egy tinédzsert.
A megoldás szerintem abban van, hogy, ha mi elhivatottak vagyunk, akkor van kiút.
Bármi legyen is az életünkben, bármi is nyomasszon minket, az adásba nem érződhet!
Az én közegem a rádió, ott érzem jól magam...itt nincs más csak a rádió és én. A zene meg a mikrofon és persze a hallgatók, akik rengeteg inspirációt adnak nekem, például azzal, hogy a Nap kérdésére több százan reagálnak nap, mint nap. Ezért érdemes ezt az egészet csinálni
5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél
Mintha hazamennék. Itt érzem jól magam!
Szívem szerint lerúgnám a cipőmet, és csak úgy lazán, otthonosan lennék kettesben a hallgatóval.
6. Mit adott az életedben a rádiózás?
Az életemet. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy mielőtt elkezdtem rádiózni céltalan volt az életem. Volt egy emberke, aki mindig csodálta az olyan társait, akik tudták mik szeretnének lenni. Aztán a rádió ezt adta meg nekem. Megadta az életcélomat: szórakoztatom az embereket.
Nem mellékesen kihívásokat is adott a rádiózás. 40 évesen kipróbáltam a színpadi műsorvezetést és megtetszett az is.
Én egy átlag ember vagyok. Általában csak érzésből rádiózom. Arra próbálok ráérezni, hogyan lehetnék az adott, engem/minket hallgatónak a legjobb társa és barátja egyben.
Nincs különösebb képességem, de amit teszek azt elhivatottan teszem, mert imádom, hogy ezt tehetem. Ez egy lehetőség, amivel azt gondolom, hogy élni kell és én élek minden este a Petőfi Rádióban.
7. Hogyan látod a rádiózás jövőjét?
Szerintem továbbra is egy feladatunk van: a minket választóknak embernek kell éreznie magát, ebben a megváltozott a világban is. Most már a háztartásában és a kezében is ott van a világ. Itt látom a rádiók felelősségét - meg az embereknek azt a vétlenségét -, hogy ebben a nagy katyvaszban a rádió megmutathatja az utat. Itt pedig a kezdetekhez megyünk vissza. A mi felelőségünk, hogy utat mutassunk, vagy kinyissunk egy ablakot a világra. Az FM nem fog soha elmúlni, csak a helyére kell kerülnie a dolgoknak.
8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?
Ha csinálsz egyfajta műsort, könnyen bele tudsz szürkülni. Olyankor, ha ez megtörténik, amíg a rádióba megyek felpörgetem magam a kedvenc zenéimmel, vagy elkezdek kísérletezni. Tudod, ez az, amikor próbálsz egy kicsit változtatni és feszegeted a határaidat.
Ha elfogyna az energiám, mindig jön egy kitelepülés, belehallgatok más műsorába, vagy csak elképzelem, hogy a közel kétmilliós hallgatótáborunk adott pillanatban tőlem várja azt a két jó mondatot, ami normális irányba fordítja a napját. Ez a felelősség mindig feltölt energiával.
9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?
Diplomatikusnak tűnhet, de én úgy érzem mindenkitől tanultam, akivel összesodort az élet egy beszélgetés erejéig. Mindenki inspirál, akivel jó kapcsolatba kerültem. Egy jó szó, és egy pacsizás megerősít, hogy jó helyen vagyok. Hiszem, hogy, ha jó műsorvezető vagy, akkor gondolkodsz azon, amit hallasz a világban. Én így tanulok rengeteg kollégától, és embertől.
10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?
Szerintem itthon mindenki teszi a dolgát, és amennyire lehetőségei engedi jól teszi a dolgát. A többit majd meglátjuk. Mindenki a legjobbra törekszik és a legjobbra próbál törekedni, és próbálunk igazodni az igényekhez. Azt tudom mondani: "Csak így tovább...". Ha pedig bármikor találkozunk, szívesen bandázok Veletek! Persze azért minden szentnek maga felé hajlik a keze, így el kell mondanom, hogy jó érzés részt venni abban, ami most a Petőfi Rádióban történik. Jó egy olyan rádióban megszólalni, ahol közel két millió hallgatót szórakoztatunk minden nap.
+1 Ki legyen a következő?
Szerintem továbbra is egy feladatunk van: a minket választóknak embernek kell éreznie magát, ebben a megváltozott a világban is. Most már a háztartásában és a kezében is ott van a világ. Itt látom a rádiók felelősségét - meg az embereknek azt a vétlenségét -, hogy ebben a nagy katyvaszban a rádió megmutathatja az utat. Itt pedig a kezdetekhez megyünk vissza. A mi felelőségünk, hogy utat mutassunk, vagy kinyissunk egy ablakot a világra. Az FM nem fog soha elmúlni, csak a helyére kell kerülnie a dolgoknak.
8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?
Ha csinálsz egyfajta műsort, könnyen bele tudsz szürkülni. Olyankor, ha ez megtörténik, amíg a rádióba megyek felpörgetem magam a kedvenc zenéimmel, vagy elkezdek kísérletezni. Tudod, ez az, amikor próbálsz egy kicsit változtatni és feszegeted a határaidat.
Ha elfogyna az energiám, mindig jön egy kitelepülés, belehallgatok más műsorába, vagy csak elképzelem, hogy a közel kétmilliós hallgatótáborunk adott pillanatban tőlem várja azt a két jó mondatot, ami normális irányba fordítja a napját. Ez a felelősség mindig feltölt energiával.
9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?
Diplomatikusnak tűnhet, de én úgy érzem mindenkitől tanultam, akivel összesodort az élet egy beszélgetés erejéig. Mindenki inspirál, akivel jó kapcsolatba kerültem. Egy jó szó, és egy pacsizás megerősít, hogy jó helyen vagyok. Hiszem, hogy, ha jó műsorvezető vagy, akkor gondolkodsz azon, amit hallasz a világban. Én így tanulok rengeteg kollégától, és embertől.
10. Itthon szerinted melyik a top 3 előremutató rádió?
Szerintem itthon mindenki teszi a dolgát, és amennyire lehetőségei engedi jól teszi a dolgát. A többit majd meglátjuk. Mindenki a legjobbra törekszik és a legjobbra próbál törekedni, és próbálunk igazodni az igényekhez. Azt tudom mondani: "Csak így tovább...". Ha pedig bármikor találkozunk, szívesen bandázok Veletek! Persze azért minden szentnek maga felé hajlik a keze, így el kell mondanom, hogy jó érzés részt venni abban, ami most a Petőfi Rádióban történik. Jó egy olyan rádióban megszólalni, ahol közel két millió hallgatót szórakoztatunk minden nap.
+1 Ki legyen a következő?
Péter Petra - Sláger FM
Petrát nagyon jó műsorvezetőnek és emberinek tartom. A valóságban is egy hihetetlenül őszinte és kedves ember.
Nagyon kíváncsi vagyok az ő válaszaira is.
Petrát nagyon jó műsorvezetőnek és emberinek tartom. A valóságban is egy hihetetlenül őszinte és kedves ember.
Nagyon kíváncsi vagyok az ő válaszaira is.
A bejegyzés trackback címe:
https://42net.blog.hu/api/trackback/id/tr2713619554
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
