Mindfulness a rádiózásban, avagy ma van a holnap tegnapja

2018-ban is szeretnénk szombatonként teret adni olyan témáknak és olyan íróknak, akik elgondolkodtatnak, tudunk rajtuk/velük egy kicsit merengeni. Lauscher Zolira bátran számíthattunk ebben, és elárulhatjuk már "tárgyalunk" más szerzőkkel is. Ma Zoli, egy igazán érdekes témát hozott!

 (Forrás: Lesly Juarez on Unsplash)

Itt van 2018, kölyökkorunkban pedig azt hittük, hogy ekkor már rég a Marsra járunk majd nyaralni. Nos, nem így lett, de sok szempontból a néhány évtizeddel korábbi technológiákhoz képest tényleg egy sci-fi regényben érezhetjük magunkat. Minden sokkal gyorsabb, - így a változások is - nincs idő optimalizálni, megjavítani valamit, csak kukázzuk a régit, jöhet az új! Ez milyen nagyszerű!
Ja, nem!

A mindfulness, ha még nem jött volna szembe veletek, a tudatos jelenlétet jelenti, vagyis nagyjából azt, hogy teljességében megéljük az adott pillanatot. Elsőre obskúrus ezoterikus baromságnak hangzik émelyítően büdös füstölővel, kolomppal meg nepáli imamalommal, de mint látni fogjuk nem az.

Míg Amerikában a mai napig tartanak Elvis-hasonmás versenyeket - pedig a Király jó negyven(!) éve halott - addig Magyarországon a tíz évvel ezelőttire is sokan azt mondják, hogy régi, ósdi, túlhaladott, szemétre vele!
Miért van ez így?
Mert a Nagy Vízen túl tisztelik a múltjukat és büszkék rá, nálunk meg az a „trendi” ha a bennfentesek magabiztosnak tűnő, ám távolról sem őszinte vigyorával lefitymáljuk a régit, és csak 2019-es slágereket játszunk.

De oké, dobjuk ki a régit, és kutassuk a jövőt, mert az milyen izgalmas! Miközben a saját elképzelésünket szajkózzuk arról, hogy szerintünk hogyan lesz majd valami a jövőben, még az is előfordulhat, hogy ha ezt - a már említett - „én mindent tudok a Világról” attitűddel adjuk elő, a végén el is hiszik nekünk páran, így még önbeteljesítő jóslat is lehet belőle. Ha sokszor mondanak el valamit ami még nincs úgy, még a végén úgy is lesz.

A jövő nem csak izgalmas, de jól is fizet, ha ügyesek vagyunk, és el tudjuk hitetni mindenkivel, hogy „haladni kell a korral.” Vegyél új telefont, mert amúgy is megbuheráljuk a tavalyit a zsebedben! Miközben semmi baja, és nagyjából a negyedét sem használod ki annak, amit tud. A jövőt senki sem ismeri, ám mindenki szeretné látni, sőt, irányítani. Ez eddig világos. A múltat pedig szántsuk be, és felejtsük el, a jövő felé kell fordulni!

Több gondom is van ezzel, de az egyik legfontosabb, hogy eközben mire nem jut elég figyelem? Pont arra, amit éppen itt, és most a jelenben csinálunk!
Na, itt jön képbe a mindfulness…

Néha, legalább egyszer-egyszer figyeljünk a mostra és éljük meg intenzíven!

Ezt a pillanatot! Amikor feltolod a potit, amikor még milliomodszor is elvarázsolnak a ledek a pulton, amikor együtt élsz a rádióddal, a hallgatóiddal, amikor azt teszed, ami a szenvedélyed. Sajnos nem tudhatod meddig teheted, mert ez itt, és most biztosan a tiéd - a jövő meg? Bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Itt jönne a „na de legyünk mégis optimisták” című lezárás, de ilyet nem tudok. Én minden nap örömmel megyek be a rádióba, és megélem azt a reggelt, azt a műsort. Nem fürkészem állandóan, hogy mit hoz a jövő, jön az magától, és valószínűleg úgysem lesz sok beleszólásom.
Ja, és tisztelem a múltat.
Nem abban élek, de nekem nem az az értékmérője valaminek, hogy milyen évszám szerepel mellette. Úgyhogy most hallgatok egy kis Elvist. CD-ről.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Írnál egy véleménycikket?
Hozzászólnál ehhez a témához?
Szívesen vesszük.

blog@42netmedia.com