"...szó szerint a hallgatók tanítottak meg rádiózni" - Staféta Kalácska Gáborral

Kalácska Gábor neve számomra azt a gyerekkort is jelenti, amikor áhítattal hallgattam egy Miskolchoz közeli kis faluban rádiót, és azt is, amikor bátran számíthatok rá, ha a 42NETBlogra szakértőtől kell egy vélemény. Elhivatottságához nem fér kétség, mint ahogy ahhoz sem, hogy a lehető legjobb választás volt Vas Mayától, hogy a 2017-es évet lezárandó az ő kezébe adjuk a Stafétát. Jövőre ugyanígy folytatjuk...
Hölgyeim és Uraim!
Kalácska Gábor!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Onnan indulnék, hogy természetesen én is csináltam rádióműsorokat szalagos magnóra gyerekkoromban, mint minden normális gyerek akkoriban. Hírek, zenekonfok, minden. Ehhez képest teljesen véletlenül kerültem 1994-ben az akkor induló kazincbarcikai rádióba. Az akkori zenekaromból a dobost hívták technikusnak, és mivel nem volt kedve egyedül menni, szólt nekem, hogy menjek már vele úgyis jól tudok beszélni, mert én vagyok az énekes. Ott meg szóltak, hogy maradjak már legyek kedves. Néhány hét múlva indult az adás, szóval ezek még csak próbák voltak. Onnantól persze imádtam csinálni, ezért amikor első nap reggel én köszöntem be, addigra már teljesen beleszerelmesedtem.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Nekünk óriási szerencsénk volt, mert minket szó szerint a hallgatók tanítottak meg rádiózni. 1994-ben Kazincbarcikán mindenki a helyi rádiót hallgatta, és ami a legfontosabb, akkor is hallgatta, ha hibáztunk. Voltak visszajelzések, én így tanultam meg olyan alap dolgokat például, hogy ne dumáljak be a kedvenc dal refrénjébe, mert letépik a fejem...vagy mást. Azonnal csörgött a telefon, ha valami nagy hülyeséget csináltunk.
Szóval az alapok innen vannak, és hogy ez mennyire jó iskola volt, arra csak egy példa, amikor két évvel később elmentem tanulni az egyik legfelkapottabb újságíró iskolába, ott a rádiós műhelygyakorlat vezető miután meghallgatott először „adásban” azt kérdezte: hát most mit tanítsak neked? Persze lett volna mit, de ez már másik kérdés. Visszatérve a kezdetekre: a mai kezdőknek ez a legnagyobb hátránya, hogy nem kapnak lehetőséget arra, hogy kipróbálják magukat. És a próbán azt értem, hogy hibázzanak, és szembesüljenek azzal, hogy mik a hiba következményei. Életem végéig hálás leszek azért, hogy én így kezdtem rádiózni.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Nagyon sok műsorról álmodtam, és szerencsére ebből egy csomót már meg is csinálhattam. Nagyon szerettem volna például éjszakai betelefonálós műsort csinálni, mint a filmeken. És a Slágerben annak idején 3 és fél éven át csináltam is. Imádtam, az is nagyon jó iskola volt. De szerettem a reggeli műsort is, meg az interjúzást is. Mostanában is van műsorálmom, de az már inkább teljes műsor, vagyis formátumokat képzelek el, és rakok össze, amik szerintem működőképesek.

4. Most hogyan fejleszted magad?

Nagyon sokat olvasok. Egy megszólalásban az a legfontosabb, hogy olyat tudj mondani, amivel felkelted a hallgató figyelmét. Akár 15 mp, akár 15 perc a hossza. Ehhez pedig meg kell, hogy legyen az a tudás benned, hogy váratlant tudj húzni. Tudnod kell az összefüggéseket a világban, vagy akár bedobni egy olyan poént, amivel fel tudsz oldani egy feszült vendéget. Ehhez pedig tájékozottnak kell lenni. Szoktam magam monitoringozni, de mivel nagyon keveset élőzöm, ennek a jelentősége nálam nem túl nagy.
Viszont ami még fontos: olyan embereknek mutatom meg egy-egy megszólalásomat, akik jellemzően nem hallgatnak rádiót. Ezt mindenkinek ajánlom. Ma már mindenhol elérhető a rádió, de sokkal nagyobb a konkurencia is. Szerintem fontos, hogy egy Youtube fogyasztót meg tudok-e fogni mondjuk 3 percre.
Vagyok-e annyira érdekes...

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Néhány hete a Smile stúdiójában volt, az utolsó „klasszikus” rádióstúdiós élmény. Mindig csendben maradok ilyenkor ösztönösen, nehogy adásba menjen bármi tőlem, amit nem szeretnék. Viszont mindennap a saját stúdiómban ülök, és csinálom a saját rádiómat. Ami iszonyúan boldoggá tesz, még akkor is, ha ez egy sokkal kisebb vállalkozás is egyelőre, mint amikben eddig vettem részt...de imádom.

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Mindent. Már húsz éve is az volt a poén, hogy aki pénzt akar keresni az TV-zik, vagy újságot ír, de rádiósnak szerelemből megy az ember. Nem mondok újat, de azóta sem lett jobb a helyzet. Sok vitánk van a kollégákkal, de abban egyetértünk, hogy aki rádiózik, az így éli az életét. Amikor látsz egy poént, a röhögés mellett már azon gondolkodsz, hogyan mondod majd el a műsorban. Vagy ez az ember, akivel éppen beszélsz, hogy lenne érdekes interjúra. Stb, stb.
Közhely, de attól még igaz: rádiózni életforma. És ez akkor is igaz, ha már nem a műsorvezetés a fő feladat. Most azon pörgök, hogy melyik rádióban tudnám elképzelni az XY zenekar új dalát, a Z celeb milyen sávban tudna működni egy ilyen formátumban. És mindegy, hogy épp dolgozom-e egy ilyenben. A gondolatokban van ez benne zsigeri szinten.

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Kicsit messziről indítanék: a rádiózás tulajdonképpen a zenehallgatás, és az emberi beszélgetések hallgatása. Ennek ötvözete maga a rádió. Erre mindig szükség lesz, és mivel az emberek kellően lusták ahhoz, hogy maguknak állítsák össze a dalok és a beszélgetések listáját, mindig lesz kereslet azokra is, akik megteszik ezt helyettük. Szóval a „rádió” ilyen szempontból örök. De hogy 20 év múlva milyen rádiót hallgatnak majd az emberek, az már nagyon más kérdés. Politika, pénz, technológia, egy csomó minden befolyásolja. Én az online pártján vagyok, ez nem titok, de az online tulajdonképpen egy technológiai megoldás, és innentől már a legszorosabb szakmai barátaimmal is jól elvitatkozgatunk, hogy milyen az ideális online rádió. Szerintem, mivel a hallgató - fogyasztó - sokkal tudatosabban választja ki, hogy melyik csatornától mit vár, ezek a „saláta” rádiók nem lesznek hosszú életűek. Nem akarok meghallgatni egy 10 perces interjút, ha zenére vágyom. És online ez a választás azonnal adja magát. Tehát illúzió azt gondolni, hogy a hallgató majd türelmes lesz a rádiómmal, mert ezt írják elő a kvóták. Viszont ez egy hatalmas lehetőség is, mert rádióként immár nem egy csatornám van, hanem amennyit szeretnék: podcast, Youtube, weboldal, Instagram, stb stb.
És ez mind a rádió része lehet, még akkor is, ha elsőre ez most kicsit furcsának is tűnik.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Hálistennek nem szoktam leereszteni. Olyan volt már, hogy egy adott műsort nem szerettem volna már tovább csinálni, ilyenkor érdemes kivenni egy rövidebb szabit. Ha egy hét után sem hiányzik a műsor - és nem a napi rutin, inkább maga az érzés, hogy egy élményt hogyan építenék be a műsorba - akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy talán elérkezett az idő a váltásra. Nincs attól rosszabb, mint mikor valaki belefárad egy formátumba.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Andy Bloom, Bolla Zsolt. Amikor a Sláger Rádióba kerültem 2006-ban be kellett látnom, hogy mindaz amit addig megtanultam a szakmáról, nem kevés ugyan, de messze nem elég. Elsősorban felfogásban változtam meg a Sláger alatt, már persze a rengeteg szakmai tanács mellett. És ezért nem tudok eléggé hálás lenni a mai napig.

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?

Hát erre igazán nehéz válaszolni egy olyan helyzetben, mikor a rádiós szakma fénysebességgel robog hátrafelé. Az, hogy megszűnik a verseny, hogy egymás után zárnak be az eddig meghatározó rádiók számomra nem igazán a fejlődés jele. Nyilván tudjuk és értjük a politikai hátteret, ami számomra igazán furcsa, hogy mennyire nem gondolkodik senki online felületekben, miközben a technika már rég elérhető, sőt véleményem szerint jobb és egyszerűbb is így elérni a hallgatót. Így inkább csak az érzéseimet mondanám: A Rádió 88 mindig meg tud lepni, amikor csak hallom őket. És ez nagy dolog. A Class FM szerintem nagyon bátrat lépett azzal, hogy az FM sugárzás után sem hajlandóak feladni a harcot. És persze az én fejemben a Hello FM a leginkább előremutató ötlet most. Remélem egy év múlva sokan így gondolják majd.

+1 Ki legyen a következő?

Na, ide is szívesen mondanék három nevet! De mivel csak egyet lehet, egy olyan kollégát szeretnék, akivel majdnem 10 évig dolgoztunk együtt így, vagy úgy. Eléggé egyéni a látásmódja, de annyira fanatikus a szó jó értelmében, hogy benne van néhány nagy dobás. Thúróczy Richárd az jelöltem.