"Nem bírok leállni, ez az életem" - Staféta Szávoly Richárddal

"Nem bírok leállni, ez az életem" - Staféta Szávoly Richárddal

Volt egy-két olyan pillanat, amikor Ricsi - pardon: Richárd - válaszait olvasva fel akartam ugrani és a levegőbe boxolva azt kiáltani: CSINÁLJUK!
Hihetetlen lelkesítő tud lenni az a fajta örökmozgó állapot, amivel találkoztam most is, és amivel találkozok akárhányszor megkeresem, hogy segítsen egy bejegyzés megírásában. MINDIG lehet rá számítani!
Boldog vagyok, hogy ebből a löketből, most Te is kapsz egy nagy adaggal!
Hölgyeim és Uraim!
Szávoly Richárd!

img-0282.JPG

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Határozottan. 1995-ben az egyik volt osztálytársnőm, fiataloknak szóló műsort vezetett az akkor gyerekcipőben járó Rádió Egernél, ahová bekéredzkedtem, hogy lássam belülről azt, amit eddig csak a kis, mágikus dobozon keresztül érzékelhettem. Teljesen magával ragadt a miliő, és mivel akkor már fanatikus DX-er voltam, nem volt kérdés, hogy engem nem lehet majd onnan kitenni. Végül magamtól mentem el, mert az egri rádiózás pápája, Zakar János finoman és udvariasan közölte velem, hogy jó lenne előtte legalább a középiskolát elvégezni. Szóval egyelőre maradtam lelkes hallgató, még legalább 1 évig. 

2. Hogyan fejlesztetted magad az elején?

Bár már az egri Rádió 7-ben dolgoztam, rengeteget hallgattam az “ős” Danubius és Juventus rádiókat és próbáltam mindent úgy csinálni, mint a nagyok. Persze utólag belátom, teljesen bénán és esetlenül. Itt köszönöm meg Weil Zolinak, hogy nem hajított ki az első műsorom után. Aztán rengeteget aircheckeltem magam. Vittem a kis kazettámat és mindent rögzítettem. Rendkívül sokat segített. Autodidakta módon tanultam meg a Wave Studio a Sound Forge és a Cool Edit programok használatát. Amikor először kértek fel programigazgatói posztra, óriási felelősséget éreztem, de buzgott bennem a tettvágy. Akkor rengeteg rádió struktúráját elemeztem ki és hallgattam naphosszat. Minden napra volt egy adott rádió, amit hallgattam és jegyzeteltem. 

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Természetesen volt. Minden álmom az volt, hogy fiataloknak rádiózzak és volt olyan szerencsém, hogy 17 évesen ez sikerült is. 2000-ig vezettem a magnós kívánságműsort és dolgoztam adásban olyan vendégekkel, mint Dj Budai vagy Newl, illetve nagy sikere volt még a Housematic órának is, amit Tommyboyékkal készítettünk, hétről-hétre. Ők adták a zenei anyagokat az én feladatom pedig annak "eladása" volt. Manapság leginkább a talk műfajt kedvelem, valahogy az vonz a leginkább. Lehet, hogy ez már a korral jár, bár nem érzem magam koravénnek. Egyszerűen érdekel az emberek véleménye és szívesen meghallgatom őket. 

img-0283.JPG

4. Most hogyan fejleszted magad?

Először is meghallgatom, amit Bolla Zsolti tanácsol, sokszor kíméletlenül őszintén, de ez csak így megy. Vele egyébként kiválóan együtt tudunk dolgozni. Olvasok Valerie Gellert, hallgatok külföldi adókat és igyekszem felvenni a ritmust. Néha rájövök arra, hogy bőven van mit beletenni abba, amiről azt hiszem, rendben van. Én így inspirálódom. Tudom, hogy közhely, de a legfontosabb, hogy ha az ember hisz valamiben, akkor azt kutya kötelessége végigcsinálni és néha tudni kell egyet visszalépni, hogy aztán kettőt sikerüljön előre. 

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél? 

A Dittmann Andris éppen kajált valamit… Viccet félretéve, fáradt voltam, hiszen egy egész hálózatot kell menedzselnem és ez rengeteg energiát kíván. Nem bírok leállni, ez az életem. A napi 4 óra adás és 8 back-office munka, sztenderd. Ezen felül rengeteget tárgyalok az ügyfelekkel, ami folyamatosan feltölt energiával. Szeretem a kihívásokat és fejben legalább 3 évvel előrébb járok. Ez vezérel, amikor a kapcsolati tőkém erősítésén munkálkodom. 

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Karriert, családot, szerelmet. Rengeteg nagyszerű embert ismertem meg, akiket a rádiózás nélkül lehetetlen lett volna. Párommal december idusán készülünk összekötni az életünket hivatalosan is és néha belegondolok abba, hogy mi lett volna ha nem úgy alakul, hogy egy frekvenciára sodor bennünket az élet. Egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. 

img-0284.JPG

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Mivel számtalan pozitív példa van a környező országokból, így bízom benne, hogy képesek leszünk újra felemelni a hazai rádiózást az őt megillető helyére. Nagy szükség lenne arra, hogy akik tehetik, párbeszédet kezdeményezzenek azokkal, akik érdemben képesek arra, hogy a jelenlegi helyzeten, - akár jogszabályok revideálásával is - változtassanak. Van például egy végtelenül átgondolatlan és - kimondom - formátumgyilkos magyar zenei kvótarendszer, amivel első lépésként máris lehetne kezdeni valamit. Egészen egyszerűen egy olyan diktátumról van szó, ami hosszútávon káros a magyar zenészeknek és a rádióknak egyaránt. Nehezen hiszem el azt, hogy ha van egy jól felállított win-win típusú érvrendszer, az ne találhatna megértő fülekre, ehhez viszont fontos lenne az egységes akarat a szakma részéről. Ha ma egy hazai rádió, szeretné nyomokban megőrizni az arculatát, akkor kénytelen kelletlen, óráról-órára ugyanazokhoz az előadókhoz fog visszanyúlni, vagy feladja a formátumát és a nagyobb merítés lehetősége miatt, egyszerűen csinál egy AC rádiót. Ez kicsit olyan, mintha egy lemezlovas a bulijára 1 CD lemezzel készülne, amin 15 dal van, abból minimum 2 ugyanattól az előadótól. Ez az egész kvótarendszer kicsit olyan számomra, mintha a gombhoz akarnánk kabátot keresni.
Más. Elképesztően fontos és létkérdés, hogy a fiatalok rá, vagy visszaszokjanak a rádiózásra, mert különben elfogy alólunk a talaj. Vannak erre nézve biztató lépések, de nagyon nagy a lemaradásunk akár a szomszédos országokhoz képest, hogy a brit rádiókról már ne is beszéljünk. A másik, hogy nem lehet idősödő emberekkel fiataloknak rádiózni. Szomorú, de ez van. Hogyan is lehetne évtizedes dogmákkal megfogni az új generációt? Sehogyan. Persze van az éremnek egy másik oldala is, hogy találunk-e olyan elhivatott fiatalt, aki képes továbbvinni a lángot. Erre is látni pozitív példákat, így a helyzet nem reménytelen. Most nem leszek népszerű, de úgy gondolom, hogy szükség volna egy alapjaiban újragondolt vérfrissítésre a szakmában. Úgy nehéz lesz felszínen maradni, ha a képtelenek vagyunk a megújulásra és forgószínpad szerűen évtizedek óta ugyanazokhoz a panelekhez nyúlunk vissza koncepcióban és a munkatársak kiválasztásában egyaránt. Pont.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Külföldi rádiókat, vagy - mivel sokat ülök autóban - motivációs hanganyagokat hallgatok és ezek mellett rengeteg szakmai és üzleti jellegű könyvet olvasok. Természetesen útközben én is, mint minden rádiós, szívesen szörfölök az adók között. 

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

McFly, Bolla Zsolt és a párom, Rohlicsek Judit.

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?

A Rádió 1, Music FM és a Rádió 88 számomra az etalon. A Rádió 1-ben nőttem fel igazán a szakmához, szinte mindent itt tanultam meg 2000 és 2007 között. Szeretem a csapatot és ezt nem rejtettem soha véka alá. A Music FM egyszerűen csak tetszik. Úgy gondolom, hogy Juhász Gergő jó hatással van a rádióra. A 88 pedig a helyi rádiózás alfája és omegája. Őszintén azt érzem, ha őket hallgatom, hogy Nacsa Norbiék mindent "kimaxolnak" jó értelemben, ami egy vidéki rádióban lehetséges. 

+1 Ki legyen a következő?

Több név is kavarog a fejemben, de legyen Kovács Ákos a Rádió 1-ből, mert az egyik legígéretesebb fiatal tehetség a szakmában.