"Akkor érzem jól magam adásban, ha valami király dolgot csinálhatok" - Staféta Juhász Bálinttal

Juhász Bálint nagyon hamar vált "fiatal,de tehetségesből" "fiatal tehetséggé". Rajong a rádiózásért és, ha olvasod ez érződik is. Tettvágy, buzgóság, akarat.
Hölgyeim és Uraim!
Juhász Bálint!

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Vert a szívem, mint állat + leesett az állam… :)
Körülbelül 5 éves koromban ébredtem öntudatra, ekkortól már hallgattam egy helyi adó, a Rádió Jam adását. Sajnos ez 2005-ben megszűnt, utána csak az országos adók maradtak. Egy balatoni nyaraláskor azonban a telefonomon nem tudtam azokat fogni, így helyi állomás után kerestem, ekkor találtam rá a Helikonra. Tele régi Jam-es arcokkal…
Addig hallgattam aznap, amíg csontra le nem merült a telóm. Másnap már játszottam is adásban, nyertem, bemehettem átvenni a csomagot, és kértem, mutassák meg a stúdiót. Egy csapásra szerelem volt, pedig akkor még csak egy „izé volt, amin tudod állítani a hangerőt” az, ami a műsorvezető előtt keverőpultként csábított. Hazafelé vettem egy füzetet, és soha nem felejtem el, még aznap kitaláltam, hogy nekem rádióm lesz, a zöld füzet elejére pedig azt írtam: Best Rádió. Aztán berántottam a haverokat, és elkezdtünk stúdiót építeni, rádiózgatni.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Szerintem a blogot olvasók között is van több személy, akiket e-mailekkel, telefonhívásokkal, személyes random megjelenésekkel „zaklattam” – ha valamerre jártam az országban, akkor bekéreckedtem a helyi stúdiókba eltölteni ott pár órát, kérdezősködtem, megfigyeltem, illetve hallgattam sokat, sokfélét, másokat. Mivel az internetbe’ én csak 2008 körül szálltam be, előtte teletextről írtam ki kézzel papírra az infókat, megvettem az újságokat, csajoktól elkértem a Bravo, meg IM magazint a zenekonfokhoz, és így csináltunk egy pár órás műsort a szobámban minden
szombaton, magunknak. Az internet megjelenése után pedig már kinyílt az egész világ… másoltam a
szignálokat, szlogeneket - levágtam, rámondtam, „barkácsoltam”. Szoftvereket szedtem le a netről, amivel bedeket gyártottam, forrasztottam, kötögettem, égettem le keverőpultot. Próbáltam mindenre rájönni magamtól autodidakta módon.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Tök mindegy, hogy mikor és hol csinálom, a lényeg, hogy én legyek, és jól érezzem magam benne. Ez
pedig a jó zenéken, és a jó kontenten alapul. Akkor érzem jól magam adásban, ha valami
király dolgot csinálhatok „kifelé”, és az a hallgatónak is jó. Volt már, hogy én ültem a reggelben még a
régi Petőfin, az például nagyon spannolt, visszahallgatva viszont néha egy esetlen 21 éves fiú voltam.
Nem elég álmodozni, tenni is kell a dolgokért, például azért, hogy egy élő rádióműsor esetében
miképp kezelsz bizonyos helyzeteket. Profinak kell lenned, mert megérzi bárki, ha meginogsz, nem
vagy biztos abban, amit mondasz. És hát mondanom sem kell, hogy ez rádió, tehát itt a hangodon és
a mondanivalódon múlik minden. Úgy érzem, évről-évre sokat fejlődtem, magabiztosabb lettem,
mindent az utolsó bejátszóig leellenőrzök – először ezeknek kell összeállniuk, és felépülniük, hogy
utána te is építhess valami mást. Például – a kérdésre válaszolva - egy király reggeli műsort.
Szeretném átélni egyszer azt, hogy együtt lélegzem a hallgatóimmal, jobbá, vidámabbá teszem a
napjaikat. Adás után meg legózni: nézni a statisztikákat, hogy melyik téma volt jó, melyik nem, melyik
műsorelem működik, melyik nem. Szigorúan 6:30-as kezdéssel! 

4. Most hogyan fejleszted magad?

Ugyanúgy leveleket írogatok, csak most a BBC-nek, vagy a Capital-nek, hogy légyszi, hadd nézzek be
hozzátok. :) Ha pedig van szabad időm, akkor őket hallgatom, vagy más francia, litván, holland
adókat - nagyon izgalmas tud lenni, sokat lehet tanulni. Az Enter Zagreb például a horvátoknál egy tök
jó hely: fiatalokkal dolgoznak, világsztárokkal, király hangzással és kinézettel. Másik nagy kedvencem
most a Virgin Radio Romania, akik fél éve indultak külföldi brand-köpenyben, erős onair és offair
arculattal, ügyesen működő közösségi médiával, flashmobokkal és más fantasztikus kampányokkal. Bár kb.
90%-át nem értem amit beszélnek, maga az érzés, ahogy a hallgatókkal kommunikál pl. a reggeli
brigád, nagyon jó tud lenni.
Külföldi szakmai fórumokban is szoktam barangolni, különböző kutatási anyagokat is becserkészek,
lesem az újításokat. A rádiózás minden szeglete érdekel, így például azokkal a dolgokkal is igyekszem
képben lenni, amit most éppen nem gyakorlok élesben - zenei szerkesztés, szignálkészítés-, vagy
inkább nem tartalmi, hanem technikai jellegű - az adáslebonyolítók közül ki mit újított, melyik
mikrofon vagy fejhallgató szól a legjobban, esetleg melyik pulttal a legkönnyebb dolgozni.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Azt, hogy a Janklovics megint 23 fokon hagyta a klímát… :) Általában széles vigyorral lépek be a
szentélybe, mert új nap virrad, ellőhetem a napi vidámságom/kiakadásom a beköszönésben, és
nekiállok a Facebookon, vagy az Instagramon kommunikálni a hallgatóinkkal. Nagy szerencsém az is,
hogy a Class FM-nél olyan arcokkal dolgozom most együtt, akikkel lehet jókat dumálni, röhögni,
ugratni a másikat. Vagy mint ma, eszeveszettül üvöltetem a hangrendszert, vinnyogok össze-
vissza magas hangon, ugrálok, táncolok, és ilyenkor csukódnak az irodaajtók. Extázisba kerülök néha,
szerintem sokszor néznek totál őrültnek. A lobbanékony, forró fejű énem meg szerencsére egy józan,
higgadt csávó lett… legalábbis a menedzserekkel.

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Mindent. Amióta az eszemet tudom rádiós akartam lenni – na jó, apró kilengésekkel buszsofőr,
rendőr, katona, mentős is. Imádom a zenét, amikor tehetem koncertekre járok, RSS feed olvasóként
bújom a net legsötétebb bugyrait, hogy király sztorikat, vagy zenéket találjak, és ezt
megmutathassam másoknak is. Nagy a közlésvágyam, ha valami jó dolgot találok, azt valamiért
újságolni akarom. Ha valamire fel akarom hívni a figyelmet, akkor kiállok érte. Szeretek dolgokat
kipróbálni, tesztelni a tűrőképességemet, és ezt is különböző formákban  - képben, hangban,
videóban- feldolgozni. Ez talán az exhibicionizmus egy nyugodtabb formája, amit az elmúlt pár évben
szép, fokozatos önkontrollal értem el. Mivel zenei általános iskolába jártam, hangszereken játszottam
és folyamatosan színpadon voltam, ez ebből eredeztethető.
A rádiónak köszönhetek nagyon sok jó kollégát, barátot, szakmai társat, meg azt, hogy egyszer
simogatással, másszor pofonnal, de terelget, hogy valamikor majd benőjön a fejem lágya, és
felnőjek…

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Nevör evör ennyi ember, és ennyi fiatal nem hallgatott rádiót a briteknél, mint az elmúlt időszakban.
Ha ott működik, valahogy áthozva a működő, bevált, trendi dolgokat, szerintem hazánkba is lehetne
„csodát csenni”. Erre lehet mondani azt, hogy ez a mai fiatal generáció mindig változtatni akar,
újítani, reformálni, és hogy ez milyen idegesítő, a világ nem így működik stb...
De ha azt szeretnénk, hogy a jövőben is legyenek rádiót hallgató emberek itthon, akkor muszáj rájuk már most fókuszálni. A millenials generáció arra vágyik, hogy ő mondja meg, mi történjen körülötte, az ő véleménye ott
legyen, az új dolgokról legelőször ő tudjon, kapja meg a friss új zenét azonnal. Szerintem rájuk itthon
most senki sem fókuszál rádiós szempontból. Én addig tennék feléjük lépéseket, amíg még rá lehet
őket venni, hogy a YouTube helyett néha a rádiót nyomják be, és ne akkor kapjuk fel majd a fejünket,
amikor már kényszerből kell kapálózni utánuk. Egy folyamatosan élő, a hallgatókkal együtt lélegző
rádió alaposan felrázná a dolgokat, és népszerű alternatíva lehetne. Mert a rádiónak van jövője,
abszolút.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Futás a Margitszigeten, biciklizés a Balaton-felvidéken, túrázás random ismeretlen városokba. Ezek
töltenek fel. Meg mondanom sem kell: a jó zenék.
Amúgy szerencsés vagyok, mert nekem kb. minden ébredés után egy teljesen új nap virrad, így
hosszabb távon nincs olyan, ami lehúzna. Napok alatt elkopik, ha valami miatt mérgelődöm, és
próbálom átfordítani valahogy úgy, hogy viccként, poénként fogjam fel, még ha csömör is néha az
élet.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Az alapvető szabályokat a formatrádiózásról, a zene-szignál keverés fontosságát a McFly-Bazsa Péter
párostól tanultam, még az Amadeus Rádiónál. Peti volt az első olyan szakmai segítség, aki leült és
végighallgatta amit csinálok, és próbált rávezetni, hogyan lehetne úgy, ahogy az arculat, vagy a
formátum kívánja. 
Horváth Gergely nagy hatással volt rám még a középiskola alatt, vidéki gyerekként is közel hozta
hozzám a nagyvárosi gondolkodó létet, meg a „játszva tanulni menő dolgokat” életérzést a
Kultúrfitnesszel, a kérdéseivel, szójátékaival. Szerintem a most fesztiválra, slam estékre, színházba
járó generációm szellemi apukája volt ő, és a csapata, akik készítették ezt a rádióműsort.
Bolla Zsolt pedig most nyúz, a szó jó értelmében. Az aircheck szerencsére nem arról szól, hogy mit
szúrtam el, hanem hogyan tudnám jól csinálni. Neki sikerült velem megértetnie, hogy nagyon
romboló hatású, ha valaki öncélú adásban, és nem a hallgatóra fókuszál.

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?
-

+1 Ki legyen a következő?
Egy nagyon lelkes földim, aki Magyarország legszebb panorámájú stúdiójából nézheti a csodás
napfelkeltéket: Szekeres Dávid, Méz Rádió, Veszprém.