Miért kellenek szabályok a rádióknak, és mit tanulhatnak ebből a podcastek?

Miért kellenek szabályok a rádióknak, és mit tanulhatnak ebből a podcastek?

Rádiósból podcaster. Nem helyette, hanem mellette. Az allacces.com blogon Seth Resler indított egy rovatot, amiben azoknak ad tanácsokat, akik a rádiós ipar felől a podcastek irányába is szeretnének kacsintgatni. Persze mindenki másnak is jól jöhet...nagyon is.

podcast-pixabay.jpg

(Fotó:Pixabay)

Seth egyébként 20 éve rádiós, közepes-, és nagy piacokon. Dolgozott már New Yorkban, Bostonban, Seattle-ben, St.Louis-ban és a Szilícium-völgyben is. A saját elmondása szerint a 20 év alatt nagyon jól meg volt az "alap" disc jockey mechanimusokkal, és amikor már tudott keverni, használni jól egy adásvezérlő programot és vele együtt a hangját, szóval fókuszáltan uralni az adást...na, akkor jött a szórakozás.
Elkezdte élvezni!

A kedvenc technikája, hogy beránt egy headline-t a pop-kultúrából, és megtalálja azt a kapcsolódási pontot, amivel összehozható éppen azzal a dallal, amit elindít.
Ilyenkor sűrűn használja az introját a dalnak!!!!!


Gyakran felrúgja a szabályokat, de csak azért, hogy utána visszatérjen hozzájuk.

Aztán jött a podcast
Az ember azt feltételezné, hogy a podcastek világában egy csomó szabály elhagyása még viccesebbé tehet. Pedig Seth elmondása szerint pont nem:

Gyorsan rájöttem, hogy közel sem vagyok olyan vicces a podcastemben, mint a rádióműsorban.

Van például egy sorozata, a My Taste Tekkers, ami telefonos interjúk köré épül, de amíg bőven tartalmaz könnyed pillanatokat, soha nem éri el azt a nevetés/perc mutatót, mint a rádióműsora. Először azt gondolta ez azért lehet, mert az interjú telefonon keresztül történt, ezért épített egy mozgatható podcast setupot, hogy utazva az országban személyesen is tudjon beszélgetni az alanyaival. Ez sem segített! Így egy kicsit megrekedt, mert nem tudta, kitalálni mivel tudná ütősebbé tenni a podcastjeit, hogyan tehetné humorosabbá őket?

A Stand-Up Comedy leckék
Egy-másfél éve belekóstolt a stand-up comedy világába, és azt tapasztalta, hogy ugyanolyan nehéz viccet írnia, mint podcastet gyártania. Amikor egy üres papír hevert előtte és megpróbált vicces lenni az pont nem ment. Nem is az ütős mondatok írása volt nehéz, hanem egyáltalán: vicces, poénos helyzetbe kerülni.

A legjobb írással kapcsolatos tanácsot Chili Challis-tól kapta, aki Jay Leno írója volt évekig - ha nem menne, ki az a Jay Leno, akkor guglizd le, mert őrületesen jó The Tonight Showkat csinált. 
Chili azt mondta:

A comedy listák készítéséről szól. Amikor leülsz írni és nem jut eszedbe semmi, csak kezdj el listákat készíteni!

Aztán végül Seth-nek ez hozta meg a megvilágosodást. 
Egy este, amikor sok néhány korty bor után leült, hogy rendeljen valamit az Amazonról, észrevette, hogy egy teljesen felesleges cuccot szerzett be, de már jött is a visszaigazoló levél. Először hülyén érezte magát, aztán rájött, hogy ebben van komikum. 
Így készített két listát: 

  • mindent, amit az Amazonról tud
  • mindent, amit az alkoholfogyasztásról tud

Aztán elkezdte ezeket összegyúrni. Végül ez egy ötperces szkeccsé nőtte ki magát, amivel Mark Ridley Comedy Castle-jében nyert egy versenyt.

Az üres vásznak problémája
Mindez pedig rámutatott számára, hogy a podcasteknek a rádióval szemben pont ez a hiányossága. Ezért nehezebb ott viccesnek lenni:
Nincs kontextus, nincs helyzet.
Egy üres vásznad van, amire struktúrát kell felhúznod, - ami egy rádiónál eleve adott - és ebből a struktúrából kell viccesnek lenned.

A rádióban a szabályok adják a helyzetet!

Kiragadsz egy headline-t a hírekből, aztán összeházasítod bármelyik dallal. Itt könnyen jönnek már az ütős mondatok. A "falak", ami közé szorul, ad egyfajta humoros töltetet a rádiósnak. Ezt a jelenséget "kreatív korlátoknak" nevezik. Amint ezt Seth felismerte tudta mit kell tennie a podcastjeivel:

Falakra, szabályokra volt szüksége a sorozataiban!

Éppen ezért a tanácsa nekünk:

Rádiósként vonzó lehet a podcastek szabadnak tűnő világa. De a legsikeresebb podcastek mégsem azok, amelyekben nincsenek szabályok, hanem azok, amelyekben vannak.
Sokak. Különbözőek. 
Éppen ezért, ha egy podcasten ügyködsz kérdezd meg magadtól:

Vajon milyen struktúrát adhatnék a podcastemhez, hogy még szervezettebb legyen?

Megjegyzés:
Én végtelenül hálás vagyok Seth-nek, hogy megírta ezt, és nem csak a podcast szempontjából, hanem azért is, mert a rádiós szempontból is sokat tanulhattam a miértekről!

És te, hogy vagy ezzel?
Vannak szabályaid a podcastedben, vagy akár a műsorodban?
Tudsz/szoktál ennyire tudatosan gondolkodni a rádiózásról?

Forrás: allacces.com