Illik-e tegeződni a rádióban?

Ahogy az internet utat tört magának úgy kezdtünk el mindenkit egyre közvetlenebbül megszólítani a többi platformon keresztül is, míg nem, szinte egy varázsütésre már mindenki mindenkinek a haverja lett...és már lassan a szimpla tegeződés sem elég.
Egyáltalán, mi a helyzet a tegeződéssel? Van-e ennek udvarias formája?
Hogyan használjuk egymás között, hogyan a hallgatókkal, és hogyan egy sajtótájékoztatón?

Forrás: NEW DATA SERVICES on Unsplash

Az első dolgok egyike, amit megtanultam ebben a szakmában, hogy

itt mindenki tegez mindenkit.

Nagyon furcsa volt, és a mai napig az, hogy egy általam nagyon tisztelt, tőlem idősebb, nagy legendával egyből "sziázzak" le. Még nagyobb dilemma ez hölgyek esetében. 

Mostanra ezt úgy oldottam meg, hogy egy öszvér megoldással minden férfinak megadom legalább úgy a tiszteletet, hogy úrnak szólítom.

Mínusz * mínusz = plusz!

A hölgyek esetében pedig addig önözöm őket, amíg ez őket nem zavarja, és fel nem kínálják a lehetőségét, hogy tegeződjünk. 

És tudom, hogy mindez egy nagyon rossz megoldás/hozzáállás!

Olykor elidegenítő, sokszor modorosnak hat, de mindebben három tényező játszik szerepet:

• Az ember múltja, és neveltetése
• Az alapvető tisztelet a másik iránt
• A nyelvünk ennek a különleges szeletének ápolása

Sokan azt hozzák fel a magázódás elleni harc fő bástyájaként, hogy más idegen nyelvekben nincs erre példa. Igaz, de az angolban például megtanultak tiszteletteljesen, kulturáltan tegeződni. 

A tegeződés élharcosainak igaza van abban, hogy tegeződni lehet értelmesen, és tisztelettel, de ahhoz a nagy részünknek fel kell nőni.

Tudni kell jól csinálni.

És abban van még elévülhetetlen igazuk a tegeződés partizánjainak, hogy ez a jövő. Minden efelé mutat. Hamarosan, vagy kicsit később, de az biztos, hogy akár komoly vitákon dőlhet el, hogy kiplántáljuk-e nyelvünkből ezt a különleges, szinte archaikus beszédformát.

Pont erről olvastam a megboldogult Magyar Nemzetben, ahol egy érdekes írásban a svéd példára alapozva lengetik be ennek a döntésnek a lehetőségét. Svédországban ugyanis egy ideje visszaszorították a magázódás minden formáját.
Viszont itt írnak arról is, amiről eddig szemérmesen próbáltam szemet hunyni:

Ez az egész helyzet nagyrészt a mi "hibánk"!

Ha nem is vehetünk mindent a nyakunkba, de az biztos, hogy a rendszerváltás után tört utat magának a nagy hurrá hangulatban tapasztalható bizalmaskodásban, a tegeződési hullám. Aztán ezt a kereskedelmi média hamar át is vette. A nagy versenyben a hallgatók közvetlenebb, hatásosabb megszólítása érdekében egyre merészebbek lettünk. Aztán, ahogyan az lenni szokott, a kezdeti idegenkedés először beletörődésbe, majd megszokásba váltott át, végül az ezredforduló utáni évekre megszokottá vált.

És tudjátok mit?

Jól van ez így!

Annak semmiféleképpen nem vagyunk és nem vagyok a nagykövete, hogy vakvilágba tegezzünk le bárkit adásban, de egy szolid, "este hét után" hangulat kezdhet eluralkodni ez a fajta kommunikációs vonal. Ha közvetlenül beszélünk valakivel adásban, és hallhatóan fiatalabb, vagy hasonló korú mint mi, akkor tegeződjünk. Vagy - és ezért a három másodpercért, tudom, hogy programigazgatók ölnek - kérdezzük meg, hogy tegeződhetünk-e? 
- Bár gyorsan hozzáteszem egyáltalán nem ildomos, de erre majd mindjárt visszatérünk - 
Mennyivel emberibb, mennyivel közelebb hoz ez az aprócska kérdés rádiót és hallgatót!  Hallva, vagy megélve ugyanúgy csak pozitív kicsengése lehet.

Még 2018-ben is felkapod a fejed, ha letegeznek csípőből egy promóban, egy szignálban? Én is. Pedig, csak célcsoport kérdése minden.

"Illemnácik" mindig is lesznek, de például egy helyi, vagy országos rádió nehezen teheti meg, hogy semmibe veszi az idősebb korosztályt, vagy az erre érzékenyeket.

És mint, ahogy lehet tegezni tisztelettel, lazán is lehet önözni! 

Közben nehéz dió ez, mert mindamellett, hogy adáson kívül, a való életben én magam is örülök, ha sikerül túllépnünk a magázódós fázison, - egy ismeretlennel, egy idősebbel, vagy bárkivel - de pont ez a "túljutottunk" érzés emel egyet a "kapcsolatunkon". Ettől válik valami még fajsúlyosabbá!

Én letegeződtem Vitray Tamással!

Ugye érzed?

És, habár Vitray Tamások nem vagyunk, de egy minket választó nőnek, vagy férfinek nagy élményt jelenthet "közelebb kerülni" hozzánk.

Végül összegyűjtöttem néhány illemszabályt a tegeződéssel kapcsolatban, amit ugyan betartani nem kell, csak jó, ha látjuk, hogy honnan hová jutottunk. 

• A legfontosabb: a felajánlott tegezést nem lehet visszautasítani.
• A hármas szabálya szerint tegeződés felajánlhat: nő a férfinak, idősebb a fiatalabbnak, magasabb rangú az alacsonyabb rangúnak. A sorrendiséget az előtérbe lépő női tiszteletadás és idősek megbecsülése adja.
• Az azonos neműeknél a magasabb rangú kezdeményezheti a tegeződést.
• A nagy rangkülönbség esetén sem illő a férfinek letegeznie egy nőt.
• Idős emberektől, köztiszteletben álló emberektől elfogadható, hogy egyoldalúan tegezzenek egy fiatalt. (?)
• A fiatalok tegezik egymást, de amikor hivatalos minőségben feladatukat látják el, nem tegezhetik le a velük egykorú vendéget, ügyfelet.
• Az a helyzet, amikor az egyik fél tegez, a másik pedig magázva reagál erre, mindig megalázó, mindkét fél számára zavaró.
• Ha elég nagy a beszédtársak között a korkülönbség, akkor a fiatalabb a tegező formát a megszólítással teheti tiszteletteljesebbé: ezzel pedig a feszültség fel is oldódik. (Pl.: Kovács úr tudnál nekem segíteni ebben?) 

És végül két dolog, amiért én magam is mézbe forgatnék néhány használót és toll párnát szaggatnék szét felettük:

• Megkülönböztetünk tegeződés, magázódás és önözést. Olyan viszont, nincs hogy magázódás. Pl. Maga miért jött erre rendezvényre? Ezt elejtsük el!

Ön van, maga nincs!

• Nem, soha, semmikor ne hívd adásban a hallgatót, hallgatónak! Tárgyiasít! Szólítsd meg, legyen kecskeméti, férfi, nő, bármilyen más gyűjtő jelző, de SOHA NEM HALLGATÓ!

Eddig az én gondolataim, de a helyzet érdekes nálunk is, mert a csapaton belül is többféleképpen gondolkodunk. Ettől szép ez!
Mindenkinek ízlése szerint. Csak a tisztelet és szeretet maradjon meg.

Nálatok hogy van ez? Hogy csinálod adásban, és mi az ukáz a rádióra vonatkozólag?
Írd meg nekünk kérlek, hagy tanuljunk belőle!
Köszönjük!