2017. okt 19.

"...minden, amit csinálok egyszerre merít testileg és tölt szellemileg" - Staféta Orosz Sándorral

írta: akosmikos
"...minden, amit csinálok egyszerre merít testileg és tölt szellemileg" - Staféta Orosz Sándorral

Orosz Sanyi az a klasszikus műsorvezető, aki sokat beszél arról, hogy kitől mit tanult, de közben mi tanulunk tőle  a legtöbbet. Most például ebben az interjúban. Egy igazi rádiós viszi a Stafétát ezen a héten.
Hölgyeim és Uraim!
Orosz Sándor

enkep.jpg

1. Vissza tudsz emlékezni az első pillanatokra, amikor rádióstúdióba léptél? Mit éreztél?

Persze! Ez még a 90-es évek elején volt, egy téli délutánon – 12 éves voltam. A békéscsabai Csaba Rádióba érkeztem… ekkoriban más srácok arról álmodoztak, hogy elkérik a szomszéd fiú BMX bringáját egy körre, én viszont azon görcsöltem, hogy több heti zsebpénzemből éppen milyen üres magnókazettát vegyek. Szóval nagyon érdekelt a technika, de amit a stúdióba lépve láttam, az mindent felülmúlt. DAT-ról – vagy ahogy akkor mondtam: kicsi kazettáról - mentek a reklámok, CD-ről a zenék… volt süket szoba, egy sürgő-forgó stáb és a híreket teletextről írták – ne keress rá, segítek.

2. Hogy emlékszel vissza, hogyan fejlesztetted magad az elején?

Kovács Attila mentorálásával diákműsort készítettem. Ekkor tanultam meg a legfontosabbat: ha felgyullad a piros lámpa, beszélni kell. Nem sokkal később társakat kaptam, egy kisebb csapatot verbuválhattam össze. Lelkesen készültünk a műsorokra: szerveztük a vendégeket, a játékokat, a megszólalásokat stb. Ezt az időszakot a helyi rádiózásban én csak „ösztönrádiózásnak” hívom. Zenében pl. nyomtuk a Coco Jumbo-t és a ZZ Top slágereket is. Tudni véltük, hogy az emberek szeretik ezeket, és szerintem szerették is. Gyakorlatilag a helyi rádiókkal együtt nőttek fel a helyi rádió hallgatók is. Ekkoriban a stábgyűléseken elhangzottakból lehetett sokat tanulni, meg az „utca emberétől”, aki hallgatta és egyben véleményezte is a műsort.
Ha időben ugrok egy nagyot és az ezredforduló utáni éveket nézem, na az már egy sokkal tudatosabb időszak volt. Balogh Vili – akitől kaptam a stafétát – igazi tettestársam volt ekkoriban. Ő is megírta, hogy Lantos Mártától tanultunk nagyon sokat. Pedig Márti nem is rádiós. Hozzá „csak” beszédtechnika órákra jártunk. Írhatnám még a neveket, hogy kiktől tanultam (Fodival – Fodor Józseffel kezdeném), de nagyon hosszú lenne a lista.

3. Volt-e műsor álmod, és van-e még műsor álmod?

Majd' 25 év alatt azt hiszem mindenben volt részem. Volt, amikor szinte a könnyeimet nyeltem adás közben és volt, amikor nem tudtam megszólalni a röhögéstől. Az egyik legemlékezetesebb "műsor" néhány éve a nagy márciusi havazás idején volt. Én voltam az a csóka, aki - természetesen kollégáimmal karöltve - fáradhatatlanul, több napon át tartottam a lelket a hó fogságába került emberekben és szerveztük a mentést.
Nincs konkrét műsor, amire vágyom. Inkább arra van szükségem, hogy amíg mikrofon mögött lehetek, azt tehessem emberi és nem gépi módon. Ez pedig egyre nehezebb a mai környezetben. Sokszor inkább "konfgyártó" emberek kellenek egy rádióba.

10668836_1122549101110847_2761533094111950438_o.jpg

4. Most hogyan fejleszted magad?

Leginkább az önkritika fejleszt. Igenis erős az önkritikám, és általában el is hiszem magamnak, ha azt mondom: „Sándor, ezt elcseszted!” :)
Természetesen bele-belehallgatok más rádiókba is. Van, hogy megsüvegelek egy-egy rádiót, vagy egy-egy kollégát, de van az is, hogy a „Hogyan ne rádiózzunk” listát bővítem ezáltal.

5. Vissza tudsz emlékezni az utolsó pillanatra, amikor rádióstúdióba léptél? Mi éreztél?

Persze. Ez éppen ma reggel volt. Leginkább azt éreztem, hogy szükségem van Major Évi kolléganőmre, mert nem volt nálam a kulcsom, hogy bejussak az épületbe. Amúgy reggeles vagyok, és piszok jó érzés a keverőpultot felébreszteni az energiatakarékos módból. Szerintem a pilóták érezhetnek hasonlót, amikor bekapcsolják a fedélzeti számítógépet. :)

6. Meséld el mit adott az életedben a rádiózás?

Mindent. Aki ezt odaadással csinálja, az tudja, hogy egy életformáról beszélünk. Nem csak egy olyan munkáról, amit az ember napi X órában végez. Ha az utcán fiatalokat látok dohányozni, abból téma lesz a rádióban… A legfontosabb viszont, hogy kapcsolatokat kaptam a rádiótól. Barátokat, kollégákat, ismerősöket.

13724048_1219396478092775_5194850495469252847_o.jpg

7. Hogy látod a rádiózás jövőjét?

Sajnos nem valami derűsen. Nem a technológia vagy az emberi szokások miatt - egyre kevésbé szól a rádiózás arról, hogy mire van szüksége a hallgatóknak. A mostani rádiós piac erősen felülről irányított, nagyon szűk a mozgásterünk.

8. Mivel inspirálódsz, ha úgy érzed „leeresztettél”?

Elnézést! Ezt az utolsó szót nem ismerem. :D
Úgy gondolom, hogy nagyon pozitív szemléletű ember vagyok. Ha valamiben baromira elfáradok, kimerülök, akkor annak örülök, hogy megcsináltam. Rengeteget dolgozom és gyakran villog a „Low Battery” figyelmeztetés, de minden, amit csinálok egyszerre merít testileg és tölt szellemileg.

9. Sorolj fel maximum három rádióst, akitől a legtöbbet tanulsz/tanultál?

Sok nevet írhatnék, de csak egyet szeretnék kiemelni: Harcsás Judittól nagyon sokat tanultam. Nem feltétlenül szakmailag, inkább emberileg. Sajnálom, hogy Ő már nincs közöttünk. Még a halálos kórral is fel tudta venni a kesztyűt azáltal, hogy minden este 6-kor "Jó vételt" kívánt. Ez adott neki erőt.

orosz_sanyi.jpg

10. Itthon szerinted melyik az a három rádió, akik a legelőremutatóbbak?

Dj. Matyi kisbarátom Szünet Rádiója.

+1 Ki legyen a következő?

Akik elolvasták válaszaimat és képben is vannak a rádiós piac átalakulásával kapcsolatban, azok összerakhatják, hogy miért is Major Gyulát, a Csaba Rádió mindenkori vezetőjét - jelenleg főszerkesztőjét - szólítom meg.

Szólj hozzá

radio stafeta Győr Orosz Sandor