Egy tudós megmondta milyen "a rádió" igazi hangja

Egy tudós megmondta milyen "a rádió" igazi hangja

Mindig örömmel olvasom az olyan írásokat, ahol "külsős tudósok" foglalkoznak a világunkkal. Most a TINTA Blogon Bencédy József korábbi írására bukkantam, aki azt elemezte, hogy hogyan szabályozzák a rádióban megszólalók hangsúlyozását, hangképzését.

a_radio_igazi_hangja.jpg

(Forrás: Anna Sastre on Unsplash)

Lehet néhányunkat meglepetésként ér, de a közszolgálati médiában létezik egy ún. nyelvi bizottság, amely nyelvészekből, újságírókból, rádiósokból áll, és a műsorok rendszeres figyelésével és elemzésével segíti a Petőfi, Bartók, Dankó és Bartók vezetését abban a törekvésében, hogy

óvják a rádió hangját, beszédét.

Az elnökség ugyanakkor egy rendeletben azt is meghatározta, hogy a rádió munkatársai számára a szakmai hozzáértéssel egyenrangú követelmény kell, hogy legyen a tartalomnak megfelelő nyelvi forma is.
A cikkből kiderül, hogy Dr. Bencédy József is tagja volt ennek a bizottságnak, ahol a következőket szűrte le még néhány évvel ezelőtt:
- A szakembert egyébként 2016-ban vesztettük el. - 

  • a rádió hangja nem létezik, ahogy nincs a magyar ember vagy az alma sem - Mindegyik műsornak más szereplői vannak, és mindenkinek más orgánuma, beszéde, stílusa, nyelvi és általános műveltsége.
  • Ha a rádió hangját emlegetjük, akkor általában a bemondókra és a műsorvezetőkre gondolunk, számunka ők képviselik a központinak, köznyelvinek mondható kiejtési és beszédnormát.

Mi is ez? 

Nők esetében egy kellemes, alt hangszín felé hajló latte, férfiak esetében ugyanez egy bariton szintű horzsolós arabica. Továbbá nyugodt, tempós, de nem hadaró beszédet is jelent, amely szinte szuttyogtatja a hangzás dinamikáját (zeneiségét), hangsúlyait, hanglejtéseit, nem énekel, ráadásul jól megválasztott szünetekkel, tagolással segíti a szöveg megértését. Mint most én a következő pont közötti szünettel.

Tessék!

  • Mérhetetlenül fontos a szerkesztői háttér! Ezt leírom még egyszer:
    Mérhetetlenül fontos a szerkesztői háttér!
    Ők azzal támogatják a főhős szerepét, ha törekednek a jól áttekinthető mondatokat alkotni.Jó lenne, tehát, ha nem 20-30 szavas mondatokat írnának, mert akkor azt nehéz levegővel, de néha figyelemmel is bírniuk. Ez például pont 20 szó volt. Jó szerkesztő leszek!
  • A riporterekre más szabályok vonatkoznak!Mi újság a riporterekkel és az ő alanyaikkal?
    Érdekesség, hogy a legtöbb hallgatói "panasz" rájuk érkezik a közmédiába. A szakember szerint a legszerencsésebb az lenne, ha megválogatnánk alanyainkat aszerint is, hogy mennyire tud beszélni, de belátja ő is, ez sokszor nehezebb.
  • Nagyon okosan még a rádiós presztízsre is felhívja a figyelmet, mint gátló tényezőre. Sokak szerint ugyanis az az igazi rádiós, aki megszólal a mikrofonban, akinek a hangját ország-világ hallja.
    Figyelmeztet: 

az ambíció hasznos és dicséretes, ha elegendő tudás és gyakorlás támasztja alá, ha párosul megfelelő önismerettel, amely mindenütt kívánatos, de itt, a rádióban elengedhetetlen.

alex-blajan-223771.jpg

Végezetül Bencédy Imre - akit a szívembe zártam, ezen rövid cikk alatt - a következőt intézi olvasóihoz a 2013-ban megjelent Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából c. más szakemberekkel közösen megjelentetett könyvében:

Befejezésül hadd idézzem a nyelvi bizottság kedvenc mondókáját, melynek lényege Deme Lászlótól származik:

Akarjátok tudni, milyen volna a közszolgáltatói rádió hangja, szüntelen figyelem és gyakorlás nélkül?
Hallgassátok a kereskedelmi adókat!

Ezt így! Kőbe vésve.

Forrás: TINTA Blog