Álljunk meg egy szóra: És vegyünk néhány mély lélegzetet

Ahogy egyre jobban megismerkedünk testünkkel és vele együtt a beszéd alapjaival úgy ágyazunk meg egyre gyarapodó tudásunknak. Ma folytatjuk!
Tudj meg Velünk még többet! Mikonya Ildokó cikke.

Földi létünk első pillanatától az utolsóig reflexszerűen, periodikusan ismétlődve lélegzünk. Légzésünk elsődleges funkciója, hogy szervezetünket oxigénnel lássa el. Felmerülhet a gondolat, miért is szükséges ezt tanulni, hiszen születésünk pillanatától képesek vagyunk rá?! A beszédtechnika oktatása azonban minden esetben a helyes légzéstechnika megtanulásával indul, aminek az a célja, hogy megteremtse a levegőnek a beszédhez szükséges beosztását és megfelelő adagolását. Amennyiben ezt sikerül elsajátítani, szinte minden adott ahhoz, hogy préselésmentes, csengő, tiszta hangon legyünk képesek beszélni.

Tisztázzuk először is, hogy mi a különbség az élettani és a beszédlégzés között?

Élettani légzéskor 3 fázist különböztetünk meg: belégzés, néma kilégzés, szünet.

Beszédlégzéskor megbomlik az élettani légzés ritmikus periódusa: gyors és rövid belégzést követően hangos, és tervezett kilégzés zajlik, majd változatos hosszúságú, de rendszerint rövid szünet következik.

A legfontosabb különbség, hogy az élettani légzés automatikusan, tudatunk befolyásolása nélkül is működik, beszédlégzésünket azonban befolyásolni tudjuk, sőt, jó, hogyha tudatunk kontrollja alatt tudjuk tartani.

Ahhoz, hogy képesek legyünk befolyásolni légzésünket, érdemes egy kis anatómiai áttekintést tartani, és megismerni a levegő útját:

A levegő a száj- és orrüregen keresztül a garaton, a gégefőn át jut a légcsőbe, ami a hörgők segítségével a tüdőbe és a tüdőben elhelyezkedő léghólyagocskákba érkezik. A tüdő a mellkasban, a bordakosárban helyezkedik el, itt történik meg a gázcsere. A tüdő alatt van a rekeszizom, amely a mell- és hasüreget választja el egymástól. A rekeszizom mozgása tudatosítható, hatására képes tágulni és szűkülni a mellkasüreg. Belégzéskor a rekeszizom a hasüreg felé, lefelé mozdulva létrehozza a tüdő passzív kitágulását, ami szívóhatást gyakorol a levegőre. A szívóhatás eredményeként a levegő a tüdőbe áramlik. Kilégzéskor a rekeszizom visszatér eredeti helyzetébe, és a bordaközi izmok segítségével kinyomja a tüdőben lévő elhasznált, szén-dioxidot tartalmazó levegőt.

Izomtevékenység szempontjából egyébként négy légzést különböztethetünk meg:

• kombinált mélylégzést
• rekeszlégzést
• mellkasi légzést
• vállövi légzést.

Beszédre a legalkalmasabb a vegyes mélylégzés, ezért jövő héten ezzel fogunk megismerkedni.

Addig kellemes levegőzést kívánunk!