HangLabor - Analóg vagy Digitális technika?

Az egyik kérdés, amiben örök, "vérre menő" harc dúl. Lemezjátszó vagy CD, szalagos magnó, vagy hangkártyák...
Ismereteink gyarapodnak új cikkeinkben a Signals To Noise csapatától.

Nem kívánok ebben a témakörben békét hozni, nem mélyreható, inkább áttekintő írást készítettem. Érdemes több oldalról szemlélni, megvizsgálni. Mindenben van pro- és kontra.

Mindenki olyat megoldást használjon amivel szeret-, és tud dolgozni.

Öreg Tapasztaltabb motorosok dolgoztak még szalagos magnóval akár felvételi akár lejátszási oldalon. 

Az észlelt jelet időben és amplitúdóban egyaránt „folytonosan” kezeljük, rögzítjük: Magyarul a szinusz jelet - a környezeti/felvételi zajokkal színezve- ugyanúgy szinusz jelként tudjuk felvenni, és később visszajátszani.

Mivel nincs benne számítás, valamint tömörítés, ezért mondhatjuk, hogy nincs benne elvi hiba.

Ez a megoldás azonban érzékeny a zajokra, zavarokra: földhurok vagy föld brumm, a különböző hangtechnikai eszközökből származó "hozzáadott" zajok stb. Másoláskor a minőség romlik, nem létezik két egyforma másolat.

Felvételkor/lejátszáskor kicsit lehet "pirosba vezérelni" a hangot, hallható torzítás nélkül.

Stúdiótechnikai szempontból az analóg szerkesztés rendkívül nagy felkészültséget, gyakorlást, valamint a rendelkezésre álló erőforrások átgondolt felhasználását igényli. Ennek gyakorlati megvalósításáról lent találtok egy hosszabb lélegzetvételű videót.

Ebben a formában a kész mű számítógépen, valamint egyéb digitális rögzítőkön (HDD, CD, DVD) nem tárolható és használható. Így az elkészült végtermékek tárolása is nagy figyelmet igényelt.

Hallottam Londonban egy városi legendát arról a stúdió asszisztensről, akinek az lett volna a feladata, hogy vigye át az elkészült felvétel több sávos szalagját, a város másik felében levő mastering stúdióba, utómunkára. Kapott pénzt a taxira is, de ő úgy döntött, hogy ezt a pénzt megspórolja ha igénybe veszi a helyi tömegközlekedést, metrózott. Ő mit sem sejtve az ajtó mellett állva letette a földre a szalagot.
A mastering stúdióba érkezve észlelték, hogy a szalagon nem sok minden maradt az univerzum hangjait kivéve. Kiderült, hogy barátunk a metrókocsik transzformátora által generált mágneses mezőben "letörölte" a szalagot. Gyanítom nem nagyon dicsérték meg...

Mi is volt a digitális technika célja?

Semmiképp sem a minőség javulása (hangfelvételi oldalról), hanem a könnyebb tárolás, szerkesztés, valamint a hibamentes reprodukálhatóság.

A digitális rögzítés analóg-digitális átalakítással azaz mintavételezéssel kezdődik. Ennek a lényege, hogy az általunk megadott mintavételezési frekvenciával, és bitmélységgel átalakítjuk 0/1-é. Konyhanyelven ez annyit tesz, hogy felszeleteljük az adott analóg jelet, és az adott pontban található értéknek megfelelően mentjük el.

Az itt látható lépcső lesz az ami az adott szinusz jelnek a digitális leképezése lesz. Látható, hogy ez a leképezés nem lesz sohasem pontos, hiszen bármilyen gyakori szeletekre is vágjuk a mintát mindig lesz "kerekítés". Az hogy ez emberi füllel már nem érzékelhető egy másik dolog. :)

A mintavételezés gyakorisága lehet 44100 Hz (CD), 48000 Hz, 88200 Hz, 92000 Hz illetve 192000 Hz. A mintavételezés bitmélysége pedig 16 bit (CD), 24 bit vagy 32 bit. 

Szerkesztés szempontjából a minél sűrűbb mintavételezés az optimális, hiszen bármilyen későbbi módosítás, effektezés annál "pontosabb" lesz. A szerkesztés/másolás innentől kezdve gyerekjáték összehasonlítva az analóg technika ide-oda másolásaihoz/ szalagvágásaihoz képest.

Nem beszélve arról, hogy digitális jelet A-ból B-be veszteség- és zavarmentesen lehet küldeni. 

Ez az a legnagyobb érték amit a digitális hangtechnika adott a stúdiótechnikának. A kapott végeredmény pedig kedvünk szerint tömöríthető - nyilván a különböző frekvenciák elvesztésével... és tárolható bármilyen digitális adathordozón legyen az CD, DVD, vagy akár HDD-n.

Hátrányként felsorolható, hogy digitális jelet nem lehet 0 dB fölé vezérelni, csak a digitál-analóg visszaalakítás után. Fülünk csak így tud az agyunk által feldolgozható jelet készíteni.

Az egyik nem lehet meg a másik nélkül. Az arány, hogy mit, és hogyan használunk múlik a felhasználókon, rajtunk. Van aki zenehallgatáshoz a bakelitet ajánlja, mások megelégednek a jelenlegi digitális szolgáltatások tömörített verziójával. A lényeg mindig: A ZENE.